Ezzel az űrsiklóval bombázták volna New Yorkot a németek

Kövess minket -on és -en!

A csodafegyver (Wunderwaffe) fogalma a második világháború idejéről származik, amikor a németek korábban soha nem látott haditechnikákat fejlesztettek és próbáltak csatasorba állítani, és azzal eldönteni a háború kimenetelét.

Sajnos nem minden úgy sült el, ahogy elképzelték, de némelyik megoldásuk rendkívüli hatással volt a technikai fejlődésre, főleg az űrkutatásra, ugyanis az amerikaiak és a szovjetek a háború végeztével elrabolták a tudósaikat.

Wernher von Braun nevét és a V-2 rakétát mindenki ismeri, hiszen a rakétatudós később az amerikai űrprogram és a holdra szállás egyik kulcsfigurája lett, a V-2 pedig az első modern csapásmérő ballisztikus rakéta volt, amelyet eredményesen vetettek be. De a németeknek nem ez volt az egyetlen jövőbe mutató fegyverük. Ha tovább tart a háború, több wunderwaffe jelenhetett volna meg a harctereken. Ezek egyike volt a csak papíron létező Silbervogel, azaz Ezüstmadár, egy űrsikló.

Hírek

Hermann Göring, a német légierő főparancsnoka azt mondta, hogy hadseregének nincs olyan bombázója, amely képes lenne 4,5 tonna bombát ledobni New Yorkra, ami „végre betömné a gőg száját a tengerentúlon”. Ezért 1942-ben utasították a német légügyi minisztériumot, hogy dolgozzon ki a Luftwaffe számára az „Amerika-bombázó” programon.

A cél egy olyan „szuborbitális rakétahajó” megépítése volt, amely képes átrepülni az Atlanti-óceán felett, bombákat dobni egy célpontra bárhol az Egyesült Államokban, és épségben hazatérni, hogy újra felhasználhassák. Eugen Sänger osztrák repülőmérnök és Irene Bredt matematikus nyújtotta be az Ezüstmadárra vonatkozó javaslatát.

Sänger és Bredt elmélete szerint, ha repülőgépük a szuborbitális űrbe jutna, akkor vissza tudna siklani, a megfelelő szögben belépni a Föld légkörébe, és gyakorlatilag a végtelenségig ugrálni tudna a felszínen, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy lapos kő a víz felett. Így elképzelhető, hogy elérhetné New Yorkot, ledobhatná a bombákat és visszatérhetne Németországba, ahogy Göring kérte.

Az Ezüstmadár tervezett felszálló tömege mintegy 100 tonna volt, amelyből majdnem az egészet (90 tonnát) az üzemanyagra szánták, míg öt tonnát a létfenntartásra, négyet pedig a hasznos bombateherre. Minden egyes bombát távirányítású televízióval lehetne irányítani, abban a reményben, hogy 640 kilométeren belül eléri a tervezett célpontot.

Mivel a többszöri újbóli belépések során a front viselte volna a nyomás és a hő fő terhét, egy ablak nem volt praktikus. Ehelyett egy periszkóp típusú televíziós rendszerrel szerelték volna fel, hogy a magányos pilóta láthassa, merre tart, és egyszerű repülésirányítással ennek megfelelően kormányozhassa a gépet. A nyomás alatt álló kabinban egy pilóta elférne, és elegendő tárolóhely lenne az élelem és a víz számára. A gépet hűtőcsövek vennék körül, hogy a légkörben való pattogás közben a hőt kordában tartsák.

A terv az volt, hogy a Silbervogel felszáll egy majdnem két mérföldes sínszánról, amelyet egy rakéta hajtott volna. Ezzel több mint 1900 km/órás sebességre gyorsította volna a gépet, ami így felemelkedett volna a levegőbe. A gép aztán repülés közben saját rakétahajtóműveit is beindította volna, és 140 kilométeres magasságig emelkedett volna, nagyjából 21 500 km/órás sebességgel. Az űrrepülőgépet futóművel is felszerelték volna, hogy le tudjon szállni a Japán által ellenőrzött Kínában, ahonnan a japán szövetségesek segítségével visszaszállították volna az anyaországba, és olyan gyakran indították volna újra, ahogy szükségét érzik.

Archívum

Az 1940-es évek közepén azonban ennek a technológiának a nagy része még nem létezett. Beleértve az atombombákat, amelyeket végül New York City helyett az amerikaiak dobtak le szerencsétlen japán civilek százezreire.

A háború így végül véget ért, mielőtt az Ezüstmadár elkészülhetett volna. Azonban a Nagynémet Birodalom tudósainak elméleteit és az Ezüstmadárra vonatkozó terveiket a későbbiekben mind az amerikai Haditengerészet Repülésügyi Hivatala, mind a NASA elődje, a Nemzeti Repülésügyi Tanácsadó Bizottság (National Advisory Committee for Aeronautics, NACA) felhasználta.

Kövess minket -on és -en!

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

1813. július 16-án született a szegedi alsóvároson Rózsa Sándor, a legendás alföldi betyárvezér. Nevét Magyarországon mindenki ismeri, a népdalok és mondák mellett versek, regények, filmek dolgozták fel életének különböző epizódjait, nevezetesebb tetteit.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

A Magyar Királyság számára 1941-ben, az 1944-es esztendőben pedig már a visszacsatolt Székelyföldön is érezhető volt a háború előszele, hiszen az eleddig érintetlen székely alakulatok is sorra kapták a mozgósítási parancsokat.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

  Bár keveset hallani róla, Angliában is elég népes tábora volt az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus híveinek.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Ha Karl Dönitz személye szóba kerül, általában mindenkinek a haditengerészeti főparancsnoksági tisztsége, illetőleg a Harmadik Birodalomhoz méltó, vitathatatlan hadi érdemei ugranak be.

1945. január 21-ről 22-re virradó hajnalban a Budapest országúti Regent-ház fölrobbanásával bekövetkezett az ostromlott főváros egyik legtöbb polgári halálos áldozatot követelő tragédia.

A történelem során a választott kormányok ritka jelenségnek számítottak. Csak több mint négy évezreddel azután jelentek meg, hogy a civilizáció először kialakult.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

A II. világháborúban Magyarország védelmi rendszerét elsődlegesen az ország keleti határain építették ki (Árpád-vonal, Hunyadi-, Szent-László-állás), hiszen a szovjet támadás innen volt várható.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Köztudomású, hogy a férfiak veszélyesebbek, mint a nők, és ezt a közvélekedést a különböző bűnügyi statisztikák is alátámasztják.

A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván által létrehozott irreguláris egységről a Rákosi- és Kádár-rendszerben főleg az úgynevezett „fehérterrorban” való részvételük kapcsán esett szó.