Kövess minket 
-on és 
-en!
A Pax Hungarica Mozgalom utolsó közleménye: A PHM zászlóbontása óta eltelt bő 9 esztendő alatt sokféle ember, sokféle reménnyel érkezett hozzánk, s többségük csalódottan távozott.
Akadtak olyanok, akik azért akartak csatlakozni a mozgalomhoz, mert a fősodratú tudatipar által sugallt hungarista-képpel azonosultak és úgy gondolták, hogy egy nyilas nyilván csak olyan lehet, amilyennek az ellenségei láttatják. Amikor azonban kénytelenek voltak szembesülni a valósággal – hogy éppoly távol állunk a kukaborogató, autógyújtogató, öncélú erőszaktól, mint a „Nagy Áprilisi Fülkeforradalomtól” – hamar tovább álltak, olyan közösség után nézve, ahol polgárpukkasztó radikalizmusukat kedvükre kiélhetik.
Voltak olyanok is, akik (nem lévén tisztában a rendszer lényegével) nem is annyira titkon abban reménykedtek, hogy a PHM-ből egykor majd egy politikai párt fog kisarjadni, amely a Jobbik várható – azóta be is következett – önfeladása és rendszerbe simulása esetén amolyan „pót-Jobbikként” képes lehet átvenni annak helyét és meg sem áll a parlamentig, jól fizető állásokkal jutalmazva majd hűséges híveit és azok kedves családját, miközben „belülről jobbítja a rendszert” (amennyire egy képviselői, szakértői, tanácsadói stb. állással éppen lekenyerezett embertől elvárható, hogy azon rendszer felszámolásán dolgozzon, ami éppen az imént korrumpálta és vette meg kilóra). Magától értetődik, hogy nekik is – lassacskán ráébredve, hogy a PHM nem hajlandó a „demokratikus játékszabályokat” betartva, a rendszerbe belesimulva a választási színjátékban részt venni, s ez által legitimálni azt – csalódniuk kellett.
Csak egy maroknyi ember értette meg azt, amit a lélek forradalmáról mondtam, hogy a harc már nem a hatalomért, hanem a lelkekért folyik. Hogy a változásnak bennünk kell elkezdődnie, nekünk kell új, jobb emberré válnunk ahhoz, hogy egy jobb világban élhessünk. Kevesen tudták – a kultúrmarxista szellemiséggel és életfelfogással átitatott nemzeti oldalon is – elfogadni azt az alapvető igazságot, hogy hazánkat nem a barikádokon, hanem a hétköznapi áldozatok (munka, család) által lehet és kell megmenteni, hogy itthon kell magyarnak lennünk, nem Londonból vagy Berlinből „vesszen trianonozni”, „húszmillióért sem szülve”.
Azt a maroknyi elkötelezett embert viszont, akik mindezt képesek voltak nemcsak magukévá tenni, hanem a gyakorlatba is átültetni, „kalandvágyból”, „ennyiért” itthon maradni, 2-3 gyermeket nevelni (akár van „húszmillió”, akár nincs), szépen lassan beszippantotta a létért való mindennapi küzdelem, s így a PHM mára nemcsak az egykori Hungarista Mozgalomnak, de önmagának is csak árnyéka, politikai szervezetként nincs jövője. Amit tagjaink nap mint nap tesznek, ahhoz nincs szükség többé külsőségekre, zászlókra és politikai szervezetre, csak akaratra, áldozatkészségre, kitartásra és szerves, életképes helyi közösségekre.
A fentieket mérlegelve, valamint az eszme és elődeink iránti tiszteletből, a megmaradt tagság véleményének kikérése után úgy döntöttem, hogy a Pax Hungarica Mozgalmat feloszlatom. A PHM megmaradt vagyona a Szabad Szellem – Magyar Kultúra Alapítványt fogja gyarapítani, Kitartás.net címen működő hírportálja pedig az ősz folyamán megszűnik.
Politikailag aktív volt tagjainknak – eddigi munkájukat, hűségüket megköszönve – a lelkiismeretükre bízom, hogy mely szervezetben folytatják munkájukat, remélve, hogy soha nem feledkeznek meg arról, honnan jöttek és mit képviseltek.
|
|
|
|
|
|
Domokos Endre János
