Kövess minket -on és -en!

Találós kérdés: melyik az a nép a bolygónkon, amely még 90+-os időseket is bíróság elé rángatnak meglehetősen ingatag vádpontok mentén?

Olyanokat, akik koruknál fogva már nagy eséllyel soha nem fogják letölteni a büntetésüket. Mégis, a teljes média – beleértve a kóserkonzervatívot is –, a Covid-oltás-fetisisztákat megszégyenítő öntudatossággal böfögi vissza a papagáj módjára begyakorolt lexikonszövegeket, amely a vádlók érveit támasztja alá bármiféle kritika nélkül.

Amikor a napokban ismételten előkerült a most 97 Irmgard Furchner története, akit hatásvadász módon „a nácik gonosz titkáraként” szoktak emlegetni, nem lepődtem meg, azonban azon már kissé igen, hogy Ursula Haverbeck – aki Furchner esete kapcsán rögtön eszembe is jutott – szintén most került ismét reflektorfénybe. A vádlottakhoz ellenségesen viszonyuló médiumok ezúttal sem okoztak csalódást, a maró gúny, amelyet megengednek maguknak, szintén remekül szimbolizálja, kiknek a csecsein nevelkednek, honnan érkezik a pénz és a paripa.

Persze az, hogy fél lábbal már a koporsóban lévő embereket rángatnak bíróság elé és aláznak meg, kiválóan jellemzi azt a képet, amelyet a világról (és önmagukról) alkotnak. Ezzel együtt lényegében semmissé vált az Európa ellenségei által csak „holokauszttagadó náci nagymamaként” emlegetett Haverbeckről még 2020 novemberében írt publicisztikám, ahol életének rövid áttekintése mellett szabadulása alkalmából írt üdvözlőmondatokra tettem kísérletet. Az egyszer már tönkretett és elítélt nőn minden jel szerint ismét megbosszulhatják, hogy szembe mert menni a fősodratú felfogással, és elmondta saját véleményét.

Irmgard Furchner szemére elsősorban azt szokás vetni, hogy „sosem viselkedett együttérző” módon a pere során (micsoda felháborító magatartás!), sőt, 2021 szeptemberében, amikor vádat emeltek ellene, „a 96 éves volt náci menekülőre fogta”, ahogy az Index nevű lakájmédia akkor fogalmazott. Hallatlan és botrányos! Nem sétált be a bíróságra önként és dalolva, miközben esdeklő bocsánatkérés közepette egy grimasz nélkül bólogat a rá kiszabott büntetés helyességének? Micsoda arcátlan, bigott viselkedés ez!

Irmgard pere végül 2021 októberében vette kezdetét, ám többen felháborodtak azon is, amiért tagadta, hogy bűncselekményben – gyilkosságok elősegítésében – vett volna részt a stutthofi koncentrációs táborban, ahol titkárnőként működött. Ekkor még a bíróságnak címzett levelében azt írta, hogy „semmi olyat nem tett 18-19 évesen, amiért 96 évesen vállalnia kellene a felelősséget”, ám most, újraindult tárgyalásán már úgy fogalmazott, hogy „sajnál mindent, ami történt, és sajnálja, hogy akkor Stutthofban volt”. Persze ez nem jelenti azt, hogy beismerte volna a „bűnösségét”, inkább sejthető az, hogy ettől arra számít, felhagynak a támadásával, de ebben nyilván csalódnia kell majd. A The Jerusalem Post egyébként sokatmondóan úgy fogalmazott, hogy „végre áttörés” történt Furchner perében. Érdemes ízlelgetni a megfogalmazást, kiválóan szemléltetik ők maguk vele, mire megy ki a játék, és miként is fogják fel a lefolytatott pereket.

Az örömtánchoz egyébként hozzákapcsolódik több, kilencvenen fölüli „egykori náci” elítélése, jó részük egyébként sosem került börtönbe, mivel már a végrehajtás előtt elhunytak (vagy halálba kergették őket, kinek melyik opció tartalmazza a nagyobb igazságot). Az a verzió pedig már eszükbe sem jut a vádlóknak, hogy a titkárnőként dolgozó Furchner tényleg nem tudott semmit abból, ami Stutthofban zajlott. 

Kövess minket -on és -en!

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.