Kövess minket
-on és
-en!
A Szabadság téren vasárnap, az első bécsi döntés 75. évfordulójára időzítve avatták Horthy Miklós mellszobrát.
A Hazatérés temploma előtti szoboravatásra antifasiszta ellentüntetők is érkeztek, akik közül sokan sárga csillagot viseltek. A két csoportot rendőrsorfal és biztonsági emberek választották el. "Gondolkodjatok!" kiabálták a tüntetők a szoboravatóknak, akik válaszul azt ajánlották nekik az Index szerint, hogy menjenek Izraelbe, Brüsszelbe, vagy a Dunához.
Délelőtt tíz órakor a templomban és a templom előtt már szólt a himnusz, de az antifasisztákat ez sem érdekelte, hangos nácizással, fasisztázással tojtak a Himnusz dallamaira. Mind a kettő oldalról jöttek kiabálások a másik félnek, többnyire az ideológiai, eszmei hovatartozást illetően. A verbális konfliktussorozat már a rendezvény megkezdése előtt is jelentős volt, ekkor a több száz ellentüntető létszámban jelentősen felülmúlta a Horthy ünneplésére érkezőket, és ezen bizony a nemzeti oldalon lévőknek erősen el kellene gondolkozni, hogy biztosan jó lesz-e így, ha az antifasiszták veszik át az irányítást az utcákon.A molinókon Alfonzo, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Hajós Alfréd, Gábor Dénes és más híres zsidó származású magyarok voltak láthatók, mellükön sárgacsillaggal, bár fogalmunk nincsen, hogy fent nevezett személyekhez mi köze lenne Horthynak. Az antimagyarok Horthy Miklóst és Hitlert együtt ábrázoló transzparenseket emeltek a magasba, „együtt tették tönkre az országot, ebből egyszer már elég volt”, „Horthy Miklós felelős a jogfosztásokért”, „Horthy Miklós felelős több mint 100 ezer magyar katona haláláért” és még sok más, hasonló, szokásos lózung. Sok molinón vörössel áthúzott swastika volt látható, mellette "Nem, nem soha!" felirattal.
Egy idő után oldalról is be akartak sétálni a templom elé a himnuszgyalázók, de a rendőrök ide már nem engedték őket. A templomba valaki EU-s zászlós esernyővel szeretett volna bejutni, de neki is útját állták. A két rendezvény nem egy és ugyanaz – indokolt az egyik rendőr.
A rendezvény és a tüntetés ideje alatt egyébként két három hangosabb, kisebb dulakodásig fajuló jelenet volt. Egyszer egy sapkás férfi szeretett volna áttörni egyedül a templom előtti füves részen, őt a rendőrök állították meg. Kicsivel később két idős úr zsidó-náci-zsidó-náci vitája fajult lökdösődésig. A rendőrök és biztonságiak folyamatosan egyeztettek a teendőkről, a téren zúgott az elég volt, ment a patkányozás oda-vissza. A tüntetők között megjelenő Mécs Imrének pedig azt magyarázták, hogy az ügynöktörvenynél nem állt a helyzet magaslatán, mire ő némileg meglepő módon megadta a számát egy szintén kamerázó radikális jobboldalinak.A templomban eközben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő mondott beszédet. Horthy Miklós korának "szélsőséges nézeteit" figyelmen kívül hagyva, szakrális magyarságtudattal kormányzott - mondta. A pengő a legerősebb valuták egyike lett, az első és második bécsi döntéssel pedig sikerült békésen megoldani a revíziót – emelte ki a két világháború közötti korszak politikai rendszerének sikereit. Szerinte a rendszerváltás „sajnos nem rehabilitálta” Horthyt.
A hangfalak a téren is közvetítették Gyöngyösi templomi beszédét. „Horthy tetemre hívta ezt a bűnös várost, most is elkerülhetetlen a hasonlóan kemény kiállás.” Ekkorra egyébként már nagyon sokan hazamentek az ellentüntetők közül. Ők csak egy fél órás demonstrációra kaptak rendőrségi engedélyt, körülbelül hetven-nyolcvanan maradtak, de fütyülésük így is el-elnyomta a hangfalakból szóló templomi közvetítést.
Ezután a templomban egy csallóközi fiatal kapott szót. Nagy tapsot kap, amikor azt mondja, a mai napig várják a harmadik becsi döntést, mire ő új kormányzót kívánt nekünk.
Bár ekkor már egyértelműen többen vannak a Horthy szimpatizánsok, új hipotézisek születnek a még mindig nem elégségesnek érzett kiállásról. „Olyan fokon ébredt fel a Rákosi-korszak vérvonala, hogy még mindig sokan félnek kijönni egy ilyen megemlékezésre” - mondta egy markánsan jobboldali nagymama; „szégyen, hogy ennyi rendőr kell” – vonta le a maga tanulságát egy fiatalabb emlékező.
Amikor véget ért a templomi szertartás és a tömeg kijött a térre, antifasiszták szinte már egyáltalán nem voltak jelen. A székely himnusz közben leleplezték a református templom lépcsőjén álló szobrot. Hegedűs Loránt pedig mindenkit biztosított, hogy mivel az alkotást köztéri szobornak szánták, azt a rendőrség dolga megvédeni.
(Deres.TV)