Minden évben megrendezésre kerülő 44 km-es Attila-védvonal emlék-és teljesítménytúra, a II. világháborúban, Budapest előterében harcoló magyar-és német katonáknak állít emléket. Gyalogtúra, ám vannak, akik ezt a 44 km-es távot futva teszik meg.

Így tett a Betyársereg harcosa, Paál Gyula is. Az alábbiakben egy interjú és beszámoló következik a vele, aki legutóbb a Spartan Ultra versenyen bizonyított és most is kiváló példát mutatott mindenkinek.

– Egy hónapja sincs, hogy írtunk rólad a Csehország Spartan Ultra teljesítésének apropójából. Mit találtál ki már megint?

– Kerestem egy őszi maratont, hogy lefussam. Ekkor az egyik klán társam megkérdezte: miért nem futod le a védvonalat? Alig több egy kicsivel.

– És Te, lefutottál 44 km-t?

– Igazán nem 44 km-t, mert tavaly bekerült egy új ellenőrző pont, ami megnövelte a távot 2-3 km-rel.

– Nem semmi! Mesélj a futásról!

– Hajnalban indultunk, sötét, hideg volt és szakadt az eső. Kicsit kétségbe estem, hogyan tudom ezt így végig csinálni. Szerencsém volt, mire rajthoz értünk, elállt az eső és végig így is maradt. Elindultam. Előttem futott egy srác. Ruházatából és abból az iramból, amit diktált, látszott, profi futó. Egy darabig mögötte futottam 50-100 méterrel. Nagyon figyelni kellett a kék szalagokat, amik az irányt vagy az irányváltást jelezték. Sokszor beleolvadtak a fák, bokrok zöldjébe. Egyszer, úgy 10 km körül, nem vettem észre, továbbfutottam. Hála Istennek 100 m után észrevettem és visszafordultam. Ez idő alatt elém került még egy ember. Közben ellenőrző pontok váltották egymást, gyűltek a pecsétek a füzetembe. Utolért közben egy férfi, egy ideig együtt futottunk. Megkellett állnom frissíteni, Ő továbbfutott. Innentől egyedül haladtam több 10 km-en keresztül, csak én és az erdő. Nagyon kellett figyelni, el ne hibázzam megint.

Voltak jól futható szakaszok, voltak emelkedők, lejtők és sár. Sok holtpontom volt, párszor begörcsölt a lábam, de sikerült úrrá lenni a nehézségeken. 10 km-re a vége előtt utolért egy férfi, váltottunk pár szót, aztán elfutott, nem bírtam azt a tempót. Itt már voltak emberek, túrázó családok, akik a 19 km-es kisebb távot választották. A vége nagyon nehéz volt, de végigfutva Maglód végtelen hosszúságúnak tűnő utcáin ötödikként beértem a célba. 6 óra 56 percet futottam úgy, hogy egy-egy pillanatra frissíteni és ha görcsöltem, nyújtani álltam meg.

– Miért csinálod ezt, mit akarsz ezzel elérni?

– Semmit. Ritkán vagyok olyan boldog és szabad, mikor magányosan rohanok a hegyekben. Talán azért, mert a sokadik fáradtság, görcs és holtpont után rátalálok magamban arra a nemes vadállatra, aki mindent kibír, mindent túlél és aki ott lapulna mindannyiunkban, de a beteg civilizációnk akaratgyenge, tornából felmentett, hermafroditává silányított.

De igazad van, csak szeretnék valamit: példát mutatni.

1. lányaimnak, hogyha majd párt keresnek, legyen egy férfiképük.
2. tanítványaimnak, hogy bizonyítsam, minden határ átléphető
3. a Betyársereg és az egész nemzeti oldal fiataljainak, hogy mire képes egy férfi, ha megacélozza erejét és akaratát.

Sok ilyen férfi és nő szövetsége már egy farkasfalka, törekedjünk erre!

Forrás: Betyársereg.hu