Kövess minket -on és -en!

A hazai szélsőbaloldali, de még a nyíltan antifa felületek is megdöbbentő változásokon mentek keresztül az elmúlt napokban.

Kiderült, hogy a korábbi retorikájukkal ellentétesen „az erőszak még a szélsőjobb ellen sem fogadható el”, de nem mind vannak így ezzel.

Jámbor András és a Mérce nagy valószínűség szerint azért váltott hangnemet, mert tisztában voltak vele, hogy az egyik elfogott magyar származású elkövető Dobos Krisztina Ilona ezer szálon köthető hozzájuk:

A többi antifa felület részben attól tarthat, hogy az elfogottak az ő aktivistáik közül is bemondanak neveket a rendőrségnek, részben pedig rájöttek, hogy innentől kezdve nem tudnak úgy kilépni az utcára, hogy ne kelljen hátranézniük.

Múlt vasárnap óta özönlenek Nacionalista Zóna chatbot-jához az információk a hétvégi támadásokkal összefüggésben. Ide futott be egy hozzászólás képernyőfotója, amit egy titkos antifa Facebook-csoportban ejtett meg egy bizonyos Szabó Péter.

A hazai antifák jelentős része valóban retteg a hétvége bármilyen jellegű következményétől, Szabó azonban megpróbál életet rázni beléjük, kevés sikerrel. Néhány kiemelt idézet hozzászólásából: „Elmentek mostmár a picsába! Morál?! Egy az egyben?! Mi a vészterhes faszról pofáztok?!” Az antifa aktivista kirohanása azoknak az elvtársainak szól, akik megjegyezték, nem biztos, hogy korrekt volt nyolcan, felfegyverkezve egy embert lerohanni.

„Ez nem gyávaság, hanem hatékony rajtaütés” – fogalmaz az aktivista, majd részletesen fejtegeti, hogy a vörösterror olyan emblematikus alakjai, mint a partizánok, népi banditák, anarchista-kommunista-szindikalista mozgalmárok mindannyian ezekkel az eszközökkel éltek, és most vélhetőleg forognak a sírjukban, mert a magyar elvtársak szörnyülködnek. Azt javasolja nekik, hogy „szálljanak le a szivárványtrippes hippi-pónijukról”.

Azonban a lényeget a hozzászólás vége felé találjuk meg. Szabó megfogalmaz egy kritikát a támadással kapcsolatban. A taktikával teljes mértékben azonosul, de szerinte stratégiai hibát vétettek a támadók, ugyanis:

„Ha azon csámcsognátok, hogy miért pusztán véletlenszerűen felismert járókelők váltak célponttá és nem a mozgalmi szervezők, vezetők, propagandisták, stb azt érteném és még igazat is adnék… …a hangadó ideológusaikat, boltjaikat, kiadóikat így kell terrorizálni. Ha eltűnnek az utcáról nem lesz tömegbázisuk!”

Szabó ezzel a hozzászólásával valószínűleg okoz most fejfájást Jámbor Andrásnak, Varga „Nefelejcs” Gerinek, Csoma Lajosnak, Bertalan Andrásnak és a többi elvtársnak.

Most, hogy egyértelműen látszik, a hazai antifa rendelkezik olyan alakokkal, akik hajlanak további erőszakos cselekmények végrehajtására, továbbá egy olyan személy, aki brutális támadásokban vett részt pártpolitikai kapcsolatokkal is rendelkezik számos új kérdést is napirendre kell venni.

Az elmúlt években sokan legyintettek Magyarországon, amikor az antifa szóba került, azonban voltak, akik tudták, hogy hosszútávon bajt okozhatnak, így odafigyeltek rájuk. Látták, ahogy a sötétben építkeznek, szubkulturális vonalon toboroznak. Klubokat és egyéb intézményeket hoznak létre. Önkormányzati vonalakon már régebben, de Jámbor parlamenti mandátumával országgyűlési szinten „szakértőként” jelennek meg, és nem egy esetben nyilatkoznak. Jámbor saját maga mondta el, hogy fizetésének egy részét különböző civil szervezetek támogatására ajánlja fel…

Kripta, Népszíntér, Klub Vittula, Terem (Veszprém), Gólya. Ezek egytől egyig olyan helyek, ahol szépen csendben szervezkednek. De, most napfény világít be ezekbe a dohos pincékbe, és mindenki számára láthatóvá válnak azok a csótányok és patkányok, akik közvetve vagy közvetlenül felelősek a kialakult állapotokért.

Kövess minket -on és -en!

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

Egy aktív életmód- és önvédelmihálózat az edzés és testvériség szellemében ismerteti meg az amerikai tinédzsereket a nemzetiszocialista, fajvédő ideológiával. 

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

A német rendőrség összehangolt akcióban csapott le Brémában öt német nemzetiszocialistára. A házkutatások során egy puskát, több pisztolyt, késeket, machetéket, valamint nagy mennyiségű propagandanyagot foglaltak le.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.