Egy horogkeresztes övcsat, egy borotválkozó ecset, egy pár csizma – csak néhány tárgy az Ukrajna partjainál a tengerbe zuhant és elsüllyedt, második világháborús német repülőről, amelyek megoldották az eltűnésének rejtélyeit.

Még 2009-ben a német Luftwaffe kötelékébe tartozó repülőgépet fedeztek fel búvárok a Fekete-tenger fenekén 70 évvel azt követően, hogy elmerült a habokban. A gép és kilencfős személyzetének sorsa ugyanis rejtély maradt azt követően, hogy 1942-ben az eltűnését jelentették. Andrej Nyekraszov fotós volt az egyike azon búvároknak, akik megtalálták a 23 méterrel a vízfelszín alatt lévő roncsot az ukrajnai Odessza melletti partoknál. A régészek véletlenül leltek rá a különleges leletre, amikor egy másik gépet akartak felderíteni. Egy JU 88-as helyett egy JU 52-es csapatszállítóra (beceneve: „Vas Annie”) bukkantak, amelyet a háború idején gyakran használt a Luftwaffe a keleti fronton. A felfedezés óta a kutatók a gép és személyzetének sorsát próbálják felderíteni.

„Sehol sincs nyilvántartva, hogy egy ilyen típusú gép ezen a területen lezuhant volna. A roncsok nagyon mélyen fekszenek, ahol a látótávolság mindössze három méterre szűkül” – mondta akkor Nyekraszov. A rozsdás törzsben a búvárok több, jól konzerválódott használati tárgyat találtak, például egy pár csizmát, ami arra utalt, hogy a legénység közül − levetve lábbelijüket és valamely ruhadarabjaikat − néhányan kiúszhattak a partra. Emellett a géptörzsben volt egy borotválkozó ecset, egy fogkrém és fogkefe, egy védőszemüveg, egy táska és néhány színes térkép. A kutatócsapat tagjai egy termoszt is találtak, amelyre a „Wicher” név volt gravírozva. A tisztről kiderült, hogy fedélzeti mérnökként szolgált.

Egy kardot is kiemeltek a hullámokból, amelyre a „Kroh” név volt írva. Karl Kroch a kutatások szerint jeladóként tevékenykedett, és szabadságának letöltését követően „igyekezett” vissza a frontra. Továbbá egy jellegzetes fejfedő is előkerült, amelyet a szakértők szerint a spanyol polgárháborúban hordtak. A kutatások szerint a gép a kilencfős személyzetet a keleti frontra akarta szállítani, ahol a szovjet hadsereg megkezdte előrenyomulását. A pilótafülkében talált feljegyzések szerint a repülő Romániából a mai Ukrajna területén található Mikolajivba tartott.

A repülési tervek szerint az útvonalat a szárazföld felett jelölték ki, így a gép nem volt felszerelve vízi életmentő készülékekkel. A kutatók kiderítették, hogy a szerencsétlenül járt repülő a Mikolajiv székhelyű negyedik légiflotta 104. szállító csoportjának kötelékébe tartozott. 1942. január 13-án szállt le a romániai Prahovában, hogy felszedje az utasokat. Néhány percnyi repülést követően a látási körülmények drasztikusan csökkentek, így a pilóta, Horst Ringel tulajdonképpen vakon repült. Miután engedélyt kért, hogy kényszerleszállást hajtson végre az oroszországi Szpartakovka vagy az oroszországi Vigoda repterén, a repülő egyszerűen eltűnt.

A kutatók szerint a pilóta az időjárási körülmények miatt (szándékosan vagy véletlenül) belevezethette a gépet a Fekete-tengerbe, de annak is van esélye, hogy technikai hiba játszhatott közre, ami miatt a kényszerleszállás mellett dönthetett. Az elsüllyedt repülőgép szinte tökéletes állapotban volt. A szárnyak és a légcsavar is épek, ami alátámasztotta azt a feltételezést, hogy a pilóta szándéka szerint a víz tükrén kívánt landolni. A személyzet valószínűleg megpróbált kiúszni, azonban sorsuk még mindig ismeretlen.