Kövess minket -on és -en!

A kaliforniai Berkeley Egyetem jogi karán működő több mint száz diákcsoportból kilenc nemrég olyan szabályzatot fogadott el, miszerint nem hívnak meg olyan vendégelőadókat, „akik támogatják a cionizmust, Izrael apartheid államot és Palesztina megszállását.” 

„Mintha visszamentünk volna a 19. századba” – panaszolják a zsidó diákok. 

Augusztusban „a palesztin diákság biztonsága és jóléte védelmében” a Berkeley Law Students for Justice in Palestine diákcsoport javaslatot fogalmazott meg, hogy ne hívjanak meg olyan előadókat, akik a cionizmust, Izrael apartheid államot és Palesztina megszállását támogatandó lépnek föl – jelentette a The Jewish News of Northern California.

A javaslatot támogaták többek között a Women of Berkeley Law, Berkeley Law Muslim Student Association, Asian Pacific American Law Students Association és a Queer Caucus nevezetű, elnevezésük alapján kétes nemi identitású, valamint kisebbségi- és iszlamista, egyben „progresszív”, de Izraellel szembehelyezkedő szervezetek. Ezek a csoportok az Izrael ellenes Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók (BDS) mozgalom mellett is elkötelezték magukat.

Az egyetem jogi karának filoszemita vezetése nem késlekedett a válasszal. Erwin Chemerinsky dékán, aki szintén zsidó, a diákságnak írott levelében „fölháborítónak” tartotta és elítélte a nyilatkozatot. „Ha szó szerint vesszük, ez azt jelenti, hogy engem is kizárnak, mert támogatom Izrael létjogosultságát, bár számos kérdésben elítélem politikáját.”

Chemerinsky arra is hivatkozott, hogy Carol Christ, az egyetem kancellárja korábban elítélte a BDS mozgalmat, és az egyetem Antisemitism Education Initiative elnevezésű dokumentuma kifejezetten az anticionista retorika ellen irányul. Hangsúlyozta, hogy a fölhívás csupán „kisebb incidens”, és „nonszensz” azt állítani, hogy a campusra az antiszemitizmus a jellemző.

Ennek ellenére egy hónappal a felhívást követően Kenneth Marcus, a szövetségi kormányzat emberi jogi bizottságának korábbi elnöke a Los Angelesi Jewish Journal hasábjain véleménycikkben arról írt, hogy a Berkeley-n „zsidómentes övezetek léteznek”.

Marcus ugyancsak a Berkeley jogi karán végzett, jelenleg egy Izrael-barát „jogvédő” szervezet elnöke. A petíciót az amerikai városokban megjelent 19. századi föliratokhoz hasonlította: „No Jews, Dogs, or Consumptives,” amelyek a zsidókat, kutyákat és tüdőbajosokat tiltották ki a közterületről. A németeknél az ilyen zónákat zsidómentes, azaz Judenfrei övezeteknek nevezték.

A jogi kar állománya azonban elítélte a petíciót, több mint húsz professzor nyílt levélben foglalt állást a zsidók mellett, a javaslatot „kirekesztőnek, a szólásszabadsággal és közösségünk értékeivel ellentétesnek” minősítve.

A zsidók a Berkeley egyetemen dühösek, de most már főleg Marcusra és másokra, akik állítják, hogy a campus az antiszemitizmus melegágya.

„Az anticionizmus körüli pánikkeltés az USA egyetemi campusain csakis a szélsőséges eszmék terjedését szolgálja, és fölöslegesen erodálja a zsidók biztonságérzetét olyan területeken, ahol virágzik a zsidó élet” – írják, megjegyezve, hogy az anticionista kampány „botrányosan kirekesztő, bigott és fölháborító”.

A Berkeley Egyetem egyébként valóban elhíresült, de inkább úgy, mint a progresszív aktivizmus patkányfészke, ahol a jobboldali, szólásszabadságot hangsúlyozó narratíva támadások célpontja a campusokon, ahol a szélsőbalosok az erőszaktól sem riadnak vissza, ha a másként gondolkodók elnyomásáról kell gondoskodni.

Kövess minket -on és -en!

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Alakulatunknak az orosz túlerővel szemben vissza kellett vonulnia, egészen a Stájer Alpokig. Itt ért bennünket a háború vége.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Több órára csatatérré változtak Torinó utcái, ahol szélsőbaloldali tüntetők csaptak össze a rendőrökkel szombaton. A baloldali pártok Milánóban is tüntettek az amerikai idegenrendészet (ICE) embereinek jelenléte ellen a téli olimpiai játékokon.