Kövess minket -on és -en!

Közleményt adott ki a Fred Perry, amelyben a ruhamárka képviselői - immár nem először - elhatárolódtak a vevőkörük egy jelentős részétől.

Az írásukban leszögezték, hogy nem támogatják az amerikai Proud Boyst, és nem is állnak semmilyen kapcsolatban a trumpista patrióta mozgalommal.

A közleményben kijelentik továbbá, hogy a Fred Perry piké póló a brit szubkultúrák hagyományos viselete, amit szerintük a "legkülönbözőbb társadalmi csoportok magukénak érezhetnek", és a cég rendkívül büszke is arra, hogy a "babérkoszorú az elmúlt 65 év során a befogadást, a sokszínűséget és a függetlenséget jelképezte és képviselte".

"Azt tapasztaltuk, hogy a fekete-sárga pólóing a múltja ellenére új és nagyon más jelentést kezd hordozni Észak-Amerikában, amióta a Proud Boys-szal hozzák összefüggésbe, és mindent meg kell tennünk, hogy ennek véget vessünk" - panaszolta a cég közleménye.

Ennek megakadályozására azt az elmés dolgot eszelték ki 2019 szeptemberében, hogy befejezik az említett színkombinációjú pólók árusítását az Egyesült Államokban. Most ismét megerősítették, hogy sem az Egyesült Államok, sem Kanada területén nem lesz kapható az állítólag "ikonikus" darab, egészen addig, amíg elégedetten tapasztalják, hogy az általuk gyűlölt vevőkor leszokik a viseléséről. A másik megoldásuk az volt, hogy jogi útra terelik az ügyet, és bármennyire is fura elképzelni egy ilyen pereskedést, az ultraliberális cégvezetés már rajta van az ügyön.

"Dolgozunk a jogászainkkal azon, hogy fellépjünk a brand törvénytelen használata ellen" – ami alatt talán azt értik, hogy beperelnek mindenkit, aki a sárga-fekete szettben vonul fel egy hazafias gyűlésen.

Érdemes a közlemény végét is szöveghűen idézni, mert ilyet is ritkán olvashatunk céges kommunikációban. Azt írják, a lehető legjobban azzal tudják kifejezni rosszallásukat, ha idézik az elnök, Jonn Flynn 2017-es gondolatait.

"Fred egy munkásosztályhoz tartozó szocialista fia volt, akiből teniszvilágbajnok lett egy olyan korban, amikor a tenisz elitsport volt. A gazdasági tevékenységét egy Kelet-Európából származó zsidó üzletemberrel kezdte el. Szégyen, hogy egyáltalán ilyen kérdésekkel kell foglalkoznunk. Nem, mi nem támogatjuk azokat az eszméket vagy azt a csoportot, amit ön említ. Ellentétes a meggyőződésünkkel, és összeférhetetlen azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozunk."

De beszéljünk kicsit arról, mi is ez a Proud Boys, ami ellen ennyire ágál egy sportmárkából streatwearré avanzsált világhírű brand. A férfiakból álló patrióta csoportot a Vice Mediát is alapító Gavin McInnes hozta létre 2016-ban: a mozgalom az Egyesült Államok mellett Kanadában, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is jelen van. Az alt-rightból kinőtt csoport tagjai azt vallják, hogy a fehér férfiak a nyugati kultúrával egyetemben végveszélyben vannak. Bár sehol sem hirdetik a "fehér felsőbbrendűséget", a zsidó-liberális média folyamatosan azzal agitál ellenük, hogy ez egy vegytiszta "neonáci terrorcsoport" lenne, ami a valósággal természetesen köszönőviszonyban sincs.

Ám nem ez az első eset, hogy egy cég liberálextrémista vezetése el akarja idegeníteni egy ruhamárkára vevőkörének egy jelentős részét.

Közismert, hogy a 90-es években a Lonsdale volt a nemzetiszocialisták - és a hazafias fociultrák - kedvenc márkája. A Lonsdale egyre szélsőségesebben liberális cégvezetése azonban nem tolerálta a vásárlók világnézetét és egyre határozottabban kommunikálta elhatárolódását a nacionalista eszméktől és hazafias csoportosulásoktól: fehérellenes és LMBTQ-vonatkozású eseményeket támogatott, kampányokat indított, mint a "Lonsdale Loves All Colours", ami nemcsak a ferde hajlamúak melletti erős kiállás volt, még azzal is tetézték, hogy a cég termékeit neroid és mongoloid rasszú modelleken mutatták be. A nemzetiszocialista érzelmű vásárlóknak árusító viszonteladóikkal pedig egyszerűen megszakították a kapcsolatot.

A Lonsdale szélsőséges akciói el is érték a céljukat: a hazafias szubkultúrák leszoktak a márka viseléséről, Németországban például több helyen máglyára is vetették őket a szkinhedek, közösségi program keretében elégetve a liberálissá vedlett márka gönceit.

Kövess minket -on és -en!

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Benjamin Netanjahu már csaknem 19 évet töltött Izrael miniszterelnöki székében, de egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja majd dönteni Orbán Viktor húszéves országvezetői rekordját, mert a Háárec szerint nem sok ideje maradt már hátra ezen a poszton.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) Célkörözési Osztályát az ORFK BF Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központon (NEBEK) keresztül keresték meg a német hatóságok egy Magyarországon bujkáló politikai szökevényük felkutatása érdekében. 

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?