Kövess minket 
-on és 
-en!
Mohamed Dajani a jeruzsálemi Al-Kudsz Egyetem amerikanisztikai tanszékét vezette, valamint a könyvtár igazgatója volt.
Márciusban olyan lépésre szánta el magát, ami palesztin környezetben példátlannak számít: hallgatók egy csoportjával látogatást tett az egykori auschwitzi munkatáborban. Május 18-án, mintegy két hónappal a látogatást követően viszont beadta lemondását, miután – mint a Háárec izraeli lapnak nyilatkozta – nem volt más választása.
Az egyetem "engedett az ellene irányuló uszításnak", és nem állt ki mellette.
A márciusi látogatást Izraelben és nyugaton tapssal fogadták, ugyanakkor Dajani a palesztin közvélemény össztüzébe került, árulónak bélyegezték. Az Al-Kudsz palesztin lap online kiadásának cikkét a rendkívül kemény hangú hozzászólások miatt kellett eltávolítani. A tudós, aki korábban a Fatah harcosa volt, és 25 évre kitiltották Izrael területéről, azt nyilatkozta, hogy az egyetem elhatárolta magát akciójától, így magánszemélyként cselekedett, és az utazáshoz évi szabadságát vette igénybe.
A Háárec szerint Dajani arra számított, hogy az egyetem nem fogadja el lemondását, és ezzel világos és határozott üzenetet küld a diákoknak, karoknak és a palesztin közösségnek: támogatja a "tudomány szabadságát", és az utazást "információszerzés céljából tett, szervezett tanulmányútnak" minősíti. Nem ez történt: az egyetem elfogadta a lemondást, és június 1-jével elbocsátotta állásából.
"Vannak, akik lemondó levelemet úgy értelmezik, hogy megadtam magam azoknak, akik ellenzik a kutatási szabadságot, a cselekvési és a szólásszabadságot" – nyilatkozta Dajani. "Szó sincs róla. Úgy érzem, lemondásom bejelentésével a csatát egy magasabb szintre helyeztem. Lakmusz teszt volt ez, hogy világosan kiderüljön: vajon az egyetem vezetősége valóban támogatja-e a kutatás szabadságát és az egyéni szabadságjogokat, mint ahogyan azt állítja, avagy sem."
Dajani hozátette, hogy miközben a távozó rektor, Sari Nusseibeh, valamint a kinevezett rektor, Imad Abu Kishek támogatását élvezte, mindez szöges ellentétben állt a közösség elutasításával. Az ellene irányuló "rágalomhadjáratot", majd ezt követő lemondását az egyetem tudomásul vette.
"Véleményem szerint az egyetem vezetőségnek nem kellett volna elfogadni a lemondásomat: ez világos üzenet lett volna az egyetemi közösség felé arról, hogy nem szegtem meg egyetemi törvényeket, szabályokat, és lépésem nem volt ellentétes az intézmény politikájával. Az elfogadás üzenete viszont az: Dajani eszméinek nincs helyük a kampuszon."
|
|
|
|
|
|
A palesztin diákok auschwitzi utazását a németországi Friedrich Schiller Egyetemmel és az izraeli Ben-Gurion egyetemmel együtt szervezték, a "megbékélés és konfliktuskezelés szellemében". A palesztin csoport látogatásával párhuzamosan egy izraeli diákcsoport egy Betlehemtől délre fekvő palesztin menekülttáborban tett látogatást.
Dajani lehengerlő érve az auschwitzi utazás mellett: "Egyik diákom azt kérdezte: miért kell ismernünk a holokausztot, amikor az izraeliek még a nakba (a palesztinok 1947-48-as kiűzetése és megtizedelése, arabul ’katasztrófa’) kifejezés használatát is be akarják tiltani. Azt feleltem: mert ha ezt tesszük, helyesen cselekszünk. Ha ők nem a jót cselekszik, az legyen az ő problémájuk."
A palesztin tudományos közélet azonban a példa nélkül álló látogatást élesen kritizálta, csakúgy, mint egy izraeli egyetemmel való együttműködést. Három éve, 2011 májusában a The New York Times-ban jelent meg Dajani és Robert Satloff amerikai zsidó történész közös cikke „Miért kell a palesztinoknak ismerniük a holokausztot?” címmel. Ebben kifejtik: "a palesztin diákoknak azért kell tudniuk a genocídiumról, hogy fel legyenek készülve a holokauszt és a nakba közötti párhuzamok elutasítására".
Ugyanis az 1945 utáni világ első számú dogmája, hogy a holokauszttal összehasonlítható borzalom még nem történt a világegyetemben.
(Kuruc.info, Times of Israel - Háárec - Szombat korrigálva)
