Kövess minket -on és -en!

A német kormány minden évben büszkén reklámozza másként gondolkodó, de egyébként ártalmatlan állampolgárai hatósági üldözését, akiket az „alkotmány ellenségeinek” titulál.

Más kérdés, hogy Németországnak valójában nincs is alkotmánya. A német kormány Alkotmányvédelmi jelentés címmel közzétette a tavalyi évi kormányzati üldözés számadatait. Eszerint tavaly 13865 bűnügyi nyomozást indítottak „propagandavétség” (11401 eset) vagy „izgatás” (2464 eset) miatt, ami 1,5 százalékos növekedést mutat az előző évhez képest.

Mindezen vétségek a „szélsőjobboldali extrémizmus” címszó alatt szerepelnek a jelentésben, és mivel a szélsőbaloldali vagy külföldi szélsőségesek által elkövetett vétségek listájáról hiányoznak ezek a kategóriák, ebből az következik, hogy Németországban csak hazafiak, nacionalisták és hasonlók követhetnek el „gondolatbűnöket”. A német büntetőjog implicite megállapítja, hogy csak szélsőjobboldaliak lehetnek „gondolatbűnözők”, ami Németországot a történelem egyetlen olyan államává teszi, ahol a hazaszeretet törvénytelenné vált.

Németországban 1994 óta 250 ezer bűnügyi vizsgálat indult „gondolatbűnök” miatt. A legtöbb ország nem veri nagydobra üldözött gondolati disszidenseinek számát, vagy magát azt a tényt, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténik náluk. Németország azonban egyenesen dicsekszik vele. Hat évtizedes intenzív agymosással az egész nemzetbe belesulykolták, hogy a „demokrácia” agresszív védelme dicséretes, sőt érdemdús vállalkozás, amely erkölcsileg igazolja mindazok könyörtelen denunciálását, meghurcolását és eltiprását, akiket az „alkotmány ellenségeinek” nyilvánítottak. Döbbenetes az a fanatikus buzgalom, amellyel a legtöbb német kiközösíti a kormány éves jelentéseiben közellenségnek minősített egyéneket és szervezeteket.

Ehhez a német jogrend is nagymértékben hozzájárult azzal, hogy a német bíróságokon nem készülnek jegyzőkönyvek az eljárások során, ami felhatalmazza a bírókat arra, hogy a tárgyaláson történtekről olyan állításokat fogalmazzanak meg, amilyeneket csak akarnak, a védőknek pedig nincsenek jogi eszközeik az ítéletben leírt ferdítések vagy hazugságok orvoslására. Németországban még az önvédelem is büntetendő cselekedet lehet, ha „holokauszt-eretnekség” a vád. Bármiféle próbálkozás ugyanis olyan bizonyíték bemutatására, amely megcáfolná a bűnvádi eljáráshoz vezető alapállítást, önmagában törvénytelennek számít, hiszen - a politikusok, a médiumok és a vádhatóság érvelése szerint - a vádlott így próbál „visszaélni” egy nyilvános kormányzati esemény, ti. a saját pere által biztosított lehetőséggel, hogy „ördögi” nézeteit terjessze.

Következésképpen Németország az egyetlen ország a civilizált világon, ahol egyes esetekben illegálissá válik az önvédelem, amelyet a törvény öt évig terjedő börtönnel büntethet. Még a védenceik érdekében bizonyítási indítványt előterjesztő ügyvédeket is sújtottak már börtönnel ezen a jogcímen. És ez nem minden: mivel egyes védőügyvédek nyilvánosan elítélték ezeket a botrányos tárgyalási feltételeket, a kormány törvényben hatalmazta fel a bírákat arra, hogy belefojtsák a szót az ügyvédekbe, ha a tárgyaláson „nem az ügyre vonatkozó” állítást fogalmaznak meg. Így most a védelem mélyen hallgat Németországban a másként gondolkodók elleni perek során.

Kövess minket -on és -en!

Miközben a Wehrmacht katonái a rommá lőtt Berlin utcáin elszánt és hősies küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel, 8,5 méterrel a Birodalmi Kancellária kertje alatt, egy türelmes asszony álmai a beteljesülés előtt álltak.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Véget vetett több mint öt hétig tartó éhségsztrájkjának Maja T. felvett néven futó antifa terrorista – közölte a német dpa hírügynökség.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A „Hunyadi” hadosztály törzse gépkocsi-szállítással 1944. november 3-án megérkezett Zalaszentgrótra, s várta az első önkéntesek érkezését.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára. 

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.