Kövess minket 
-on és 
-en!
Az idén már 82 éves, Szaturnusz néven ismert politikai kalandor amerikai hazafiként (sőt: igazi amerikai ikonként) kezdte a pályafutását, majd Berlinben a nemzetiszocialista eszmék és Adolf Hitler bűvkörébe került, a második világháború után Moszkvában az egyik állami intézmény sztárja lett.
Kivételezett státuszát pedig még a Szovjetunió összeomlása sem rendítette meg, és a mai napig élvezi a szolgálatára rendelt személyzet gyengéd törődését. Jogos a kérdés, hogy miért nem vonta még soha senki felelősségre ezt a gátlástalan, opportunista kurzuslovagot.
Nos, legfőképpen azért, mert a fantasztikus életutat bejáró Szaturnusz nem ember, mi több, még csak nem is melegvérű. Szaturnusz egy hím amerikai aligátor.
Az amerikai aligátor, avagy némileg félrevezető magyar nevén a mississippi aligátor egy kissé lusta, ám csodálatos állat, amely az USA délkeleti államaiban fordul elő, a floridai Everglades földtörténeti középkort idéző festői mocsaraitól egészen Texasig. Bár elég agresszív tud lenni, emberre ritkán támad, ellentétben közeli rokonával, a tényleg rettenetes krokodillal; gondoljunk csak mondjuk az ausztrál halászhajókat kettéharapó gigantikus sárkánygyíkra, Cassiusra vagy a burundi Ruzizi folyó környékét hosszú évtizedek(!) óta rettegésben tartó Gusztávra, az egytonnás emberevő szörnyetegre. Az amerikai aligátor efféle vad mutatványokra ritkán ragadtatja magát, inkább csendes, az érzelmeit mélyen magába temető típus, és mint Szaturnusz példája is mutatja, minden zokszó nélkül tűri a történelem, és egyáltalán, az élet viharait és megpróbáltatásait.
Bár életrajza itt-ott hiányos (és meglehetősen anekdotikus), az biztos, hogy Moszkva leghíresebb aligátora valamikor 1936-ban született a mississippi vadonban, és még egyéves sem volt, mikor befogták, és Németországba szállították, ahol vagy egy magángyűjtőhöz került (némelyek szerint magához Adolf Hitlerhez), vagy ami még valószínűbb, a Berlini Állatkert lakója lett. A közismerten nagy állatbarát Hitler előszeretettel látogatta ezt az intézményt, szóval még az is lehet, hogy néhányszor személyesen is tiszteletét tette Szaturnusznál (akit akkoriban még nem így hívtak), de valószínűleg csupán ennyi valóságalapja van azoknak a pletykáknak, amelyek szerint az állat a Führer házi kedvence lett volna.
A második világháború alatt aztán az állatkert gyakorlatilag megsemmisült, és a több mint 16.000 állatból csak 96 élte túl Berlin ostromát. Többeknek titokzatos körülmények közt veszett nyoma: ezeket bizonyára megették vagy háborús szuvenírként magukkal vitték a Vörös Hadsereg katonái. A város romjai között élelem után kutató Szaturnusz azonban megúszta. A náci hüllő angol fogságba került, majd Lipcsében valamiféle diplomáciai gesztusként átadták a szovjeteknek. Hogy innen pontosan milyen úton került Moszkvába, az rejtély, de 1946-ban már az ottani állatkert egyik legkedveltebb látványossága volt a jó ideig szellemesen csak Hitlernek becézett, később azért tisztességes nevet is kapó Szaturnusz. Persze azért nem ment minden zökkenőmentesen.
|
|
|
|
|
|
Az 50-es években a nevezetes állat szerető társat kapott a vonzó és fiatal amerikai aligátornőstény, Shipka személyében, és bár utódokat sajnos nem sikerült produkálniuk, bizonyára nagyon boldogok voltak együtt, ami abból is látszik, hogy partnere sajnálatosan korai halála után Szaturnusz mély depresszióba esett, és sokáig nem volt hajlandó ételt magához venni, az állatkert dolgozói pedig már attól féltek, hogy elpusztul. De nem ez volt az egyetlen eset, amikor az aligátor közel volt a halálhoz.
A nyolcvanas években csaknem agyoncsapta a leszakadó mennyezet, később meg egy részeg idióta dobta fejbe egy kővel; a hírek szerint nem elsősorban hazafias, németellenes indulatok vezérelték, hanem egyszerűen csak fel akarta ébreszteni a szendergő állatot. Állítólag azt sem viselte jól, amikor 1993-ban tankok dübörögtek az orosz fővárosban (Dmitrij Vasziljev, az állatkert herpetológusa szerint a hangok a berlini csatára emlékeztették), és valamikor a 2010-es években, ki tudja, mi okból, ismét több hónapos éhségsztrájkba kezdett, de szerencsére vitaminokkal életben tudták tartani, amíg újra meg nem jött a kedve az evéshez.
A francia Lacoste ruhamárka által is szponzorált pikkelyes mississippi Hitler, a huszadik század egyik legnagyobb túlélője azóta csendes nyugalomban élvezi nyugdíjas éveit, a feléje irányuló töretlen figyelmet, valamint a nyúl- és patkányhúsból, illetve halakból álló tápláló étrendet. A magaviseletével egyébként sohasem voltak gondok (csak egyszer, a hetvenes években támadott meg egy túlságosan óvatlan gondozót), kifejezetten szelíd és barátságos, különösen a gyerekek szeretik. Ha így folytatja, talán 100 évig is elélhet.
