Ukrajnai háború: Franciaország már elvesztette

Kövess minket -on és -en!

„Ki mondja, hogy Ukrajna még létezni fog két év múlva?” A provokatív kérdést Dmitrij Medvegyev orosz exelnök (jelenleg az orosz Nemzetbiztonsági Tanács alelnöke) tette fel minap egyik Telegram-posztjában annak apropóján, hogy az ukrán vezetés hitelbe kunyerált földgázt nyugati szövetségeseitől, hogy ne fagyjon meg télen, egy későbbi időpontra ígérve a számla rendezését.

Medvegyev még azt is hozzátette: „De az amerikaiak fütyülnek rá, annyira belemerültek Oroszország-ellenes tervükbe, hogy minden más csak részletkérdés számukra.”

Stimmel. Ukrajnának csak az a szerepe, hogy platformként szolgáljon Oroszország ellen egy giga-Szíria kialakulásának reményében az ország határain. A Pentagon és NATO-csatlósai ki akarják terjeszteni ezt a dinamikát Fehéroroszországra és lehetőség szerint egész Kelet-Európára. Ez a forgatókönyv azonban azt feltételezi, hogy Ukrajna tömegesen felfegyverkezik, és több százezer embert veszít, miközben gazdasága, amely már így is korrupt és a felére redukálódott, teljesen megszűnik működni. Ez nem az az ország, amelyre közép- vagy hosszú távon érdemes lenne fogadni. Mire a Nyugat kipréseli ezt a citromot, nem marad belőle semmi: Ukrajna éltető ereje vagy meghal, vagy külföldre távozik. Végül ez az ország teljesen kimeríti az életenergiáját, a globalista oligarchia által szakadékba taszítva.

Nemrég Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter még azzal hencegett, hogy térdre fogják kényszeríteni az orosz gazdaságot. Számára sajnálatos módon azonban meg kell elégednie a francia gazdaság térdre kényszerítésével, mert Oroszország sohasem keresett annyi pénzt, mint amióta Brüsszel szankcionálja. Csak az Európai Unió 57 milliárd euró értékben vásárolt kőolajat, gázt és szenet Oroszországtól az ukrajnai háború kezdete óta.

A nemzetközi szankciók ellenére a Kreml továbbra is milliárdokat kaszál. Maga az Egyesült Államok 43 százalékkal növelte az orosz kőolaj importját. (US oil imports from Russia increase by 43%, almayadeen.net, 2022. 04. 08.) Az orosz energiahordozók elleni szankciók visszafelé sültek el: az EU-országok inflációja rekordszintre emelkedett, akárcsak az orosz bevételek, és Európa továbbra is vásárol orosz kőolajat – Indiától. (Energy sanctions are hurting Europe more than Russia, dailysceptic.org, 2022. 06. 19.) Ráadásul Oroszország detronizálta Szaúd-Arábiát Kína legnagyobb nyersolajszállítójaként. (Russia replaces Saudi Arabia as China’s biggest crude oil supplier, business-standard.com, 2022. 06. 20.)

Az egyik szakmai szervezet (CREA) legújabb jelentése szerint Oroszország 93 milliárd eurót halmozott fel olaj-, gáz- és szénkiviteléből 2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete óta. Az Európai Unió, amely tömegesen mozgósított Ukrajna és az ukrán rezsim támogatására, ennek a hadikasszának a 61 százalékát biztosítja, azaz mintegy 57 milliárd eurót. Németország (12,1 milliárd euró) és Olaszország (7,8 milliárd) az orosz energiahordozók legnagyobb importőrei közé tartozik.

Moszkva bevételei elsősorban a nyersolaj (46 milliárd euró), a vezetékes gáz (24 milliárd), az olajtermékek, a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a szén eladásából származnak. Valójában Oroszország nem igazán veszített pénzt a háború kezdete óta, a rubel erősebb, mint valaha, és az orosz inflációs ráta sem szállt el – a nyugatival ellentétben. A CREA jelentése több országot, köztük Franciaországot is közvetlenül bírálja. Az Oroszország elleni szankciókkal összefüggésben számos állam (Lengyelország, Finnország stb.) igyekezett korlátozni behozatalát, míg mások növelték vásárlásaikat. „Miközben az EU szigorúbb szankciókat fontolgat Oroszországgal szemben, Franciaország növelte importját, és így a világ legnagyobb orosz LNG-vásárlójává vált” – olvasható a jelentésben.

Mindeközben Franciaországban (akárcsak nyugaton mindenhol) az energia – és így a termelés és a fogyasztás – költségei robbanásszerűen emelkednek, az adósság kezelhetetlenné válik, Bruno Le Maire pedig azzal fenyegeti a jónépet, hogy „vége az ingyenpénz idejének”. Ha a francia állam leállítja az adósságlevél-nyomtatást, vagyis a pénzkibocsátást, azt a gazdaság még inkább megsínyli. Az állam százmilliárdokat költ arra, hogy technikailag „zöld mezőben” maradjon a büdzsé.

Franciaország külkereskedelmi mérlegének hiánya áprilisban elérte a 12,2 milliárd eurót, egy év alatt pedig 106,6 milliárddal új rekordot döntött. A nemzetközi hitelezők tudják ezt, és emelik a kamatokat. A francia adósság kamatlábai meredeken emelkedtek (a tízéves több mint két százalékkal, amely a legmagasabb 2014 óta). Vége a „mindegy, mibe kerül” politikának, a kormány megszorító tervet jelentett be. A kamatlábak továbbra is alacsonyabbak, mint az infláció (az árak emelkedése), de ez nem lesz tartós.

Általában hasonló helyzetben két lehetőség van: a kiadások csökkentése vagy az adók emelése. Mivel Franciaország zsigerileg marxista ország, vezetői számára lehetetlen, hogy megnyirbálják a szociális kiadásokat, ez pedig adóemelést jelent, de az adók már most is a legmagasabbak a nyugati világban. A gazdaság 62 százalékban állami tulajdonban van, ez nem sokkal alacsonyabb arány, mint valaha a Szovjetunióban. „Az állam az adósságon keresztül garantálja és finanszírozza a gazdaság minden funkcióját: a termelést, a fogyasztást és a beruházásokat”, ahogyan egy neves közgazdász írja a „francia állam végtelen növekedéséről” szóló cikkében.

A populista pártok választói a populizmusból – azaz a globalista oligarchia által blokkolt parlamentáris rendszerrel szembeni ellenállásból – egyre inkább a szavazás megtagadásával vonják le a következtetést. Manapság ez az igazi forradalmi álláspont, egészen addig, amíg a nem szavazók aránya el nem éri a választópolgárok 75 százalékát, teljesen annullálva a köztársaság legitimitását. Ez a folyamat már javában zajlik, arra késztetve az államapparátust, hogy egyre totalitáriusabb legyen. Az általa hozott intézkedések alapján úgy tűnik, mintha a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos alakulata (a Brian élete című filmből) inspirálná a franciaországi „elitet”.

Az elnökválasztás második fordulójában Macront a választópolgárok alig 38 százaléka juttatta hatalomra. A parlamenti választásokon még alacsonyabb volt a részvételi arány, az elnöknek tehát nagyon korlátozott támogatói bázissal kell kormányoznia ezt az eleve is zűrös országot. Ahogy az emberek tömegesen ábrándulnak ki a demokráciából, a társadalmi csoportok közötti antagonisztikus feszültség forrpontra hevíti a helyzetet, amíg egy általános válság el nem söpri a rezsimet… láncreakciót indítva el egész Európában.

Kövess minket -on és -en!