Kövess minket -on és -en!

Ellenzéki politikusok Lengyelországban azért bírálják a rendőrséget, amiért az őrizetbe vett antifasiszta rendbontókat, és nem reagált a nacionalista jelképek megjelenésére a függetlenségnapi felvonuláson.

Számos zsidó és liberális csoport, amely támadja a felvonulást, évek óta azzal vádolja a rendőrséget, hogy a nacionalistákkal szemben kedvező bánásmódot tanúsít, míg a rendezvény ellen tiltakozókkal szemben „túl keményen” bánik.

Az antifasiszta ellentüntetők fehér rózsákat és egy „A nacionalizmus nem hazafiság” feliratú transzparenst tartottak a kezükben, mielőtt a rendőrség eltávolította őket a menet útvonalához közeli helyszínről.

Egy ellenzéki törvényhozó, Michal Szczerba, a centrista Polgári Platform párt képviselője később azzal vádolta a kormányzó Jog és Igazságosság pártot, hogy a békés tüntetőkkel szembeni bánásmódjával „elnyomó államot” hozott létre.

„Az 1944-es varsói felkelés során lengyelek ezrei haltak meg az SS nácik kezétől. Nem tudom, miért nem reagált a rendőrség az ilyen bűnös szimbolizmusra Varsóban, amely oly sokat szenvedett a második világháborúban. A demokratikus nézeteket valló tüntetőket viszont erőszakkal eltávolították” – mondta Brejza az Associated Pressnek.

Az Amerikai Zsidó Bizottság pedig elítélt egy a meneten tapasztalt „antiszemita eseményt”, ahol a szónokok a zsidókat szidalmazták. Az egyik szónok állítólag zsidók elégetéséről beszélt, a tömeg pedig válaszul azt skandálta: „le a zsidó megszállással!”

A nemzetiszocializmus népszerűsítését Lengyelországban egyébként a törvény bünteti.

Kövess minket -on és -en!

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

Egy most előkerült rendőrségi dokumentumból kiderül, hogy a több a híres német orvos, doktor Josef Mengele 1959-ben megpróbált Argentínából visszatérni Németországba – írja az MDR német televízió értesülései nyomán a világsajtó.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

A második világháború utáni korszak névadójának egy évtizedig tartó diktatúrája alatt a politikai terrorizmus és a személyi kultusz az egekbe tört, míg az életszínvonal és a törvényesség a mélységekbe süllyedt.