Kövess minket -on és -en!

A háború végére közel 1,6 millió amerikai katona nyomult be mélyen Németország területére, egészen az Elbáig, ahol találkoztak a szovjet hadsereggel.

Az Egyesült Államokban a „The Greatest Generation” megnevezéssel illették fiaikat, akik „megmenekítették Európát a náci pestistől”, és még a németek körében is egyfajta pozitív kép jelent meg a tengerentúlról érkező megszállókról, akik rágógumit adnak a gyermekeknek, a fiatal lányokat pedig jazzel és nejlonharisnyával kápráztatják el.

Ezt a tévhitet igyekezett megdönteni Miriam Gebhardt történész a témának szánt könyvében, amelyben lerántotta a leplet mind a négy győztes nagyhatalomról.

A katonák alkonyatkor érkeztek a Rajta nyugati partján fekvő Sprendlingenbe. Behatoltak egy házba, és az ott talált két nőt fel akarták vonszolni az emeletre. Katherine-nak és 18 éves húgának, Charlotte-nak először sikerült elmenekülniük, az amerikaiak azonban nem adták fel egykönnyen. 

Átkutatták a házat és a környékét is, végül éjfél előtt néhány perccel megtalálták a két leányt a szomszéd egyik szekrényében. Megragadták és az ágyra dobták őket, majd hat katona erőszakot követett el rajtuk. Mindez 1945 márciusában történt. Több százezer (egyes becslések szerint akár egymillió) német nő juthatott hasonló sorsa a világégés végén. Leggyakrabban a kelet-németországi, szovjetek által elkövetett tömeges erőszakot szokták emlegetni, ám az előbb említett esetben nem a keleti országrészt „felszabadítók” voltak a bűnösök, hanem a nyugati szövetségesek.

Gebhardt kutatásai szerint az amerikai katonák több mint 190 ezer nőt becstelenítettek meg a későbbi NSZK területén, amely csak 1955-ben nyerte vissza szuverenitását, igaz, az amerikaiak a mai napig is ott állomásoznak. A szerző főként bajor papok 1945 nyarán készült beszámolóira alapozza állításait. A münchen-freisingi érsekség abban az időben arra kérte a katolikus klérust, hogy vezessenek egyfajta nyilvántartást a szövetségesek előrenyomulásáról és tetteiről. Ezeket a dokumentumokat néhány évvel ezelőtt tette nyilvánossá a főegyházmegye.

A Berchtesgaden melletti Ramsau falu plébánosa, Michael Merxmüller 1945. július 20-án ezeket írta: „nyolc lányt és asszonyt erőszakoltak meg, némelyiküket a szüleik szeme láttára.” A müncheni repülőtértől északra található Haag an der Amper falucska katolikus papja, Andreas Weingand így írt 1945. július 25-én: „az előrenyomulás legszomorúbb pillanata volt, amikor három nőt becstelenítettek meg az amerikaiak. Egyikük férjes asszony volt, a másik hajadon, míg a harmadik áldozat egy még ártatlan 16 és fél éves leány. Az erőszakot részeg amerikai katonák követték el.”

A moosburgi plébános pedig így emlékezett vissza az 1945. augusztus 1-jén történtekre: „a katonai kormányzat rendelkezése értelmében minden egyes ház ajtajára ki kellett szegezni a bent lakók nevét és korát. A rendelet eredményét nem nehéz elképzelni... Összesen tizenhét leány és nő került kórházba, miután a katonák szexuálisan zaklatták őket, sok esetben nem is egyszer.” A források szerint a legfiatalabb áldozat 7 éves volt, míg a legidősebb 69.

Az amerikaiak és a szovjetek bűnei

A jelentések alapján Gebhardt összehasonlította az amerikaiak nyugat-németországi és a Vörös Hadsereg kelet-németországi túlkapásait. Az utóbbiak szégyenteljes tevékenységei, a brutalitás, a csoportosan elkövetett szexuális erőszak és a mindennapos fosztogatások a szovjet megszállás legkínzóbb emlékei közé tartoztak. Gebhardt szerint az adatok alapján, amelyek főként Felső-Bajországra vonatkoznak, nem sok különbség volt a szexuális bűncselekmények tekintetében a háború utáni Kelet-, illetve Dél-Németországban.

