Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1924-ben a magyar törvényhozás minden év május utolsó vasárnapját a hősök napjává nyilvánította, és egészen 1944-ig ezen a napon hivatalos ünnepségeket tartottak a magyar háborús hősök tiszteletére.

Magyarország szovjet megszállása után, vagyis 1945-től kezdve oly sok más nemzeti hagyományunkkal együtt a hősök napja is a kommunista rendszer tilalmi listájára került.

Az 1990-től hatalomra került kormányok egyike sem tett kezdeményező lépést annak érdekében, hogy újra hivatalos állami ünnep legyen a hősök napja. Az egyedüli változás a kommunista évekkel szemben annyi, hogy nem tiltják, nem büntetik, ha valahol valakik május utolsó vasárnapján – nem hivatalosan – megemlékeznek nyilvánosan nemzeti hőseinkről.

A posztkommunista, balliberális életérzést a hősiséggel szemben a legnyíltabban néhány képviselői hozzászólás tükrözte 1990 után. Országgyûlésünkben ilyen liberális szólamok hangzottak el: „Én egyáltalán nem akarok hős lenni.” „Hála az égnek, hogy olyan korban élek, amikor nem kell hősnek lenni.” „Isten őrizzen olyan kortól, amikor hősnek kell lenni.”

A közvetlen szövegkörnyezet, amelyben ezek a képviselői megnyilatkozások elhangzottak, azt mutatja, mintha ezek az „urak” voltaképpen a háborút utasították volna el, annak öszszes borzalmával együtt. De ha a szavak mélyebb értelmét megfontoljuk, világossá válik, hogy szavaik valójában a keresztény magyarság által elfogadhatatlan hedonizmust és utilitarizmust (az élvezet- és haszonelvûséget) tükrözték. Egy erkölcsi alapon álló magyarnak ugyanis minden korban, így a mi korunkban is, ha nem akar hitvány, „sehonnai bitang ember” lenni, igenis szinte minden nap hősnek kell lennie – harmadik eset nincs! Mert egy olyan korban, ahol a tömegtájékoztató média szinte teljes egészében az önző, „önmegvalósító”, élvezethajhász életmódot propagálja; azt a világnézetet tükrözi, amely szerint mindenki értékét egyedül az adja meg, hogy mennyi pénze van, és mindenki ásatag, maradi, ostoba ember, akinek szemében szent „a hûség a becsületem”, legyen az akár a Hazához, akár a házastárshoz, akár egyszerûen az adott szóhoz való hûség – igenis a békés mindennapok során megnyilvánuló hősiesség kell ahhoz, hogy megmaradjunk hûséges, becsületes kereszténynek és igazi magyarnak!

A magyarság hagyományos felfogása és a keresztény világnézet a testi és szellemi élvezeteket – közöttük a szexuális élvezeteket is – értéknek tartja. Aquinói Szent Tamás ezeket az élvezetes jó (bonum delectabile) kategóriájába sorolja. Értéknek tekinti a pénzt, a hírnevet, a hatalmat is a keresztény teológia: ezeket hasznos jónak (bonum utile) nevezi. De ezeket nem tekintheti végső célnak, legfőbb jónak a keresztény, mert:

1) a hasznos javak nem önmagukért kívánatosak, csak eszközök valami önmagában kívánatos jónak megszerzésére (a pénz az általa megvásárolható árukért vagy szolgáltatásokért kívánatos; a Szahara közepén többet ér egy pohár víz, mint akár 10 000 dollár);

2) az élvezetes jó már önérték, de mivel múlékony és véges értékû, nem elégíti ki teljesen a hiánytalan boldogságra született ember vágyait.

Tehát, ahogy a hasznos jó alá van rendelve az élvezetes jónak, a véges, korlátozott élvezetes jó is alá van rendelve a végtelen, korlátlan, magasabb rendû jónak, az isteni jóságnak, amelynek elérését az ember számára az Istentől az emberi természetbe adott erkölcsi jó (bonum honestum) biztosítja. S ha egy adott helyzetben csak becstelenség (hazaárulás, gyávaság, hûtlenség, lopás, rablás, korrupció stb.) árán érhető el a hasznos, illetve az élvezetes jó, akkor abban a helyzetben az igazi keresztény magyarnak az erkölcs, a becsület és a Haza érdekében le kell mondani a hasznos, illetve az élvezetes jóról!

Ahhoz, hogy ezt valaki mindig, minden körülmények között megtegye, hősnek kell lennie! Hősnek kell lennie a Nemzet háborújában – és természetesen azokat tiszteljük hősként, akik életüket adták azért, hogy a Nemzet éljen! S a hazaáruló pedig „sehonnai, bitang ember”. – De hősnek kell lennie békében is: szembe kell szállni a TV által reklámozott ünnepeltek életmódjával: igazi hősként többre kell tartani a becsületes munkával szerzett szerény keresetet, mint a korrupcióval szerzett nagy vagyont; többre, ezerszer többre kell becsülni a hûséget Istenhez, a Hazához és a Családhoz, mint az Istennel dacoló ateizmust, a kozmopolitizmust és a családellenes törekvéseket!

Az említett liberális képviselő „urakkal” szemben mi nem azért örülünk, mert „nem kell hősnek lenni”, hanem azért, mert olyan korban élünk, amikor nem lehet középszerûnek lenni: ha nem akarunk gazemberek lenni, csakis hősök lehetünk.

Mindazonáltal minden évben hősök napján elsősorban háborús hőseinkre gondolunk büszke örömmel és a hősöknek kijáró tisztelettel. Mert nem feledjük, hogy „hőseink hitéből, hőseink véréből támad fel Hazánk”.

Úgy legyen!

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1945. február 11-én a budapesti német-magyar helyőrség lőszere és élelme fogytán volt, a magyar főváros fegyveresen nem volt tovább tartható.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Egy viking nő lépett először partra az Újvilágban, méghozzá Kolumbusz előtt félezer évvel. De nemcsak Amerika felfedezésében volt az első, hanem abban is, hogy ott adott életet fiának, aki az első fehér gyermekként született a kontinensen, több mint 500 évvel Virgina Dare előtt.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

1948. május 14-én Ben-Gurion kikiáltotta Izrael Állam megalakulását, mire az arab államok többsége dzsihádra szólította fel a muszlim világot. Kevesen tudják, milyen aktív szerepet vállalt Sztálin Izrael létrehozásában és abban, hogy túlélte az első arab–izraeli háborút.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 15-én 15 óra 30 perckor.

Egy argentin étterem az „Anna Frank” hamburgerük mellé sajtos és szalonnával bevont „Adolf” névre keresztelt sült krumplit kínált, amíg be nem támadták a helyi zsidók.

Az osztrák parlament szigorította a nemzetiszocialista jelképek betiltásáról szóló törvényt, kiszélesítette annak hatályát és megerősítette a tiltott jelképek megjelenítésére és terjesztésére kiszabott büntetéseket arra hivatkozva, hogy erősödik az „antiszemitizmus”.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

A budapesti börtönben fogva tartott antifasiszta bandavezér, Ilaria Salis csalódott a magyar külgazdasági és külügyminiszterben, amiért az azt reméli, megkapja méltó büntetését tettéért.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.