Kövess minket -on és -en!

Közleményt adott ki a Fred Perry, amelyben a ruhamárka képviselői - immár nem először - elhatárolódtak a vevőkörük egy jelentős részétől.

Az írásukban leszögezték, hogy nem támogatják az amerikai Proud Boyst, és nem is állnak semmilyen kapcsolatban a trumpista patrióta mozgalommal.

A közleményben kijelentik továbbá, hogy a Fred Perry piké póló a brit szubkultúrák hagyományos viselete, amit szerintük a "legkülönbözőbb társadalmi csoportok magukénak érezhetnek", és a cég rendkívül büszke is arra, hogy a "babérkoszorú az elmúlt 65 év során a befogadást, a sokszínűséget és a függetlenséget jelképezte és képviselte".

"Azt tapasztaltuk, hogy a fekete-sárga pólóing a múltja ellenére új és nagyon más jelentést kezd hordozni Észak-Amerikában, amióta a Proud Boys-szal hozzák összefüggésbe, és mindent meg kell tennünk, hogy ennek véget vessünk" - panaszolta a cég közleménye.

Ennek megakadályozására azt az elmés dolgot eszelték ki 2019 szeptemberében, hogy befejezik az említett színkombinációjú pólók árusítását az Egyesült Államokban. Most ismét megerősítették, hogy sem az Egyesült Államok, sem Kanada területén nem lesz kapható az állítólag "ikonikus" darab, egészen addig, amíg elégedetten tapasztalják, hogy az általuk gyűlölt vevőkor leszokik a viseléséről. A másik megoldásuk az volt, hogy jogi útra terelik az ügyet, és bármennyire is fura elképzelni egy ilyen pereskedést, az ultraliberális cégvezetés már rajta van az ügyön.

"Dolgozunk a jogászainkkal azon, hogy fellépjünk a brand törvénytelen használata ellen" – ami alatt talán azt értik, hogy beperelnek mindenkit, aki a sárga-fekete szettben vonul fel egy hazafias gyűlésen.

Érdemes a közlemény végét is szöveghűen idézni, mert ilyet is ritkán olvashatunk céges kommunikációban. Azt írják, a lehető legjobban azzal tudják kifejezni rosszallásukat, ha idézik az elnök, Jonn Flynn 2017-es gondolatait.

"Fred egy munkásosztályhoz tartozó szocialista fia volt, akiből teniszvilágbajnok lett egy olyan korban, amikor a tenisz elitsport volt. A gazdasági tevékenységét egy Kelet-Európából származó zsidó üzletemberrel kezdte el. Szégyen, hogy egyáltalán ilyen kérdésekkel kell foglalkoznunk. Nem, mi nem támogatjuk azokat az eszméket vagy azt a csoportot, amit ön említ. Ellentétes a meggyőződésünkkel, és összeférhetetlen azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozunk."

De beszéljünk kicsit arról, mi is ez a Proud Boys, ami ellen ennyire ágál egy sportmárkából streatwearré avanzsált világhírű brand. A férfiakból álló patrióta csoportot a Vice Mediát is alapító Gavin McInnes hozta létre 2016-ban: a mozgalom az Egyesült Államok mellett Kanadában, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is jelen van. Az alt-rightból kinőtt csoport tagjai azt vallják, hogy a fehér férfiak a nyugati kultúrával egyetemben végveszélyben vannak. Bár sehol sem hirdetik a "fehér felsőbbrendűséget", a zsidó-liberális média folyamatosan azzal agitál ellenük, hogy ez egy vegytiszta "neonáci terrorcsoport" lenne, ami a valósággal természetesen köszönőviszonyban sincs.

Ám nem ez az első eset, hogy egy cég liberálextrémista vezetése el akarja idegeníteni egy ruhamárkára vevőkörének egy jelentős részét.

Közismert, hogy a 90-es években a Lonsdale volt a nemzetiszocialisták - és a hazafias fociultrák - kedvenc márkája. A Lonsdale egyre szélsőségesebben liberális cégvezetése azonban nem tolerálta a vásárlók világnézetét és egyre határozottabban kommunikálta elhatárolódását a nacionalista eszméktől és hazafias csoportosulásoktól: fehérellenes és LMBTQ-vonatkozású eseményeket támogatott, kampányokat indított, mint a "Lonsdale Loves All Colours", ami nemcsak a ferde hajlamúak melletti erős kiállás volt, még azzal is tetézték, hogy a cég termékeit neroid és mongoloid rasszú modelleken mutatták be. A nemzetiszocialista érzelmű vásárlóknak árusító viszonteladóikkal pedig egyszerűen megszakították a kapcsolatot.

A Lonsdale szélsőséges akciói el is érték a céljukat: a hazafias szubkultúrák leszoktak a márka viseléséről, Németországban például több helyen máglyára is vetették őket a szkinhedek, közösségi program keretében elégetve a liberálissá vedlett márka gönceit.

Kövess minket -on és -en!

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

A híres német orvos, Josef Mengele, svájci történészek szerint a második világháború után többször is az országban tartózkodhatott. Az akták ezt segíthetnek feltárni.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

A Budapest elfoglalásáért vívott ütközet Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a második világháború egyik legpusztítóbb városostromaként vonult be az egyetemes történetírásba.