Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

1933 után, amikor az NSDAP átvette a hatalmat, a Tegernsee-völgy környéke a magas rangú nemzetiszocialisták, köztük Joseph Goebbels propagandaminiszter, Martin Bormann, Hitler magántitkára és más befolyásos személyiségek kedvelt üdülőhelyévé vált.

Heinrich Himmler, az SS vezetője az 1934-ben vásárolt, festői Tegernsee-tó mellett fekvő luxusvillát nyaralóként és birodalmi vezetőtársaival való találkozóhelyeként használta.

A háború után a villa köztulajdonba került. Az 1892-es építésű, 20.000 négyzetméteres telken álló épületet az évek során klinikaként, szanatóriumként, egészségügyi központként és vállalati konferenciaközpontként is használták.

A Münchentől 45 kilométerre délre fekvő ingatlant nemrégiben alakították át szállodává és étteremmé. A tulajdonos, Florian Zibert azt szeretné, hogy a hely „a béke, a tolerancia és a befogadás központja” legyen. Zibert azt mondja, hogy az épület jövőjéről szóló döntésbe szeretné bevonni az emberek széles körét.

„Végül szeretnénk egyfajta tanácsadó testületet létrehozni, amely a zsidó közösségből, színesbőrűekből, nagyon különböző háttérrel rendelkező emberekből, itt és máshol élő emberekből állna” – mondta. „Lehet, hogy a zsidó közösségből senki sem szeretne részt venni, tekintve, hogy mennyire érzékeny ez az egész, és ezt tiszteletben tudom tartani. Azt is teljesen megértem, hogy egyesek számára helytelennek és érzéketlennek tűnik, hogy most szállodát és éttermet üzemeltetünk egy olyan helyen, ahol egykor Heinrich Himmler élt” – tette hozzá a tulaj.

„Nem is olyan épületet kerestünk, amelyet szállodaként használhattunk volna, és főleg nem olyan épületet, amelyet Himmler vásárolt magának, feleségének és lányának. Egyáltalán nem. Ezt a bérleti szerződést valójában a bajor állam ajánlotta fel nekünk, és nem könnyelműen mentünk bele” – mondta Zibert.

„Eleinte olyan gondolatok gyötörtek bennünket, mint például: mi a fenét kezdjünk ezzel az ingatlannal? Mit tudnánk, és mit kellene tennünk vele? És azt is: egyáltalán helyes-e, hogy egyáltalán vállaljuk? De mivel a környékről származunk, mindannyian úgy éreztük, hogy ennek a helyi közösségnek a részeként nekünk is kötelességünk hozzájárulni ahhoz, hogy szembe nézzünk ezzel a hellyel, és felelősséget vállaljunk érte. Olyan helyet próbálunk létrehozni, amely a nyitottság és a tolerancia előmozdításáról szól” – mondta Zibert.

Egy zsidó szupremácista vezető azonban hisztérikusan kritizálta a fejlesztést. Sacha Stawski, a Német-Izraeli Kongresszus elnöke szerint az épületet emlékhellyé vagy múzeummá kellett volna átalakítani.

Sacha Stawsk éles szavakkal támadta a mostani átalakítást: „Akarja tudni, milyen érzés Himmler ebédlőjében humuszt enni? Nos, most már megteheti” – írta.

„A legtöbb országban egy ilyen történelmi helyszín felelős kezelése azt jelentette volna, hogy emlékművet vagy múzeumot építenek, amely felvilágosítást végez az olyan aljas ember által elkövetett bűntettekről, mint Himmler. Itt Németországban azonban 2023-ban önök kiállhatnak az ingatlanuk történelme mellett, beleértve azt is, hogy a honlapjukon megemlítik, hogyan halt meg egy rabszolgamunkás Himmler személyes bunkerének építése közben, és mindent megtesznek azért, hogy az egyik legszörnyűbb náci figura egykori menedékhelyének hiteles szépségét visszaadják. Ne beszéljünk azokról a szörnyű bűnökről, amelyeket Himmler a romantikus kertjében ülve tervezett. Ehelyett hívjuk meg a vendégeket, hogy üljenek le Himmler eredeti parkjának padjára, és élvezzék a tóra néző naplementét. Mi következik ezután? Építsünk hullámvasutat Dachauban?” – tette fel a hatásvadász kérdést Stawsk.

Kövess minket -on és -en!

A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.

Feltételesen szabadlábra helyezték Nikosz Mikaloliakoszt, az Arany Hajnal görög nemzetiszocialista gyökerű politikai párt alapítóját és vezetőjét, miután letöltötte 13 éves börtönbüntetésének egy részét.

A berdicsevi munkatáborban mostoha viszonyok uralkodtak. Először fel kellett építeni szállásunkat, kitermelni a hozzá szükséges anyagokat, rendezni kellett a terepet.

Aszad elsősorban önmagát hibáztathatja a vereségéért, mert túlságosan is Iránra, a Hezbollahra és Oroszországra támaszkodott, és nem gondoskodott arról, hogy megtisztítsa korrupt tisztikarát és modernizálja hadseregét. Semmi ilyet nem tett, és most vesztett.

Budapest ostromának egyik legkevésbé ismert része a hungarista harccsoportok tagjainak részvétele a védelemben.

Harrisburg belvárosában a Blood Tribe fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoport tartott demonstrációt, amelyet a zsidók és liberálisok hisztérikusan elítélték, mondván, hogy a résztvevők „gyűlöletkeltő üzenetet terjesztettek, és álarcok mögé bújtak, hogy elrejtsék kilétüket”.

Fajvédő nemzetiszocialisták jelentek meg amerikai Connecticut állambeli Ritzy Greenwich-ben, hogy a fehér emberek elleni rasszista erőszak miatt tiltakozzanak.

A rokonszenvskálák alapján a magyar társadalom leginkább a migránsokat, az arabokat, a cigányokat és a fekete-afrikaiakat utasítja el.

Kádár ugyan nem törekedett rá, de Rákosi és Nagy Imre küzdelmében egyfajta harmadik erőnek tekintették őt. Kifelé a pártvezetés egységét mutatta, a színfalak mögött viszont elvi és gyakorlati okokból is Rákosihoz állt közelebb, és tudta, ha a főtitkár bukik, akkor neki is mennie kell.

Alulírottak, a magyar igazság érvényesítésére alkalmas kedvező történelmi pillanatot felismerve, továbbá magyar hazánkhoz és nemzetünkhöz való olthatatlan szeretetünktől és hűségünktől vezérelve, a magyar összetartozás jegyében nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró diktátumok által szabott határok felülvizsgáltatására.

Szülővárosában, a nyugat-franciaországi La Trinité-sur-Merben szűk családi körben eltemették Jean-Marie Le Pent, a francia Nemzeti Front alapítóját.

Lina Engelt még 2023 májusában ítélte egy drezdai bíróság öt év és három hónap börtönre bűnszövetkezet tagjaként elkövetett súlyos testi sértést okozó támadások miatt. 

Az 1936-os berlini nyári olimpia örökre beleírta magát a történelemkönyvekbe. Az eseményre a Harmadik Birodalom nagy erőkkel készült, és Hitler is engedményeket tett a nemzetközi közvélemény kedvéért.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

A Szent István csatahajó építése idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát.