Egyre gyanúsabb a legismertebb orosz nemzetiszocialista „öngyilkossága”

Kövess minket -on és -en!

Sorra derülnek ki újabb részletek a legismertebb orosz nemzetiszocialista, Makszim Marcinkevics haláláról.

A 36 éves, 2018 óta börtönben ülő patrióta férfi állítólag öngyilkosságot követett el, ám szinte mindenki arra gyanakszik, azok tetették el őt láb alól, akik szerint az orosz államban már csalódott Marcinkevics túl sokat tudott róluk.

"Ha hirtelen felvágnám az ereimet vagy felakasztanám magam, az azt jelenti, hogy segítettek nekem. Nem is keveset" – írta még 2014-ben, akkor ugyancsak börtönben ülő Makszim Marcinkevics. A leginkább Tyeszak (fejsze, kard) néven ismert orosz nemzetiszocialista most mégis "öngyilkos" lett, legalábbis ezt állítják az orosz hivatalos források. A hatóságok közlése szerint az éppen egy novoszibirszki börtönből Moszkvába szállított rab a cseljabinszki fogházban ölte meg magát.

Az orosz vizsgálóbizottság képviselője, Szvetlana Petrenko azt állítja, hogy szerinte Tyeszaknak "jó oka volt az öngyilkosságra", mert az utóbbi hetekben elismert két, 1999-ben majd 2007-ben elkövetett gyilkosságot is. "Közölte, 19 éves korában kezdte el gyilkolni a Moszkvába érkező nem orosz nemzetiségűeket. Mindent egy teljesen nyugodt hangnemben elmondott vallomásban ismert el. Megvannak a felvételek, Marcinkevics elítélte az általa rasszista indítékból elkövetett bűncselekményeket" – állította Petrenko.

Míg a hatóságok szerint "egyértelmű", hogy a rendíthetetlen nemzetiszocialista önkezével vetett véget életének – van a kezükben egy búcsúlevél is, amit állítólag saját kézzel írt barátnőjének – egyre több a megválaszolatlan kérdés, vagy legalábbis a súlyos szabálytalanságokra utaló jel. Marcinkevics ügyvédje például május óta nem találkozhatott védencével, s a börtön illetékesei mindig más indokkal mondtak nemet: egyszer azért nem mehetett be a fogházba, mert Marcinkevicset felkészítették egy másik börtönbe való átszállításra, egyszer pedig azért nem engedték be őt védencéhez, mert állítólag túl sok volt a látogató.

Az is furcsa, hogy miután Marcinkevics meghalt, a helyszínre érkező apjának napokig nem voltak hajlandóak megmutatni a holttestet, s amikor végül ezt engedélyezték neki, Marcinkevics testén kínzás nyomai voltak láthatóak. A helyszínen tartózkodó ügyvéd is megerősítette, hogy látott kínzásra utaló nyomokat, ám erre az orosz hatóságok "frappáns" választ adtak. "Megállapítottuk, hogy fogvatartása során az elítélt nem fordult olyan kérelemmel a büntetés-végrehajtási hatóságokhoz, amelyben kérte volna, hogy szavatolják fizikai biztonságát" – áll a hivatalos közleményben, amely szerint azért nem kínozhatták Marcinkevicset, mert ez ellen ő nem emelt kifogást. Az orosz börtönviszonyokról szóló számtalan leleplező videó és egyéb beszámoló alapján ez az érvelés legalábbis cinikusnak mondható. Egyébként az is az öngyilkossági verziót gyengíti, hogy a súlyos testi sértés és különféle gyűlölet-bűncselekmények elkövetése miatt elítélt Marcinkevics jövő év májusában szabadlábra került volna.

Bár Marcinkevics halála körül sok a kérdőjel – és az is igaz, hogy az orosz nacionalista szervezeteknek sok a rejtett támogatója a hatalmi eliten belül is – az értelmiségi családból származó nemzetiszocialistának valóban hosszú a bejárt mozgalmi útja. Gyerekkorában még Tolkien-rajongó volt, ám 14 évesen összebarátkozott néhány nacionalistával, és hamar a normalitás pártjára állt. Egyik mentora az ezredforduló legismertebb orosz nemzetiszocialistája, Szemjon Tokmagov volt, a Russzkaja Cel (Orosz cél) nevű csoport megalapítója és vezetője. Tokmakov – ahogyan később Marcinkevics is – szívesen beszélt a médiumoknak a nem oroszok – elsősorban az országba vendégmunkásként érkező közép-ázsiaiak, illetve az észak-kaukázusi muszlimok – iránt érzett ellenszenvéről.

Marcinkevics húsz éves korára döntött úgy, hogy megalakítja saját nemzetiszocialista szervezetét, s ehhez az internetet ügyesen használta fel eszközként. Több csoportot is alapított, ezek közül a Format-18, illetve a Resztrukt nevű vált a leghíresebbé. Marcinkevics és társai részben azzal szereztek maguknak ismertséget és dicsőséget, hogy hajtóvadászatot indítottak a pedofilok, a buzikés a kábítószercsempészek ellen. A patrióták által csapdába ejtett áldozatokat kínozták, megalázták, volt, akivel vizeletet is itattak, s mindezt videóra vették és feltették a világhálóra, ahol nagy népszerűségnek örvendtek a videók. Bántalmazták a nem orosz nemzetiségűeket, Marcinkevics emberei is azok között voltak, akik esténként rajtaütöttek a moszkvai metrón és válogatás nélkül összeverték az idegen fajú betolakodókat. Marcinkevics lett az egyik legismertebb orosz nemzetiszocialista, s most, hogy meghalt, hívei több városban is megemlékező gyűléseket tartottak.

Marcinkevics Tyeszak orosz lapinformációk szerint a buziüldözésben is számíthatott a hatalmon lévők egy részének titkos támogatására, hiszen az utóbbi évek Oroszországban hivatalosan is a homoszexuális propaganda elleni harc intézményesítéséről szóltak: néhány évvel ezelőtt fogadta el a parlament azt a törvényt, amely megtiltja a buzulás pozitív színben bemutató tartalmak közzétételét, ezzel gyakorlatilag betiltva a fajtalalansággal kapcsolatos szexuális érzékenyítést is.

Marcinkevics azonban csalódott az orosz államban és egy 2018-ban adott interjúban azt mondta, szabadulása után le akar mondani az orosz állampolgárságról és el akar költözni hazájából. "Semmiféle közösséget nem vállalok ezzel az állammal és politikájával" – mondta.

Kövess minket -on és -en!