Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1924-ben a magyar törvényhozás minden év május utolsó vasárnapját a hősök napjává nyilvánította, és egészen 1944-ig ezen a napon hivatalos ünnepségeket tartottak a magyar háborús hősök tiszteletére.

Magyarország szovjet megszállása után, vagyis 1945-től kezdve oly sok más nemzeti hagyományunkkal együtt a hősök napja is a kommunista rendszer tilalmi listájára került.

Az 1990-től hatalomra került kormányok egyike sem tett kezdeményező lépést annak érdekében, hogy újra hivatalos állami ünnep legyen a hősök napja. Az egyedüli változás a kommunista évekkel szemben annyi, hogy nem tiltják, nem büntetik, ha valahol valakik május utolsó vasárnapján – nem hivatalosan – megemlékeznek nyilvánosan nemzeti hőseinkről.

A posztkommunista, balliberális életérzést a hősiséggel szemben a legnyíltabban néhány képviselői hozzászólás tükrözte 1990 után. Országgyûlésünkben ilyen liberális szólamok hangzottak el: „Én egyáltalán nem akarok hős lenni.” „Hála az égnek, hogy olyan korban élek, amikor nem kell hősnek lenni.” „Isten őrizzen olyan kortól, amikor hősnek kell lenni.”

A közvetlen szövegkörnyezet, amelyben ezek a képviselői megnyilatkozások elhangzottak, azt mutatja, mintha ezek az „urak” voltaképpen a háborút utasították volna el, annak öszszes borzalmával együtt. De ha a szavak mélyebb értelmét megfontoljuk, világossá válik, hogy szavaik valójában a keresztény magyarság által elfogadhatatlan hedonizmust és utilitarizmust (az élvezet- és haszonelvûséget) tükrözték. Egy erkölcsi alapon álló magyarnak ugyanis minden korban, így a mi korunkban is, ha nem akar hitvány, „sehonnai bitang ember” lenni, igenis szinte minden nap hősnek kell lennie – harmadik eset nincs! Mert egy olyan korban, ahol a tömegtájékoztató média szinte teljes egészében az önző, „önmegvalósító”, élvezethajhász életmódot propagálja; azt a világnézetet tükrözi, amely szerint mindenki értékét egyedül az adja meg, hogy mennyi pénze van, és mindenki ásatag, maradi, ostoba ember, akinek szemében szent „a hûség a becsületem”, legyen az akár a Hazához, akár a házastárshoz, akár egyszerûen az adott szóhoz való hûség – igenis a békés mindennapok során megnyilvánuló hősiesség kell ahhoz, hogy megmaradjunk hûséges, becsületes kereszténynek és igazi magyarnak!

A magyarság hagyományos felfogása és a keresztény világnézet a testi és szellemi élvezeteket – közöttük a szexuális élvezeteket is – értéknek tartja. Aquinói Szent Tamás ezeket az élvezetes jó (bonum delectabile) kategóriájába sorolja. Értéknek tekinti a pénzt, a hírnevet, a hatalmat is a keresztény teológia: ezeket hasznos jónak (bonum utile) nevezi. De ezeket nem tekintheti végső célnak, legfőbb jónak a keresztény, mert:

1) a hasznos javak nem önmagukért kívánatosak, csak eszközök valami önmagában kívánatos jónak megszerzésére (a pénz az általa megvásárolható árukért vagy szolgáltatásokért kívánatos; a Szahara közepén többet ér egy pohár víz, mint akár 10 000 dollár);

2) az élvezetes jó már önérték, de mivel múlékony és véges értékû, nem elégíti ki teljesen a hiánytalan boldogságra született ember vágyait.

Tehát, ahogy a hasznos jó alá van rendelve az élvezetes jónak, a véges, korlátozott élvezetes jó is alá van rendelve a végtelen, korlátlan, magasabb rendû jónak, az isteni jóságnak, amelynek elérését az ember számára az Istentől az emberi természetbe adott erkölcsi jó (bonum honestum) biztosítja. S ha egy adott helyzetben csak becstelenség (hazaárulás, gyávaság, hûtlenség, lopás, rablás, korrupció stb.) árán érhető el a hasznos, illetve az élvezetes jó, akkor abban a helyzetben az igazi keresztény magyarnak az erkölcs, a becsület és a Haza érdekében le kell mondani a hasznos, illetve az élvezetes jóról!

Ahhoz, hogy ezt valaki mindig, minden körülmények között megtegye, hősnek kell lennie! Hősnek kell lennie a Nemzet háborújában – és természetesen azokat tiszteljük hősként, akik életüket adták azért, hogy a Nemzet éljen! S a hazaáruló pedig „sehonnai, bitang ember”. – De hősnek kell lennie békében is: szembe kell szállni a TV által reklámozott ünnepeltek életmódjával: igazi hősként többre kell tartani a becsületes munkával szerzett szerény keresetet, mint a korrupcióval szerzett nagy vagyont; többre, ezerszer többre kell becsülni a hûséget Istenhez, a Hazához és a Családhoz, mint az Istennel dacoló ateizmust, a kozmopolitizmust és a családellenes törekvéseket!

Az említett liberális képviselő „urakkal” szemben mi nem azért örülünk, mert „nem kell hősnek lenni”, hanem azért, mert olyan korban élünk, amikor nem lehet középszerûnek lenni: ha nem akarunk gazemberek lenni, csakis hősök lehetünk.

Mindazonáltal minden évben hősök napján elsősorban háborús hőseinkre gondolunk büszke örömmel és a hősöknek kijáró tisztelettel. Mert nem feledjük, hogy „hőseink hitéből, hőseink véréből támad fel Hazánk”.

Úgy legyen!

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Habár Benito Mussolinit, a Ducét 1945-ben, 61 évesen kommunista partizánok bestiálisan meggyilkolták, a dinasztia a mai napig meghatározó az olasz politikai és közéletben, leginkább Alessandra Mussolini miatt.

Mihelyt a második világháború 1945-ben véget ért, Kanada és az USA elkezdett hajón élelmet szállítani az emberek százmillióinak, akik a háború következtében éhhalálnak voltak kitéve.

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Ingyen kínálja fel doktor Joseph Goebbels vidéki villáját, az úgynevezett Haus am Bogenseet a berlini önkormányzat. 

Amszterdam önkormányzata 100 ezer eurót fizet kártérítésként amiatt, hogy a város a második világháború alatt a villamosjegyekből származó pénzből 48 ezer zsidót szállított a német munkatáborok felé – írja az MTI.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

A lakókat kiráncigálták lakásukból, majd őrizetbe vették: ismét botrány Gregor Lange és a dortmundi rendőrség körül!