Kövess minket 
-on és 
-en!
A színes bőrű férfi és a fehér (gyerek)lány párosa lényegében az ideális európai társadalomszerkezetet és jövőképet reprezentálja.
Egy kép többet mond ezer szónál. Szokásomtól eltérően most lakonikus leszek, és csak a legszükségesebb magyarázatot fűzöm hozzá. Ez a fotó ugyanis önmagáért beszél. A színes bőrű férfi és a fehér (gyerek)lány párosa lényegében az ideális európai társadalomszerkezetet és jövőképet reprezentálja, ahogyan az az aberrált liberálisok etnomazochista fantáziájában testet ölt.
Amikor először megláttam, eredetének ismerete nélkül, ösztönösen azon kezdtem el meditálni, hogy vajon az elfajzott Nyugat melyik szögletében születhetett. Degeneráltsági sorrendben egymás után merültek fel bennem a számba jöhető helyszínek. Mindenekelőtt természetesen Britannia, ahol az utóbbi negyven év során nagyrészt muszlim, főleg pakisztáni martalócok szervezetten, üzletszerűen és csoportosan vezetik be a Káma-szútra rejtelmeibe az őshonos fehér tinilányok százezreit (!), többnyire ez utóbbiak akarata ellenére, olyannyira, hogy még a visszafogott hangvételéről ismert londoni Times is „nemzeti szégyennek” minősítette a jelenséget. (A nation’s shame: hundreds of girls sexually abused by networks of men, thetimes.co.uk, 2012. május 9.)
Vele holtversenyben Svédország, ahol a szíriai polgárháború elől menekülő, főleg afgán, szomáliai és eritreai szexuális színesítők rosszvoltából csaknem minden hetedik, 16–24 éves svéd nőt ért szexuális jellegű támadás (Fler privatpersoner utsätts för brott, bra.se, 2017. november 15.), minden nyolcadik nő nemi erőszak áldozatává válik (Shocking statistics: 1 in 8 Swedish women will be raped, 10news.one, 2018. január 28.), és csak minden ötödik szexuális jellegű bűncselekmény esetében történik feljelentés, noha az áldozatok 43 százaléka gyermekkorú. (Sweden’s Islamic Rape Epidemic: Almost Half of Victims are CHILDREN, 10news.one, 2017. július 8.)
Majd jön Franciaország, ahol a harmadik világbeli bevándorlók által gyarmatosított területeken, főleg Párizsban és környékén, meredeken növekszik a szexuális jellegű támadások száma (Les agressions sexuelles en forte hausse en France, lefigaro.fr, 2018. április 4.), „a lánykereskedelemre szakosodott kűlföldi bűnözői hálózatok mellett” sokasodnak a kiskorúak prostitúcióra kényszerítésével kapcsolatos bűnügyek („Les affaires de proxénétisme dans les cités se multiplient”, leparisien.fr, 2018. június 17.), és ahol a macronista rezsim azzal is megkönnyíti az elsöprő többségükben színes bőrű szexuális ragadozók dolgát, hogy törvényileg megszüntette az ún. beleegyezési korhatárt, amely alatt automatikusan nemi erőszaknak minősült a gyermekekkel kezdeményezett nemi kapcsolat (Abandon de l’âge minimal du consentement sexuel : les associations en colére, rt.com, 2018. augusztus 3.).
Meg persze Németország, ahol a hetven éve tartó és egyre fokozódó intenzitású állampolgári birkatenyésztés során a fiatalokat megcélzó központi agymosó sóhivatal (BpB) gátlástalanul azt hazudja, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy a menekültek által növekedett a német nők elleni szexuális zaklatás” (Bundeszentrale würdigt Mohammed als Frauenrechtler, jungefreiheit.de, 2016. január 13.), a központi bűnpalástoló sóhivatal (BKA) pedig képes azt állítani, hogy a „menekültek” nem növelték a bűnözés szintjét (Report: refugees have not increased crime rate in Germany, dw.com, 2015. november 13.), miközben a börtönnépesség egyharmada „külföldi” származású (Fast jeder dritte Häftling ist inzwischen Ausländer, welt.de, 2018. december 12.).
|
|
|
|
|
|
Esetleg Hollandia? Ahol „főleg marokkói, török, karib-szigeteki és roma” stricik, akik a szakma 89 százalékát képviselik, és 60 százalékuk muszlim, évente ezrével kényszerítenek prostitúcióra őshonos diáklányokat, interneten árulva őket (De loverboy van nu hoeft meisjes niet te verleiden, ad.nl, 2018. május 24.).
Egy bizonyos életkor után az embert már nemigen tudja meglepni semmi. Mégis meglepett, vagy inkább megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy a mellékelt fotókkal is bizonyított mesztic-pedofil propaganda valójában Európa legkonzervatívabb, legvallásosabb, legnacionalistább társadalmában, Lengyelországban folyik, ahol az ún. Euroweek oktatási program keretében bentlakásos (honi soit qui mal y pense!) táborokban főleg színes bőrű férfiak oktatnak főleg tinilányokat multikulturalizmusra, toleranciára, a másság befogadására és hasonlókra az EU támogatásával. A program szellemi mentora és a lebonyolító szervezet alapítója Zbigniew Pełczyński volt oxfordi egyetemi tanár, aki egyáltalán nem meglepő módon Soros György kebelbarátja és régi kollaboránsa. Tehát az ördögi kör ismét bezárult. (Időközben a lengyel és a nemzetközi média is kezdi felkapni a sztorit, és a belügyminiszter állítólag vizsgálatot indít a botrányos ügyben.)
