Ezért fogja Afrika gyarmatosítani Európát

Kövess minket -on és -en!

Az afrikai "kulturális színesítők" Európába özönlése évtizedek óta tartó tömeges jelenség.

Évi több mint 4 százalékos növekedési rátával az afrikai népesség 18-20 évente megduplázódik. Nigerben, ebben a lehető legsivatagosabb országban, ahol a termékenységi ráta 7 gyerek asszonyonként: 1960-ban alig 3 millióan éltek, 2050-ben már 60 millióan lesznek.

Szomáliában a reprodukciós ráta 6,4 gyerek asszonyonként, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig 6,1. Ennek következtében Afrika népessége 2030-ra (tehát alig 12 év alatt) a jelenlegi 1,2 milliárdról 1,7 milliárdra fog nőni, évi több mint 50 millió születéssel számolva. Az évszázad végére minimum 4 milliárdnyi lakosával a fekete földrész adja majd a világnépesség legalább 40 százalékát, ennek háromnegyede a Szaharától délre fog megszületni, de hogy ott is marad élni, annak nagyon kicsi az esélye. Az afrikai fiatalok százmilliói számára ugyanis a túlélés egyetlen esélyét az Európába való kivándorlás fogja jelenteni.

Archívum

Az ideológiai és morális lózungoktól kondicionált európai vezetők makacsul igyekeznek figyelmen kívül hagyni ezt a realitást, és inkább a fejlődés mítoszához ragaszkodnak. Különböző mértékben mindnyájan „a gazdasági fejlődés lassítja a migrációt” posztulátumát szajkózzák – és mindnyájan tévednek. Ahogyan azt néhány heterodox közgazdász, politikailag inkorrekt történész és a kutatási területével szemben tisztességes afrikanista már évek, sőt évtizedek óta ismételgeti, Afrika állítólagos „fejlődése” csupán egy illúzió, sőt néha egyenesen intellektuális és politikai szélhámoskodás.

Alapvetően két fő okból: egyrészt még ha valós is lenne, akkor is csak nagyon hosszú távon lenne eredménye, holott már most is azonnali szükséghelyzet áll fenn; másrészt az afrikai országok függetlenségének több mint hat évtizeddel ezelőtti kikiáltása óta már mindent megpróbáltak ezen a területen, de hiába, és a „beindítására” elherdált kolosszális összegek ellenére Afrika valójában folyamatosan hanyatlik. Ahelyett, hogy fejlődne, globálisan évről évre szegényebb lesz. Tényleges gazdasági súlyát (vagy inkább súlytalanságát) jellemzi, hogy az ENSZ 2013-as adata szerint a világkereskedelem alig 3,2 százalékát képviseli. Ez önmagában ékesen cáfolja azt a haladó berkekben előszeretettel hangoztatott lózungot, miszerint Afrika azért fejletlen, mert a nyugati multik kifosztják a nyersanyagforrásait. Valójában a nemzetközi árucserék terén gyakorlatilag elhanyagolható tényező, és az egyetlen dolog, amit globális méretekben exportál, az a népességfölöslege.

Az ENSZ 189 tagállama által 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések (MFC) szerint az afrikai szegénység bármilyen csekély mértékű csökkentése elképzelhetetlen egy többéves perióduson át tartó, legalább évi 7 százalékos töretlen gazdasági növekedés nélkül. Következésképpen, mivel 7 százalékos évi növekedésre van szükség pusztán a szegénység csökkentésének megkezdéséhez, egy gyors kalkuláció után is megállapítható, hogy Afrikának évről évre 3-4 százalékos növekedés hiányzik az MFC teljesítéséhez. Tehát az afrikai szegénység nemhogy csökkenne, hanem éppen ellenkezőleg, egyre nő, annál is inkább, mert a helyi népesség vágtató szaporodása a csekély növekedési nyereséget semmivé teszi. Nem is beszélve a tartósan kaotikus politikai helyzetről, a katasztrofális közbiztonságról, a szakképzett munkaerő krónikus hiányáról és a mindent behálózó endemikus korrupcióról.

