Kövess minket 
-on és 
-en!
Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.
A feminizmus az a kényszerképzet, hogy a nők szabadok, ha a munkáltatójukat szolgálják, de rabszolgák, ha a férjüket és a gyermekeiket. Következésképpen jelenleg egyetlen fehér vagy (momentán még) fehér többségű országban sincs meg a népességszint fenntartáshoz (nemhogy a növeléséhez) szükséges születési arányszám, vagyis a fehér népesség abszolút és relatív mértékben is világszerte csökken. Íme, a jelen állapothoz vezető folyamat főbb állomásai kronológiai sorrendben.
Férfiak egész nemzedéke gyilkolta egymást halomra az első világháborúban. A nők szavazati jogot kaptak, többségbe kerültek a választók körében, és megszavazták a közjóléti államot. A férfiak fizetik a legtöbb adót életük során, tehát a közjóléti államot többnyire ők tartják fenn. A közjóléti állam támogatja az egyedülálló anyákat, akik gyakrabban nevelnek antiszociális elemeket (bűnözőket, drogosokat, társadalmi parazitákat), mint az intakt családok. Férfiak egész nemzedéke gyilkolta egymást halomra a második világháborúban. A több körben támadó feminizmus második hullámában a nők szorgalmazták a bármilyen indokkal felbontható válás törvényesítését (amelyre elsőként még a bolsevik Oroszországban került sor). Az állam egyre inkább átvette a férj szerepét, a válások aránya drámaian megnőtt. A válások kétharmadát – az USA-ban a 69, Britanniában a 62 százalékát – ma nők kezdeményezik (Why women file for divorce more than men, bbc.com, 2022. 06. 22.). A férfiak fizetik változatlanul a legtöbb adót, a férfiak adójából támogatják az egyedülálló anyákat és tartják fenn a dajkaállamot. A nők (is) megszavazták a határok megnyitását a harmadik világbeli bevándorlók előtt, valamint az etnikai kvótákat a fehér országokba importált színes bőrű kisebbségek pozitív diszkriminálása érdekében. A feminista nők férfiellenes társadalmi légkört teremtettek, aminek következtében egyre több (főleg fiatal) fehér férfi veszíti el hajlandóságát a rendszer támogatására, és egyre többen „a maguk útját járják” (MGTOW), „önkéntelen cölibátusra” kényszerülnek (incelizmus) vagy egzisztenciális nihilizmusba menekülnek (NEETdom: az amerikai 30-as korosztály egyharmada szó szerint a szülei nyakán élősködő semmirekellő). A feminista nők természetesen a férfiakat hibáztatják mindezért. Az eredmény: utoljára a weimari köztársaságban tapasztalt mértékű társadalmi patológiák (anarchia, amoralitás, degenerálódás, dekadencia stb.).
Kínában is alacsony a népszaporulat, a kínai népesség is folyamatosan csökken, de nem az ott embrionális állapotban lévő feminizmus miatt – amelyet a kínai elit „külföldi összeesküvésnek” tart (China’s elites think feminism is a foreign plot, economist.com, 2022. 06. 16.) –, hanem a korábbi kínai vezetés elhibázott egykepolitikája miatt. A kínaiakból azonban hiányoznak a nyugati erkölcscsőszök tabusító előítéletei, ezért már akár középtávon képesek lesznek radikálisan korrigálni az általuk tapasztalt szélsőséges denatalitást. Addigra a fehér országok népességét teljesen lecseréli a globalista rendszergazdák és az „erős és független” feminista nők koalíciója. Lehetséges lenne részben korrigálni ezt a demográfiai összeomlást a fehér világban, de ez a feminizmus eltörlését jelentené a patriarchátus visszaállításával, ami egyszerűen nem fog megtörténni a degenerált Netflix–LMBTQ-demokráciákban. A fehér országok inkább eltűnnek, mint hogy visszacsalogassák a nőket a szülőszobába. Európa inkább a feminizmust választotta az antibébi-tablettával, a liberalizált abortusszal és a harmadik világbeli bevándorlással együtt. Mindeközben kínai tudósok mesterséges intelligencia által vezérelt, az anyaméhhez hasonló mesterséges méheket fejlesztettek ki, és a kísérletezés végül a kínai demográfiai összeomlásra válaszul babafarmok létrehozásához vezethet. A demokratikus Európában fekete-arab nagycsaládok, az autoriter Kínában eugenista Lebensbornok. A végeredmény jelentősen eltér majd minden tekintetben.
Végső soron a gyermektelen népek eltűnnek. Az „erkölcs”, amelyet egyesek felemlegetnek, ezzel a valósággal szemben elenyészik. A túlélésért folytatott harc fittyet hány a moralizmusra. Vannak, akik alkalmazkodnak és vannak, akik eltűnnek. A mesterséges méh megjelenésével a XXI. században a gyermekvállalást elutasító nők elavulttá válnak, és az egész hipergámiás stratégiájuk összeomlik önmagára. A kereslet és kínálat törvénye fogja szabályozni ezt a piacot is, és egyetlen racionális férfi sem fog habozni, ha választania kell a szociopata-egoista hárpiák és a stabil biológiai öröklét alternatívája között. A XXII. században feminista nők már csak Afrikában lesznek, és legfeljebb a természettudományi múzeumokban holografikus formában a szörnyűséges múlt elrettentő relikviáiként. Csak azok a nők számíthatnak majd megbecsülésre, akik a hagyományos női szerepekhez híven arra törekszenek, hogy mintaszerű háziasszonyok és családanyák legyenek. Miután a feminizmus feleslegessé nyilvánította a férfit a nő számára, és megszervezte letaszítását az engedelmes adóbirka státusába, a mesterséges méh egy ellenkező irányú mozgalmat fog életre hívni, a nőket ismét a férfiaktól való teljes függés állapotába juttatva, akik vagy megpróbálják majd bebizonyítani, hogy hasznára lehetnek az emancipált férfinak a fajfenntartáshoz, vagy egyszerűen hoppon maradnak. Ez lesz a legnagyobb pofon, amelyet a férfi- és családellenességre idomított feminista nők valaha is kaptak az evolúció történetében.
