A horvátok országos népszavazáson mondtak nemet a buzik házasságára

Kövess minket -on és -en!

Horvátországban december 1-jén népszavazást tartottak, amelynek eredményeként a házasságot kizárólag egy férfi és egy nő közötti életközösségként kell meghatározni az Alkotmányban.

Zoran Milanovic miniszterelnök, aki ellene volt a konzultációnak, vesztesen került ki a népszavazásból. „Nagyon szomorú ez a népszavazás” – nyilatkozta a homokospárti kormányfő. A győzelem „A család nevében” elnevezésű szervezetet (és az egészséges lelkületű embereket) illeti, amely elindította a katolikus egyház által is támogatott kezdeményezést.

Az alkotmányos probléma terén elsöprő a győzelem: a szavazók 65,77%-a igent mondott a heteroszexuális házasság kizárólagos meghatározására a horvát Alkotmányban. 33,62% a nemmel szavazottak aránya. Viszonylag alacsony volt a szavazási részvétel, de a 3,8 millió szavazati joggal rendelkező személy közül 38% oda járult az urnákhoz, a népszavazás így teljesen érvényes.

Ennek következtében az alkotmányos törvénymódosítás csatlakozik öt uniós országhoz (Lettország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország és Bulgária), amelyekben már létezik a házasság kizárólagosan heteroszexuális párokra vonatkozó alkotmányos megfogalmazása.

Események

Hiábavaló volt tehát az elmúlt napokban közzé tett felhívás a népszavazás ellen Ivo Josipović, horvát államfő, liberális "értelmiségiek" és a horvát média buzipárti felének részéről, amely bojkottálta a szavazás eredményének közzé tételét.

A brüsszeli degeneráltak érdekeit végletekig kiszolgáló cionista zágrábi kormány éles reakcióval válaszolt a népszavazásra, „feleslegesnek” nevezve az igenek győzelmét, és bejelentette, hogy néhány héten belül új törvényt hoznak a buzi és leszbikus párok közötti "polgári együttéléséről".

(MTI nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Három nemzetiszocialista férfit „jelentős” szabadságvesztésre ítélhetnek, miután bűnösnek találták őket egy leeds-i mecset elleni terrortámadás megtervezésében.

A leginkább narancsos ízben fogyasztott szénsavas ital a Coca-Cola mellett talán a legismertebb üdítő szerte a világon.

1941 őszén úgy tűnt, hogy a zsidó-bolsevik fenevadat  is eltiporja a Wehrmacht, amely 1941. október 2-án indította meg az offenzívát a főváros, Moszkva ellen.

Ausztrália Victoria szövetségi államának rendőrsége arra készül, hogy vádat emeljen az ausztrál nemzetiszocialista aktivista Jacob Hersant ellen „súlyosan sértő közszereplés” miatt, miután körülbelül 30 maszkos aktivista tömeges deportálásokat követelve demonstrált egy melbourne-i állomáson.

Egy haredi zsidót, aki az osztrák fővárosban a zsinagógába tartott, körbevettek egy nemzetiszocialista csoport tagjai. Az osztrák hazafiak lehúzták a zsidó kippáját, majd távoztak.

A Krím-félszigeten nem volt nagy számú a fegyveres őrök csoportja. A Fekete-tenger veszi körül, a kontinenssel csak egy híd köti össze. Ezen illetékteleneknek átmenni pedig lehetetlen. Érthető, hogy az őrök unatkoztak, amit fokozott a helyhez kötöttség is.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Kijut az Európai Parlamentbe az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis. Olasz lapok szerint ezzel az ellene indult eljárásnak is vége a mentelmi jogának köszönhetően.

A német szövetségi ügyészség közölte, hogy a kelet-németországi Szászországban és Lengyelországban őrizetbe vették egy „szélsőjobboldali terrorszervezet” nyolc feltételezett tagját.

A német hadügyminiszternek végre leesett a tantusz. Boris Pistorius szerint Putyin ukrajnai hadjárata „többé már nem regionális háború”, mert Putyin egy új világrendért harcol.

Joseph Goebbels egykori birodalmi propagandaminiszter birtokának fenntartása drága, de felújítani még költségesebb lenne, mivel hagyták rohadni az elmúlt évtizedekben.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy még a választások előtt betiltja a GUD nevű szélsőjobboldali diákszervezetet.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennel minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.

Rákosi elégedetten nyugtázhatta a perek után, hogy a „Gazda” balján ülhetett egy, a Kremlben rendezett lakomán, ami óriási kiváltságnak számított. 

1941. december 7-én a japán császári haditengerészet repülőgépei csapást intéztek az USA Pearl Harbor-i tengerészeti támaszpontjára, sikeresen megbénítva a csendes-óceáni flottát a következő néhány hónapra.

Az élet furcsa forgatókönyvíró: három finn zsidó is Vaskeresztet kapott, miközben egy zsidó orvos halált megvető bátorsággal mentette az SS-tisztek életét.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.

1998. április 15-én halt meg Pol Pot, a történelem egyik legnagyobb népirtását elkövető kambodzsai vörös khmerek vezetője.

A magyar munkás és kisember pedig nem felejtette el »a virágok népszavazását«.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.