Hogyan is lehetne fejlődésről beszélni Afrikában, amikor ilyen körülmények között a befektetők elfordulnak tőle? Az ismétlődő politikai mantra befektetésre ösztönöz, mert ez utóbbi a „fejlődés motorja”, de mivel a befektetők ódzkodnak a pénzüket kockáztatni Afrikában, az egész csak üres kántálás marad. Az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB) 2018. májusi jelentésében hangsúlyozza, hogy a fekete földrésznek csak az infrastruktúrák területén évente 170 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi befektetésre (FDI) lenne szüksége, miközben alig 60 milliárdot kap. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának a 2017. évi közvetlen külföldi befektetésekről szóló jelentéséből (UNCTAD World Investment Report 2017) kiderül, hogy tavaly a 2000 milliárd dollárnyi FDI-ből Afrikára csak 60 milliárd jutott, amely nevetségesen alacsony összeg, és ráadásul 3 százalékos csökkenést mutat az előző évhez képest.

Afrika a maga 54 országával és 1,2 milliárdos népességével kevesebb FDI-t kapott, mint a hatmilliós Szingapúr (61,6 milliárdot), és jóval kevesebbet, mint az ötmilliós Írország (79,2 milliárdot). Mindez sokkal beszédesebb, mint az ünnepélyes szónoklatok Afrika fényes jövőjéről és az állítólagos „fejlődéséről” …

Egyvalami biztos. A „gazdasági fejlődés” délibábja nem fogja lefékezni az afrikai népességfölösleg Európába özönlését. Hogyan is lehetne másként, hiszen Afrika élhetőbbé, sőt egyszerűen csak élhetővé tétele elképzelhetetlen szigorú születésszabályozás nélkül, amelyről az afrikaiak hallani sem akarnak, Európa pedig nem képes rájuk kényszeríteni. A Földközi-tenger túlsó partjáról tehát Európára továbbra is − sőt egyre inkább − elfoglalni való területként fognak tekinteni. Annál is könnyebben elfoglalhatóként, mert egyre inkább csak aggastyánok, szibarita és hedonista béta-hímek meg a gyerekszülést a gyűlölt patriarchátus jelképének tekintő feminista nők népesítik be, a vezetőik pedig behódoltak a globalista plutokráciának, vagy egyszerűen megfertőzte őket a posztkeresztény emberijogizmus mentális AIDS-e, miszerint „szeresd színes bőrű felebarátodat jobban, mint a saját fajtádat, és fogadd be a Föld összes nyomorultját a házadba…” Következésképpen hajlandók önként és dalolva levezényelni saját őshonos népességeik lecserélését idegen gyarmatosítókra. Az afrikai jövevények tökéletesen megfelelnek a célra. Náluk alkalmasabb újeurópaiakat elképzelni sem lehet. A rendszergazdák igényei szerint.

Gazdag István - Demokrata

Hírek

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Véget vetett több mint öt hétig tartó éhségsztrájkjának Maja T. felvett néven futó antifa terrorista – közölte a német dpa hírügynökség.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

„Neonáci csoporthoz tartozás”, valamint más „szélsőséges bűncselekmények” gyanúja miatt 20 személyt őrizetbe vett a szlovák rendőrség egy akciója során Pozsonyban - jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség a pozsonyi kerületi ügyészség közlésére hivatkozva.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

Európa nyugati fertályán még manapság is hajlamosak paranoiásnak titulálni azt, aki megemlíti vagy pláne kárhoztatja az ott rohamléptekkel zajló népességcserés gyarmatosítást, vagyis a fehér őshonosok színes bőrű bevándorlókra való lecserélését.

Münchenben, a Thierschstraße 41. alatti négyemeletes lakóház első emeletén közel tíz esztendőn keresztül lakott albérletben Adolf Hitler.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.

A Waffen-SS talán leghíresebb alakulatának előzménye csaknem egyidős a német nemzetiszocialista hatalommal. Elődjét 1933. márciusában SS-Stabwache Berlin (Berlini SS-törzsőrség) néven állították fel.

A nemzetiszocialista párt félkatonai szervezetei, az SA-rohamosztag, az SS, és az ifjúsági szervezet, a Hitlerjugend egyenruhái egyaránt a világhírű divatmárka, a Hugo Boss üzemeiben készültek.

A pusztán mézből és vízből készült nedűt gyakran nevezték az istenek italának.

1936-ban ünnepélyes keretek között temették el Londonban a német nagykövetet, akinek halálával a két ország közti diplomáciai kapcsolatok is megromlottak - derül ki a Discovery Channel Wartime London című dokumentumfilmjéből.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

1941 őszére Nagy-Britannia válságos helyzetbe került az észak-afrikai fronton, pedig az év elején még úgy tűnt, hogy a brit 8. hadsereg decemberi diadalmas offenzívája után Mussolini demoralizálódott seregének meg lettek számlálva a napjai az afrikai kontinensen.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.