Kövess minket -on és -en!

Izraelben őrzik a „holokauszt főszervezőjének” tartott birodalmi SS-főnök, Heinrich Himmler több száz magánlevelét, fényképét és egyéb személyes dokumentumát.

A nagyjából 700 levélből, képeslapból, feljegyzésből és más dokumentumból, például receptekből álló gyűjteményről az tudható biztosan, hogy a második világháború végén Himmler bajorországi villájában volt egy páncélszekrényben, amelyet amerikai katonák nyitottak fel.

A magánarchívum sorsa ettől kezdve bizonytalan. Évtizedekkel később, már a nyolcvanas években az Izraelben élő, Chaim Rosenthal birtokába került, aki aztán 2007-ben az egész anyagot eladta Vanessa Lapa tel-avivi filmrendező apjának.

A Lapa család az eredeti dokumentumokat egy izraeli bank széfjében őrzi. Vanessa Lapa 2011-ben a másolatokkal felkereste a német Die Welt című lap szerkesztőségét. Az anyag feldolgozása több mint két évig tartott, dokumentumfilm is készült belőle. A rendes ember (Der Anstdndige) című munkát a berlini nemzetközi filmfesztiválon, a Berlinalén mutatták be.

A Die Welt a lehető legnagyobb körültekintéssel járt el, azért is, mert nem akart úgy járni, mint a Stern című hírmagazin, amely 1983-ban Adolf Hitler naplóiként mutatott be egy utóbb hamisítványnak bizonyult dokumentumgyűjteményt. A Himmler-féle anyagról több szakértő, köztük a német országos levéltár elnökének közreműködésével megállapították, hogy minden kétséget kizáróan eredeti. A dokumentumok többsége levél, amelyet Himmler a feleségének írt. Az anyag az 1927-től 1945 tavaszáig, a Himmler öngyilkosságát megelőző hetekig tartó időszakot mutatja be.

A Die Welt elemzése alapján a többnyire hétköznapi témákról, családi ügyekről szóló levelekből kitűnik a szerző radikális antiszemitizmusa, amelyet felesége is osztott, és nyomon követhető karrierje is. „Indulok Auschwitzba. Csókollak, Heini” – zárta egy 1942-ben kelt levelét.

Egy másik 1942-es írásában arról tájékoztatta a feleségét, hogy „a következő napokban Lublinban, Zamoscban, Auschwitzban és Lembergben leszek, és aztán felkeresem az új szállást. Kíváncsi vagyok, milyen lesz telefonálni több ezer kilométeres távolságból. Sok csók és üdvözlet, Papikád”.

A feleségét gyakran becézte a levelekben, akinek három gyereket is nemzett, azonban 1938-ban viszonyt kezdett titkárnőjével is, akitől két gyereke született. Ezt azzal indokolta, hogy az utódnemzés az árja férfi kötelessége. A feleségének írt levelei a félrelépéstől kezdve egyre inkább tárgyszerűek, hűvösek, de a dokumentumokból az is kitűnik, hogy a nehéz időkben különlegességnek számító édességgel és gyümölccsel látta el a családját.

Heinrich Himmler volt az SS és a Gestapo vezetője, így a Németországan (és Magyarországon is) csak börtönbüntetés terhe mellett vitatható állami történetírás szerint (v.ö.: Btk. 269/C.§) ő volt a felelőse a hatalmi gépezetben a holokauszt előkészítésének és végrehajtásának. A gyűjteményt elemző csoport egyik tagja, Michael Wildt történész szerint a fentiek ismeretében a levelekben az az érdekes, hogy a zsidók kiirtásáról egyetlen sor sincs bennük.

Kövess minket -on és -en!

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

A kormány döntött a szerdai ülésén, és terrorszervezetté nyilvánította az Antifa szervezeteket – mondta Orbán Viktor a Kossuth rádióban, a Jó reggelt, Magyarország! c. műsorban, megerősítve péntek reggeli, Facebookon közzétett bejegyzését.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Gyászkeretes emlék marad számomra 1945. március 4. Szülővárosomra, Szombathelyre bombák hullottak, és a pusztulás az ország romvárosai közötti sorrendben a hatodik helyet juttatta...

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Jogerősen bejegyezték politikai pártként az Alejandro Biondini által vezetett ultranacionalista szervezetet. Biondinit korábban többször hozták összefüggésbe nemzetiszocialista nézetekkel.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben.