Kövess minket -on és -en!

A walesi kormány szerint a „sértő vagy nemkívánatos alkotásokat”, például a Wellington herceget és a Lord Nelson admirálist ábrázoló szobrot át lehetne helyezni vagy meg lehetne semmisíteni a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.

A várhatóan ebben a hónapban véglegesítendő iránymutatás szerint a „nagy hatalmú, idősebb, erős testalkatú fehér férfiakat” dicsőítő történelmi szobrok „sértők” lehetnek a „sokszínűbb modern közösség” számára.

A kormány szerint a tanácsoknak és más közintézményeknek „lépéseket kell tenniük” a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.

Az útmutató szerint a hatóságok diszkréten elrejthetnék az emlékműveket, vagy kreatív módon új műalkotásokba foglalhatnák azokat.

Az utcákat és épületeket is át lehetne keresztelni, hogy „eltávolítsák a sértő vagy nemkívánatos neveket”, olvasható a javaslatban – írja Telegraph.

Alternatív megoldásként a „sértő vagy nemkívánatos tárgyakat” át lehetne helyezni vagy meg lehetne semmisíteni – áll a tanácsadói dokumentumban, amely azért felhívja a figyelmet a hátrányokra, többek között a költségekre és a széles körű nyilvános konzultáció szükségességére.

A dokumentum szerint a sokszínűség nem igazán köszön vissza a nyilvános műemlékeken, melyek azt a benyomást keltik, hogy „a társadalom a történelmi sikereket a nagy hatalmú, idősebb, jó erőben lévő fehér férfiakkal kapcsolja össze”.

E narratíva „eloszlatása” és „a fehér felsőbbrendűségről szóló rasszista gyarmati mítoszok állandósulásának” megszüntetése érdekében a potenciálisan sértő régebbi emlékművek sorsáról a nyilvánossággal és szakértőkkel folytatott konzultáció kiértékelése után dönthetnek.

A tisztviselők úgy látják, hogy „a fehér történészek relatív túlsúlya más identitásokkal szemben torzíthatja a megértést”.


A konzervatívok felháborodtak

2020-ban Sir Thomas Picton szobrát a cardiffi városházán bedeszkázták, miután a város polgármestere az eltávolítására szólított fel. Sir Thomast hősként ünnepelték az 1815-ös waterlooi csatában bekövetkezett halálát követően, de örökségét megkérdőjelezték, miután részt vett a rabszolga-kereskedelemben is.

Andrew RT Davies, a walesi konzervatívok vezetője aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az iránymutatás „orwelli” kísérletet jelent arra, hogy az állami szervek átírják a történelmet.

„Lehet, hogy a szobrok egyeseket sérthetnek, de ettől még nem lesznek kevésbé részei Wales gazdag történelmének. Mi lesz a múlt hibáira való emlékezéssel és a tanulságok levonásával?” – tette fel a kérdést a politikus.

Kövess minket -on és -en!

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Az öt darab, Adolf Hitler német birodalmi vezér nevéhez köthető régi levelezőlap nem jutott el Németországba, miután a tulajdonost feltartóztatták.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg.