Az oroszországi Kirov városa mellett hatalmas, a sztálingrádi csata és doni áttörés során fogságba ejtett, majd a hosszú utazás, a hideg, az éhezés és betegségek következtében életüket vesztett német, magyar, olasz és román katonák földi maradványait rejtő tömegsírokra bukkantak.

Akkor még csupán pár száz katonáról írtunk. Azóta kiderült, a valós szám 10 és 20 ezer között lehet. A felfedezés orosz és magyar hadszíntérkutatóknak és hadisírgondozóknak köszönhető.

Az első olasz katona, akit a fellelt dögcédulája alapján azonosítottak, az 1922-ben, Pármában született Giulio Lazzarotti volt.

Amikor hívott, hogy megmondja, hogy a nagyapám dögcéduláját találták meg egy tömegsírban Oroszországban, tetőtől talpig libabőrös lettem.

Ismeri el a telefonban Caterina Lazzarotti. Ő az utolsó még elő unokája a most megtalált katonának. Az olasz Honvédelmi Minisztérium honlapján a halál vagy temetkezés helye eddig ismeretlenként szerepelt.

A tömegsírokra még tavaly, 800 km-re Moszkvától északkeletre Kirov régióban bukkantak.

Azon dolgozunk, hogy elhatároljuk a temetkezési hely határait Shikhovo faluban, mely 15 km-re található Kirov várostól.

Magyarázza az olasz Il Giornale lap megkeresésére Alexei Ivakin. "Kiszámoltuk, hogy akár 10 000 és 20 000 között lehet az elesett és itt eltemetett egykori katonák száma. Németek, olaszok, magyarok és románok nyugszanak a sírokban.

Lazzarotti a II. Magyar hadseregtől délre harcoló, olasz Alpesi hadtest Júlia hegyivadász hadosztályának, 8. ezredében szolgált és a Monchio delle Corti, Parma mellett található 944 lelket számláló településről származott.

Anyukám mindig azt mondta, hogy ő elment a háborúba a legjobb barátjával, Paride Cecchi-vel, de egyikük sem jött vissza - mondja a Parma mellett élő unokája. Az orosz kutatóktól felkerült egy olyan kép a világhálóra, amelyen egy olasz dögcédula található. Ezen az látható, hogy a születési év, 1922, a helye, Monchio - Parma és az anyja neve, Palmina. A háborús veszteségeket tartalmazó listán az szerepel, hogy Oroszországban tűnt el 1943 januárjában. A településről öten mentek ki a keleti frontra, de közülük csak egy katona tért haza.

Lerohanták őket a szovjet harckocsik

Giulio Lazzarotti alakulata 1943. január 20-án Postolajowka környékén keveredett rendkívül kemény harcokba a szovjet csapatokkal. Egy túlélő beszámolója szerint a 8. ezred órákig harcolt az oroszok ellen, az ellenség páncélozott járművekkel támadt a házak között, ők pedig csak puskával, és kézigránáttal védekezhettek. A véres harcokban - az innen északra harcoló magyar csapatokhoz hasonlóan - hatalmas veszteségeket szenvedtek. Két nappal később pedig a 8. ezred összes túlélője orosz fogságba került.

A foglyok "nem kaptak enni, és sokan meghaltak az úton a szállítás során" - magyarázzák az orosz hadszíntérkutatók. Lazzarotti fogságba esésének helyszíne több mint 1500 kilométerre fekszik attól a helytől, ahol földi maradványait megtalálták. A hosszú utat részben gyalog tették meg a hadifoglyok, a szörnyű halálmenetek dermesztő hidegben és fagyban indultak el, majd a katonák egy részét lezárt vagonokban szállították tovább. A Kirovba tartó utazást azonban már sokan nem élték túl.

A halottakat a vasút mellé, tömegsírokban temették el, majd ezek a feledés homályába merültek. Az egyik tavalyi felderítő ásatáson, "megtaláltam egy olasz katona tányérját, és ahhoz közel egy Szent Szűz érmét, és egy dögcédulát" mondja Ivakin. Az azonosító a hegyivadász Lazzarottié volt.

73 éve várnak arra, hogy megadhassák neki a végtisztességet

"A háború vége óta ez az első alkalom, hogy hír érkezik egy eltűntről Oroszországból. Mindannyian izgatottak vagyunk - magyarázza Gianni Pigoni a Hegyivadászok Országos Szövetségének helyi elnöke. A férfi amúgy a most azonosított Lazzarotti unokatestvére. „Miután oly sokáig nem érkezett róla hír, azt remélte legalább a maradványai hazakerülhetnek egyszer." Ugyanazt remélte unokahúga Catherine is: Legalább egy tisztességes temetésben lehessen része a faluban.

indenkit haza akarnak vinni

A Második világháború alatt 56 689 katona tűnt el nyomtalanul Oroszországban. Azokról, akik hadifogságban haltak meg, alig van információ. Az olaszok 73 év elteltével is kötelességüknek érzik, hogy mindenkit hazavigyenek.