A könyv szerzője szerint sok volt a közös „motívum” a két országrészben elkövetett bűnökben. Ugyanakkor az amerikai hadseregnek jobb volt a „sajtója”, s a propaganda is azt sulykolta, hogy a német leányok vonzódnak a „macsó” amerikaiakhoz.

Az elmúlt évek tanulmányai azonban folyamatosan lebontják az évtizedeken át húzódó mítoszt a „hős és becsületes amerikai megszállókról”, akikről kiderült, hogy valójában nem voltak sokkal különbek szovjet társaiknál: templomokat gyújtottak fel szerte Európában, olasz civileket gyilkoltak meg, német hadifoglyokkal végeztek, s egész Franciaországban is nőket becstelenítettek meg.

Ezen tanulmányok és kutatások ellenére az amerikai hadsereget még ma is sokkal fegyelmezettebbnek tartják a Vörös Hadsereghez vagy a franciákhoz képest, Gebhardt elmondása szerint ezt a megítélést nem kis kihívás lesz megváltoztatni.

A horribilis számadatok a szerző elmondása szerint nem egy egész országra kiterjedő levéltári kutatás eredménye, hanem egy extrapoláció. Gebhardt kutatása szerint a „háborús gyermekek” öt százaléka nem férjezett asszonytól született a nyugati megszállási zónákban, valamint Nyugat-Berlinben, vagyis a nemi erőszak „eredményeinek” értelmezi őket. Ami azt jelenti, hogy összesen 1900 gyermeknek volt amerikai az apja. Egy további feltételezés szerint csupán minden századik erőszaktétel végződött gyermekáldással. Tehát az 1900-as adatot százzal megszorozva kapjuk meg a 190 ezer főt.

Az amerikai hadbíróságok elé kerülő ügyeket megvizsgáló Robert Lilly amerikai kriminológus arra a következtetésre jutott, hogy 1945 novemberéig 11 ezer súlyosabb szexuális támadásra került sor Nyugat-Németországban. Ez azonban korántsem a teljes számadat, hiszen nem mindenki fordult a bíróságokhoz.

Gebhardt kutatása leszámolt azzal a sokáig uralkodó, ám valójában eléggé valószínűtlen nézettel, miszerint nem az amerikai katonák voltak erkölcstelenek és erőszakosak, hanem nagy többségében a német nők ugrottak az egzotikus macsók ágyába. A szövetségesek által a német nőkön elkövetett szexuális erőszak tömeges jelenség volt, s bár lassan egy század telt el az események óta, ilyen irányú bocsánatkérés soha nem érkezett a megbecstelenített leányok felé, akik lassan már az élők sorából is távoznak.

Kövess minket -on és -en!

Kétnapi hajóút után megérkeztünk Szevasztopolba. A kiszállás után a kikötő melletti nagy rétre tereltek bennünket. Rongyos, kiéhezett lakosság rohant meg bennünket – ruhát, cipőt és ennivalót kunyeráltak tőlünk.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

A hadosztályt először 1939 októberében állították fel Pilsen mellett, miután az SS-Verfügungstruppe egyes alakulatai a német szárazföldi haderő „Kempf” páncéloshadosztályába beosztva részt vettek a lengyel hadjáratban.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Az újrafegyverkező hitleri Nagynémet Birodalomban fejlesztették ki, és olyan jól sikerült, hogy azóta globálisan mindenki ezt használja.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa-szerte rettegett harcosokká váltak.

A magyar hadifoglyokat 1945 őszén átszállították a 180/5. lágerbe. (Ez a Don-medence egyik szénbányája közelében létesült.) Örömmel fogadtuk az áttelepítést abban a reményben, a háború befejezése utáni hazaszállításunkkal kapcsolatos lépésről van szó.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Cikkünkben az amerikai, a német, a szovjet és más haderők harcászati felderítési alakulatait, módszereit és hírszerzését hasonlítjuk össze az alapvető jellemzőiket tekintve.

A fehér fajvédelmet hirdető Patriot Front csoport vonult fel Des Moines belvárosában, arcukat biztonsági okokból eltakarva és zászlókat lengetve. 

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

Budapest belvárosában „neonáci, fajvédő eszmék terjesztői verhettek tanyát” – kongatja a vészharangot Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.