Kövess minket 
-on és 
-en!
A patinás Cambridge egyetem egyenlőségért felelős (?) diákvezetője, a Feketék és Etnikai kisebbségek Társaságának (??) elnöke (már az csoda, hogy marad még egyáltalán ideje a tanulásra) kiváló diák.
A nigériai szülőktől Londonban született Jason Osamede Okundaye már középiskolásként kiváló ösztöndíjakat kapott, nyert könyvdíjat a Harvardon és teológiai (???) díjat Oxfordban, most pedig ugye Cambridge-ben tanulhat, mi mást, mint szociológiát és politológiát. És az az igazán csodálatos, hogy nem is kell megvárnunk, hogy befejezze a tanulmányait ahhoz, hogy visszaadhasson valamit a szárnyalást lehetővé tevő Nagy-Britanniának. Okundaye ugyanis már diákévei alatt a brit társadalom hasznos tagja lett, például részt vett abban a kampányban, amelynek végén sikerült eltávolíttatni az egyik cambridge-i kollégium évszázados jelképét, egy afrikai bronz kakasszobrot.
Most pedig még nagyobb hírnevet szerzett, amikor a kelet-londoni Dalstonban kitört faji zavargásokat kommentálta. A zavargások egy húszéves színesbőrű fiatal halála után robbantak ki. A drogdílerként dolgozó Rashan Charles iskolai eredményei kevésbé voltak fényesek. A közösségi médiában azzal dicsekedett, hogy vett már részt lövöldözésben, késelésben és rendszeresen jár a bíróságra. A tragédia akkor következett be, amikor az őt üldöző rendőrök elől bemenekült egy boltba, ahol a biztonsági kamera felvétele szerint lenyelt valamit, majd a kórházban meghalt. Mivel egy ilyen – ahogy a gyászszertartáson elhangzott „a kerületben köztiszeletben álló” – polgár elvesztésekor abszolút elvárható a korlátlan szolidaritás, a negyedben tüntetések kezdődtek, amelyek erőszakos zavargásokba torkoltak. Rashan halálát és a zavargásokat Okundaye a következőképpen kommentálta:
„Minden fehér rasszista, a fehér középosztály, a fehér munkásosztály, a fehér férfiak, a fehér nők, a fehér melegek, a fehér gyerekek.”
Ha igaz, hogy az egyetemek legfőbb szerepe, hogy a világot a maga bonyolultságában ismertessék meg a diákokkal, akkor Cambridge tényleg a létező egyetemek egyik legjobbika. De még a fenti bejegyzésnél is érdekesebb az, amikor Okundaye afféle fordított apartheidként követeli, hogy a fehérek költözzenek vissza a fehér negyedeikbe és hagyják abba végre „Dalston gyarmatosítását”. A negyed ugyanis elkezdett az utóbbi időben dzsentrifikálódni. Az írásban először a XIII. században említett Dalston brit lakóit gyarmatosítónak nevezni tényleg eredeti fordulat, de Okundaye a zavargásokkal kapcsolatban azt is hozzáteszi, milyen „fantasztikus érzés volt nézni ezeket a kétségbeesett középosztálybeli fehéreket”.
Csak az a kérdés, hogy ha tényleg annyira gyűlöli az európai kultúrát, meg a fehér briteket – akiknek az adójából amúgy az ő tanulmányaira is futotta –, akkor miért nem inkább valamelyik remek nigériai egyetemen tanul?
|
|
|
|
|
|
