Kövess minket 
-on és 
-en!
Apjához hasonlóan ifjabb Albert Speer is sztárépítész volt, de ő már nem a Harmadik Birodalomban.
Míg apja monumentális épületeket tervezett a Harmadik Birodalom főépítészeként, ifjabb Albert Speer a terveivel a fenntartható építészet filozófiáját hirdette világszerte – Európában, Ázsiában és Afrikában is.
Ez az építészeti filozófia elsősorban a „zöldek” körében népszerű: Speer az apja által egykor képviselt presztízsépítészettel szemben épületeinek alapterületét igyekezett minél jobban minimalizálni, energiahatékony technológiákat alkalmazott, de az épületek természeti környezetét is figyelembe vette. Városrészek tervezésénél szociológusok segítségére is támaszkodott, ami kortársai között ritkaságszámba ment.
Ahogy a Deutsche Welle jelentette, a 83 éves korában elhunyt, miután frankfurti otthonában elesett és eltörte a csípőjét. Ugyan életmentő műtétet hajtottak rajta végre, az sikertelen volt.
Ifjabb Albert Speer nyilvánosság előtt szerette volna elérni, hogy ne úgy tekintsenek rá, mint a Harmadik Birodalom egykori főépítésze, fegyverkezési minisztere, a haditermelés irányítója, Albert Speer fiára, ám sosem tudott kilépni annak árnyékából. Apja a nürnbergi perben egyedüliként vállalta a felelősséget a második világháborús eseményekért, és megbánást tanúsított, bár mindvégig állította, a semmiféle népirtásról nem volt tudomása. Húsz év börtönre ítélték "háborús bűnösként", 1966-ban szabadult a nyugat-berlini Spandau börtönből.
Ifjabb Albert Speer 1934-ben született a család hatodik gyerekeként Berlinben, a háború után asztalosnak tanult, végül Münchenben diplomázott építészként. 1964-ben alapította meg saját építészirodáját, s már elég korán építészeti díjakkal honorálták a munkáját. Építészeti irodájához fűződik a 2000-es hannoveri világkiállítás pavilonjai, valamint a frankfurti Európai Központi Bank épületének terve, sok épületet tervezett Algériában és Szaúd-Arábiában. A hagyományos városépítészet és a modern technológiák összekapcsolásával építészeti iskolát teremtett az arab térségben.
Adolf Hitlerrel való találkozásaira mindig úgy emlékezett, mint "örömteli eseményekre", 7-8 éves fiúcskaként ilyenkor mindig édességek lepte meg a Führer, akit később is "kedves nagybácsinak" nevezett.
|
|
|
|
|
|
