Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A kaliforniai Berkeley Egyetem jogi karán működő több mint száz diákcsoportból kilenc nemrég olyan szabályzatot fogadott el, miszerint nem hívnak meg olyan vendégelőadókat, „akik támogatják a cionizmust, Izrael apartheid államot és Palesztina megszállását.” 

„Mintha visszamentünk volna a 19. századba” – panaszolják a zsidó diákok. 

Augusztusban „a palesztin diákság biztonsága és jóléte védelmében” a Berkeley Law Students for Justice in Palestine diákcsoport javaslatot fogalmazott meg, hogy ne hívjanak meg olyan előadókat, akik a cionizmust, Izrael apartheid államot és Palesztina megszállását támogatandó lépnek föl – jelentette a The Jewish News of Northern California.

A javaslatot támogaták többek között a Women of Berkeley Law, Berkeley Law Muslim Student Association, Asian Pacific American Law Students Association és a Queer Caucus nevezetű, elnevezésük alapján kétes nemi identitású, valamint kisebbségi- és iszlamista, egyben „progresszív”, de Izraellel szembehelyezkedő szervezetek. Ezek a csoportok az Izrael ellenes Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók (BDS) mozgalom mellett is elkötelezték magukat.

Az egyetem jogi karának filoszemita vezetése nem késlekedett a válasszal. Erwin Chemerinsky dékán, aki szintén zsidó, a diákságnak írott levelében „fölháborítónak” tartotta és elítélte a nyilatkozatot. „Ha szó szerint vesszük, ez azt jelenti, hogy engem is kizárnak, mert támogatom Izrael létjogosultságát, bár számos kérdésben elítélem politikáját.”

Chemerinsky arra is hivatkozott, hogy Carol Christ, az egyetem kancellárja korábban elítélte a BDS mozgalmat, és az egyetem Antisemitism Education Initiative elnevezésű dokumentuma kifejezetten az anticionista retorika ellen irányul. Hangsúlyozta, hogy a fölhívás csupán „kisebb incidens”, és „nonszensz” azt állítani, hogy a campusra az antiszemitizmus a jellemző.

Ennek ellenére egy hónappal a felhívást követően Kenneth Marcus, a szövetségi kormányzat emberi jogi bizottságának korábbi elnöke a Los Angelesi Jewish Journal hasábjain véleménycikkben arról írt, hogy a Berkeley-n „zsidómentes övezetek léteznek”.

Marcus ugyancsak a Berkeley jogi karán végzett, jelenleg egy Izrael-barát „jogvédő” szervezet elnöke. A petíciót az amerikai városokban megjelent 19. századi föliratokhoz hasonlította: „No Jews, Dogs, or Consumptives,” amelyek a zsidókat, kutyákat és tüdőbajosokat tiltották ki a közterületről. A németeknél az ilyen zónákat zsidómentes, azaz Judenfrei övezeteknek nevezték.

A jogi kar állománya azonban elítélte a petíciót, több mint húsz professzor nyílt levélben foglalt állást a zsidók mellett, a javaslatot „kirekesztőnek, a szólásszabadsággal és közösségünk értékeivel ellentétesnek” minősítve.

A zsidók a Berkeley egyetemen dühösek, de most már főleg Marcusra és másokra, akik állítják, hogy a campus az antiszemitizmus melegágya.

„Az anticionizmus körüli pánikkeltés az USA egyetemi campusain csakis a szélsőséges eszmék terjedését szolgálja, és fölöslegesen erodálja a zsidók biztonságérzetét olyan területeken, ahol virágzik a zsidó élet” – írják, megjegyezve, hogy az anticionista kampány „botrányosan kirekesztő, bigott és fölháborító”.

A Berkeley Egyetem egyébként valóban elhíresült, de inkább úgy, mint a progresszív aktivizmus patkányfészke, ahol a jobboldali, szólásszabadságot hangsúlyozó narratíva támadások célpontja a campusokon, ahol a szélsőbalosok az erőszaktól sem riadnak vissza, ha a másként gondolkodók elnyomásáról kell gondoskodni.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Az alábbi írás a szerző utolsó írása, amelyet 1999. augusztusában vetett papírra és a Magyar Összetartás 1999. novemberi számában látott napvilágot.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy még a választások előtt betiltja a GUD nevű szélsőjobboldali diákszervezetet.

A szerb hatóságok kiemelték a Dunából a második világháború idején elsüllyesztett egyik német hadihajóroncsot. A folyam mélyén még további mintegy negyven roncs található, amelyekben mindmáig ott hevernek az egykori robbanóanyagok.

Zsidó-liberális megbotránkoztatást váltott ki a jelenleg az Atlético Madridban futballozó Marcos Llorente és a már visszavonult spanyol labdarúgó, Ibai Gómez által promotált új spanyol kávémárka.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

Alexander Netlingnek jellegzetes megjelenést kölcsönöz a horogkereszt és számos más fajvédő szimbólum, amelyet különösen jól látható helyre tetováltak.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2024. május 9-én előkészítő ülést tartott egy büntetőügyben, amelyben öt hazafias szkinhedet „csoportosan, társtettesként elkövetett, közösség tagja elleni erőszak bűntettével” vádol az ügyészség.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.