Kövess minket -on és -en!

Krokodilkönnyeket hullat a Black Lives Matter társalapítója, Patrisse Cullors az amerikai lakáspiac „fehér felsőbbrendűsége” miatt.

Pont annyira megható és szívbe markoló történet ez, mint a rasszizmusellenesség nevében tv-ket lopni.

„Köszönöm @npr, hogy felhívta a figyelmet a rasszizmus történetére a lakáspiacon, és azt, hogy a fekete háztulajdonosság miért mindig is a fehér felsőbbrendűség megzavarásának módja volt” – írta Cullors.

NPR története a We Are These Truths című riport része volt, amely azt vizsgálta, hogy az ingatlanipar és a politika évtizedek óta diszkriminálja a feketéket. A jelentés kiemelte a kaliforniai Comptonban lakó afroamerikaiak tapasztalatait, és kiderült, hogy a fekete családok 41,8 százaléka rendelkezik saját házzal. Ez az arány közel azonos a feketék tulajdonában lévő ingatlanok 50 évvel ezelőtti, 1970-es évek eleji szintjével.

Szakértők szerint az alacsony háztulajdonlási arány az alacsony bérekből, a történelmi munkanélküliségből és a recesszióval összefüggő kizárási válságból fakadnak, amely különösen a fekete közösséget sújtotta – írta a Breibart.

Eközben Cullorsnak semmilyen problémája nem volt a lakáspiacon. A 37 éves afroamerikai Patrisse Khan-Cullors összesen 3,2 millió dollárért vásárolt luxusingatlanokat, köztük 1,4 millióért Los Angeles közelében egy luxusvillát a csaknem kizárólag fehérek lakta elitnegyedben.

Az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint a Black Lives Matter tavaly 90 millió dollár adományt vett fel és nem világos, hogy a szervezet fizeti-e Patrisse Khan-Cullorst, mivel átláthatatlanok a pénzügyei és senki sem tudja hogyan szerzett ennyi pénzt.

Maga Patrisse Khan-Cullors internetes fiókjába írt bejegyzésében alapvetően nem tagadta a róla szóló, vásárlással kapcsolatos állításokat.

A The Daily Caller konzervatív portál pedig arról számolt be, hogy a magát „képzett marxistának” valló BLM-társalapító a felháborodás nyomán azonnal beszüntette tanácsadó cégének tevékenységét, miután még saját néger elvtársai is tüntetni kezdtek ellene.

Kövess minket -on és -en!

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Rendkívüli közleményt adott ki az ügy kapcsán a Bundeswehr, mert „szélsőségesség, antiszemita megnyilvánulások és szexuális visszaélések” gyanúja miatt indult átfogó vizsgálat a német hadsereg egyik ejtőernyős alakulatánál.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

A Mussolini család egykori vidéki háza Olaszország északkeleti részén, Emilia Romagnában található, Forli városában. Az épület tele van a Duce relikviáival: a telefon, amelynek segítségével a római kormányt hívta, egyenruhája, imádott motorbiciklije.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A Dnyepropetrovszktól mintegy 100 kilométerre fekvő bányatelepi táborban az első másfél-két év alatt a hadifoglyok létszám mintegy harmaddal csökkent.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.