Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

1933 után, amikor az NSDAP átvette a hatalmat, a Tegernsee-völgy környéke a magas rangú nemzetiszocialisták, köztük Joseph Goebbels propagandaminiszter, Martin Bormann, Hitler magántitkára és más befolyásos személyiségek kedvelt üdülőhelyévé vált.

Heinrich Himmler, az SS vezetője az 1934-ben vásárolt, festői Tegernsee-tó mellett fekvő luxusvillát nyaralóként és birodalmi vezetőtársaival való találkozóhelyeként használta.

A háború után a villa köztulajdonba került. Az 1892-es építésű, 20.000 négyzetméteres telken álló épületet az évek során klinikaként, szanatóriumként, egészségügyi központként és vállalati konferenciaközpontként is használták.

A Münchentől 45 kilométerre délre fekvő ingatlant nemrégiben alakították át szállodává és étteremmé. A tulajdonos, Florian Zibert azt szeretné, hogy a hely „a béke, a tolerancia és a befogadás központja” legyen. Zibert azt mondja, hogy az épület jövőjéről szóló döntésbe szeretné bevonni az emberek széles körét.

„Végül szeretnénk egyfajta tanácsadó testületet létrehozni, amely a zsidó közösségből, színesbőrűekből, nagyon különböző háttérrel rendelkező emberekből, itt és máshol élő emberekből állna” – mondta. „Lehet, hogy a zsidó közösségből senki sem szeretne részt venni, tekintve, hogy mennyire érzékeny ez az egész, és ezt tiszteletben tudom tartani. Azt is teljesen megértem, hogy egyesek számára helytelennek és érzéketlennek tűnik, hogy most szállodát és éttermet üzemeltetünk egy olyan helyen, ahol egykor Heinrich Himmler élt” – tette hozzá a tulaj.

„Nem is olyan épületet kerestünk, amelyet szállodaként használhattunk volna, és főleg nem olyan épületet, amelyet Himmler vásárolt magának, feleségének és lányának. Egyáltalán nem. Ezt a bérleti szerződést valójában a bajor állam ajánlotta fel nekünk, és nem könnyelműen mentünk bele” – mondta Zibert.

„Eleinte olyan gondolatok gyötörtek bennünket, mint például: mi a fenét kezdjünk ezzel az ingatlannal? Mit tudnánk, és mit kellene tennünk vele? És azt is: egyáltalán helyes-e, hogy egyáltalán vállaljuk? De mivel a környékről származunk, mindannyian úgy éreztük, hogy ennek a helyi közösségnek a részeként nekünk is kötelességünk hozzájárulni ahhoz, hogy szembe nézzünk ezzel a hellyel, és felelősséget vállaljunk érte. Olyan helyet próbálunk létrehozni, amely a nyitottság és a tolerancia előmozdításáról szól” – mondta Zibert.

Egy zsidó szupremácista vezető azonban hisztérikusan kritizálta a fejlesztést. Sacha Stawski, a Német-Izraeli Kongresszus elnöke szerint az épületet emlékhellyé vagy múzeummá kellett volna átalakítani.

Sacha Stawsk éles szavakkal támadta a mostani átalakítást: „Akarja tudni, milyen érzés Himmler ebédlőjében humuszt enni? Nos, most már megteheti” – írta.

„A legtöbb országban egy ilyen történelmi helyszín felelős kezelése azt jelentette volna, hogy emlékművet vagy múzeumot építenek, amely felvilágosítást végez az olyan aljas ember által elkövetett bűntettekről, mint Himmler. Itt Németországban azonban 2023-ban önök kiállhatnak az ingatlanuk történelme mellett, beleértve azt is, hogy a honlapjukon megemlítik, hogyan halt meg egy rabszolgamunkás Himmler személyes bunkerének építése közben, és mindent megtesznek azért, hogy az egyik legszörnyűbb náci figura egykori menedékhelyének hiteles szépségét visszaadják. Ne beszéljünk azokról a szörnyű bűnökről, amelyeket Himmler a romantikus kertjében ülve tervezett. Ehelyett hívjuk meg a vendégeket, hogy üljenek le Himmler eredeti parkjának padjára, és élvezzék a tóra néző naplementét. Mi következik ezután? Építsünk hullámvasutat Dachauban?” – tette fel a hatásvadász kérdést Stawsk.

Kövess minket -on és -en!

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt.