Kövess minket -on és -en!

A pénteki, illetőleg hétvégi események után már semmi nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte, már ami a magyarországi szélsőjobboldal és az internacionális antifasiszta szerveződések kapcsolatrendszerét illeti.

A nemzeti oldalon futótűzként terjedt a hír az Antifa erőszakos viselkedéséről, amely szükségszerűen megváltoztatja a hazai szélsőjobb hozzáállását is. Az Antifa részéről a vörös vonal átlépése, vagyis a nyílt erőszak alkalmazása az eddig lenézendő hülyegyerekek csoportosulásából átbillentette őket egy másik halmazba, egy olyanba, amelytől minél hamarabb meg kell szabadulni, és amelyet minél hamarabb meg kell törni. A dolgot legjobban talán Tyirityán Zsolt szavai foglalják össze, aki a sorsfordító napokat úgy összegezte, hogy „innentől máshogy lesznek intézve a dolgok".

Amikor arról beszélünk, hogy a történelem során, ami felütötte a fejét Nyugaton (legyen az jó vagy rossz) hazánkban is megjelenik (a másféle kereteknek köszönhetően régebben ez akár 50-100 év is lehetett, ez az időintervallum mára már jelentős mértékben redukálódott), akkor nem csak a széles rétegek által is érzékelhető jelenségekre (divat, zene, alkalmazások népszerűsége stb.) gondolunk, hanem társadalmi-politikai vetületekre is. A harcos antifasizmus jelenléte nyugaton több évtizedes múltra tekint vissza, ezek az államok pedig vagy szemet hunynak a tevékenységük felett, vagy egyenesen támogatják őket. Pártokhoz, lobbiszervezetekhez vannak bekötve, a korszellemhez illő népszerű kifejezéssel élve hálózatokat hoztak létre. Aki visszafogottan követi az eseményeket, és nem tekint tőlünk nyugatra, az azért lepődhetett meg a múlt hétvégi eseményeken, mert az Antifa magyarországi ága eddig jórészt olyan elemekről volt ismeretes, akik évente egyszer, a Becsület Napján kimennek vonaglani egyet, majd az év maradék 364 napján a billentyűzetet püfölik, Facebookon „náci posztokat” jelentgetnek, és a kommunista töltetű belvárosi szórakozóhelyeken szidják a fasizmust. Nos, ez a hosszú hagyomány szakadt meg múlt hétvégén, amely innentől más besorolásba helyez minden olyan személyt, aki az Antifához köthető.

Az előbb felvázolt trendáramlás miatt egyértelmű volt, hogy a terrorszervezetként funkcionáló harcos antifasizmus Magyarországra is utat talál, a harcos szó pedig itt a szó legnegatívabb értelmében használatos. Akik ugyanis hátulról, csoportosan, öltözködés alapján támadnak meg járókelőket, azokat a magyar szélsőjobboldal sem ellenfélként, hanem ellenségként fogja kezelni az arra méltó bánásmóddal együtt. Utóbbi egyébként reakció és ellenreakció szempontjából is csillagos ötösre vizsgázott, amelyet különösen felértékel tény, hogy a terroristák felbukkanásának pontos időpontját természetesen nem lehetett tudni, sőt, megvallom őszintén, jómagam nem sejtettem, hogy erre már 2023-ban sor kerül.

A célkitűzések tehát világosak, az antifasiszták alkalmazott módszerei pedig azokban is megütközést keltettek, akik azt sem tudták, miről van szó, csak annyit láttak, hogy 10-en rugdalnak egy földön fekvő embert. A szélsőbal „bemutatkozása” tehát nem éppen öleli fel a többségi társadalom akaratát, amire a „nácimentesítés” alkalmával hivatkozni szoktak. Mindezek fényében ugyanakkor szükséges, hogy az átlagember is megismerje az antifasiszta mozgalmak gyökereit, célkitűzéseit, különösen azért, mert a szalonjobboldal ismét két kapura játszik. Egyik oldalról sokadszorra megingott a „biztonságos Magyarország” álomképe, hiszen a terroristák egy része külföldről érkezett, ami azt jelenti, hogy minden gond nélkül átkeltek az államhatáron, s töltöttek el napokat feltűnés nélkül Magyarországon, másik oldalról pedig nem tudni még, a „rendőrség szigorú fellépése” milyen valódi büntetést jelent majd a brutális támadások elkövetői számára.

Bizony, nehéz ismét tisztán látni. Megjelent a balos média szokásos szerecsenmosdatása, de másik oldalon ott vannak már Bayer Zsolték, akik szerint az antifasiszták „nácik". Persze nem csak az átlagember lehet összezavarodva, de az említett két oldalt sem irigylem. A balos médiának ez egy meglehetősen nehezen védhető felállás, a szalonjobboldal pedig láthatóan kezd belezavarodni a saját értelmetlen zsargonjába és mivel az antifasiszták elleni harc merőben más hozzáállást követel, mint ami nekik rendelkezésre áll, ezért inkább ők is „nácizásba” kezdenek, ezzel ugyebár nem lehet mellélőni.

Nem. Az Antifának nem hiába az a neve, ami. Nem a megalkuvó szalonjobboldaltól félnek, hanem attól az ideológiától, amely egyedül a történelem során helyén tudta kezelni őket. Ezt az ideológiai harcot a szalonjobboldal pedig nem érti és nem is akarja megérteni.

Sokszor mondtam már, hogy érdemes minden kedves olvasónknak ellenséges médiát is fogyasztani. Ez alól én sem vagyok kivétel, ennek eredményeképpen ezzel a két (ha a médiamunkást is idevesszük, három) macskajancsival kezdtem a napot. „Béla” és „Anna” annyira bátor antifasiszta harcosok, hogy még a nevüket sem vállalják, pedig Anna mögött vélhetően ott áll a német balos politika is, hiszen egy német „nácítlanító” kampány munkatársa, amelyről egyébként nem sokat találni a neten. Persze még a Mérce sem teheti azt meg, hogy maszatolás nélkül, teljes mellszélességgel a lincselők mellé álljon, így inkább világnézeti dolgokról volt szó az interjúban. Utóbbi nem is baj, hiszen maga az utcai harc már „csak” a végtermék egy dúló metapolitikai, ideológiai háborúban.

E szerint az antifasiszták rövid-hosszútávú célja a lehetséges nemzetiszocialista kapcsolatfelvétel akadályozása, a vélt vagy valós hálózati kapcsolatok felszámolása, egy összeurópai ébredés szétverése. A vak is látja, hogy ezen célok mentén a fizikai erőszak is megengedett a kommunizmus évtizedei alatt már megismert „nagyobb jó” oltárán. E mellett külön örömmel töltött el, hogy „Anna” és „Béla” is észrevette azt, amit én pont boldogan nyugtáztam pár nappal ezelőtt a budavári kitörésről szóló publicisztikámban. E szerint a magyarországi szélsőjobboldal sikeresen adott mítoszt Budapest ostromának, újrateremtve ezzel annak jelentőségét. A történelmi kérdésekben történő metapolitikai szemléletváltást ők természetesen „hazugsággyártásként” élik meg, sőt, a magyar államot és a rendőrséget azzal vádolják, hogy nem eléggé állják útját a nemzetiszocialista törekvéseknek, sőt, már-már azt sugallják, hogy egyenesen cinkosai a szélsőjobbnak. Úgy látszik, „Anna” és „Béla” nem olvas elég Kuruc.infót, mert akkor tudhatnák, hogy az orbáni rendszer zéró toleranciával viseltet a szélsőjobb iránt, ez a filoszemita beállítottsága miatt már-már kötelessége is.

Összességében eddig úgy tűnik, az új időszámítás hajnalán a magyarországi szélsőjobboldal további erősödésre számíthat, úgy metapolitikai, ideológiai, politikai téren, mint az utcán, különösen, ha továbbra is sikerül lakat alatt tartani az internacionalistákat, akik egyelőre defenzívában vannak. Az erőszakos, terrorista módszerekkel operáló nyugati mintájú Antifa megérkezett, magától nem fog eltűnni, ám kellő izolálásuk partvonalon tarthatja őket, különösen, ha módszereiket az ún. „átlagember” is elítéli. Mindezek tükrében persze továbbra is a (meta)politikára és a mítoszgyártásra kell összpontosítani, ezt pedig nem a Bayer Zsolt-féle szalonjobboldal fogja ütőképesen megteremteni.

Kövess minket -on és -en!

1941 őszén úgy tűnt, hogy a zsidó-bolsevik fenevadat  is eltiporja a Wehrmacht, amely 1941. október 2-án indította meg az offenzívát a főváros, Moszkva ellen.

A rokonszenvskálák alapján a magyar társadalom leginkább a migránsokat, az arabokat, a cigányokat és a fekete-afrikaiakat utasítja el.

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Ezer fős antifasiszta őrjöngés kísérte Brüsszelben Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjének, valamint Orbán Viktor szövetségesének a látogatását, melyet a brüsszeli Magyar Házban tett.

Kétnapi hajóút után megérkeztünk Szevasztopolba. A kiszállás után a kikötő melletti nagy rétre tereltek bennünket. Rongyos, kiéhezett lakosság rohant meg bennünket – ruhát, cipőt és ennivalót kunyeráltak tőlünk.

Ismét a Mihály Arkangyal Légiója nevű egykori román fasiszta mozgalmat és annak alapítóját, Corneliu Zelea Codreanut népszerűsítő falfirkák és matricák jelentek meg Bukarestben. 

Embrahim Rasool dél-afrikai nagykövet egy külpolitikai szeminárium résztvevőinek azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök „fehér fajvédő mozgalmat vezet” Amerikában és világszerte.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Az Európai Unió Tanácsa pénteken felvette a terrorista szervezetek uniós listájára a Bázis (The Base) nevű, 2018-ban alapított amerikai nemzetiszocialista szervezetet – derült ki a testület közleményéből.

Egy fehér patriótát, akit Ausztráliában bűnösnek találtak abban, hogy megszegte a tavaly elfogadott elnyomó törvényt, amely megtiltja a nemzetiszocialista köszöntés nyilvános használatát, börtönbe küldenek a nézeteiért.

1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.

A hadosztályt először 1939 októberében állították fel Pilsen mellett, miután az SS-Verfügungstruppe egyes alakulatai a német szárazföldi haderő „Kempf” páncéloshadosztályába beosztva részt vettek a lengyel hadjáratban.

Hanna S., egy német antifa terrorista ellen emeltek vádat Németországban. A német ügyészek szerint a vádlott feltételezhetően ahhoz a bandához tartozott, amely erőszakos támadásokat hajtott végre Budapesten.

A Budapest Antifascist Solidarity Committee (BASC) is közzétette az X-en azt a bejegyzést, melyben görög antifasiszták elismerik, hogy ők támadtak az athéni magyar nagykövet autójára március 4-én kedden - írja a Magyar Jelen.