Kövess minket -on és -en!

A teuton lovagok jelképét átvevő Vaskereszt eredetileg a porosz királyság katonai kitüntetése volt, a napóleoni háborúk hősei számára alapította III. Frigyes Vilmos 1813-ban. 

Az első világháborúban II. Vilmos császár vezette be újra, összesen 3,5 milliót adtak át a legalacsonyabb (másodosztályú) fokozatból, és 150 ezret az első osztályúból. A második világháború első napjaiban Hitler élesztette újjá a kitüntetést, és rögtön egy szintet vezetett be az addig szokásos első és másodosztály fölé.

Ez volt a vaskereszt lovagkeresztje, amiből az egész háborúban 7300 darabot adtak át. A lovagkeresztre aztán további harctéri hőstettekért különféle extrák jártak, úgymint: tölgyfalombok (ezt már csak 883-an kapták meg), kardok (160-at osztottak ki belőle), gyémántok (27-en érdemelték ki).

Aztán eljött 1944. decembere, amikor a legendás bombázópilótát, Hans-Ulrich Rudelt újra ki akarta tüntetni a német hadvezetés, és rá kellett döbbenniük, hogy egyszerűen elfogytak a kitüntetések. Rudel kedvéért megalapították a Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjét (eredeti németben még szebb a neve: Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit goldenem Eichenlaub, Schwertern und Brillanten). Ezt egyedül Rudel kapta meg, aki így a Harmadik Birodalom legjobban kidekorált katonája lett.

De vajon mit tett Rudel azért, hogy direkt a kedvéért új kitüntetést találjanak ki?

Dióhéjban:

Lerepült 2530 harci bevetést bombázópilótaként; Ezalatt megsemmisített közel 2000 célpontot: 800 csapatszállító járművet, 519 tankot, 150 tüzérségi egységet, 70 partraszálló járművet, 9 harci repülőt, 4 páncélozott vonatot, 4 hadihajót, és számolatlan mennyiségű hidat; 32 gépet lőttek ki alóla, de még akkor is visszatért, amikor amputálni kellett a lábát egy csúnya repesztalálat után; Sztálin 100 ezer rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére, a szovjet vadászpilóták tucatjával vadásztak rá; Légiharcban legyőzte az egyik leghíresebb szovjet vadászpilótát, Lev Sesztakovot, annak ellenére, hogy egy bombázóval egy vadász ellen az esély a nullához közelít.

Miután élő legenda lett, Hitler személyesen tiltotta le az éles bevetésekről, nehogy lelőjék, és az morálcsökkenést okozzon a légierőnél, de megtagadta a parancsot.

Mindez főleg annak fényében meglepő, hogy miután kadétként csatlakozott a Luftwafféhoz 1938-ban, az alapkiképzése után közepes tehetségű pilótának tartották. A háború első éveiben csak felderítő bevetéseket bíztak rá, az angliai légicsatát és Kréta invázióját pedig egy íróasztalnál, adminisztrátorként figyelte, illetve ezalatt végezte el a zuhanóbombázó kiképzést.

Az első igazi harci bevetését a Stuka pilótafülkéjében 1941 júniusában repülte az orosz fronton, a Szovjetunió elleni invázió első napjaiban. Itt aztán beindult a karrierje, decemberben már a 400. bevetésénél járt, és azzal a bravúrral alapozta meg a hírnevét, hogy egymaga elsüllyesztett egy szovjet csatahajót. 1943-ban az első pilóta lett a hadtörténelemben 1000 sikeres bevetéssel a háta mögött. Ekkoriban kezdett el harckocsik elleni bevetéseket repülni a Ju87-es Stuka egy speciálisan módosított változatával. Ezzel bebizonyította, hogy a Stuka alkalmas a tankvadász szerepkörre, és a Luftwaffe az ő sikerei nyomán, és a taktikáját alkalmazva képezte ki a tankvadász századait. Ezt az oroszok például a kurszki tankcsatában bánták meg nagyon, Rudel itt egymaga több mint 100 szovjet tankot lőtt ki (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Stuka legénysége kétszemélyes volt – egy pilóta és egy lövész –, így Rudel nem egyedül semmisítette meg a célpontokat).

1945 februárjában, amikor már 2000 bevetés fölött járt, egy légvédelmi ágyú találata nyomán súlyosan megsérült, amputálni kellett a lábát. Bár a háború akkor már veszett ügy volt, Rudel felépült, pár hét alatt újra megtanult járni, és március végén már újra a pilótafülkében ült. A háború végéig további 26 tankot semmisített meg. Hogy ne kerüljön a Vörös Hadsereg kezei közé, a háború utolsó napjaiban átverekedte magát a teljes német légtéren, és megadta magát az amerikaiaknak. 11 hónap hadifogság után elengedték, akkor sok más magas rangú német tiszthez hasonlóan Argentínába költözött.

Haláláig meggyőződéses nemzetiszocialista maradt, Dél-Amerikában segített Mengelének elrejtőzni a zsidók bosszúja elől, majd miután az 50-es években hazatért, egy szélsőjobbos, patrióta párt környékén bukkant fel. Később sikeres üzletember és elismert hegymászó lett. 1982-ben halt meg.

A Vaskereszt arany tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal ékesített lovagkeresztjéből egyébként hat darab készült, 18, illetve 14 karátos aranyból, egyenként 58 gyémánt és 68 zafír briliáns felhasználásával. Az öt példány, amit nem adtak ki, az amerikaiak hadizsákmánya lett.

Kövess minket -on és -en!

Mint ismert, Erzsébetváros DK-s polgármestere, a zsidó Niedermüller Péter már megtalálta Magyarország és a kerület legégetőbb problémáját, a Nordic Sun Kulturális Központot.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Tanúk, trombitálás, skandálás – ismét hangosan vette kezdetét a 2023-as antifa támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. A teremben Simion Trux ismét a bv. kommandósai gyűrűjében érkezett, a padsorokban a német vádlott antifa szimpatizánsaival, eközben az utcán többször is kiabálva követeltek a terroristáknak szabadságot.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Körülbelül 30–40 ember gyűlt össze a Niedermüller Péter által meghirdetett tüntetésre a Nordic Sun Pub előtt kedd délután. 

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.