Kövess minket 
-on és 
-en!
A liberális sajtó és jogvédő szervezetek egyaránt felfigyeltek rá, hogy Győr az utóbbi időben kiemelt helyszíne lett a hazai szélsőjobb eseményeinek.
Megemlékezések, előadások és koncertek követik egymást. A bérből és fizetésből rettegők gyomra most újra görcsbe rándulhat, hiszen teltházas könyvbemutató és kerekasztal beszélgetés valósult meg a nyugati végeken.
A szervező C18 Hungary és Mozgalmunk nyugat-magyarországi divízója ezúttal a Budavári kitörést választotta központi témaként.
Az este első felvonásában Alkay Zsolt "Kalóz" mutatta be "Katonahőseink és mártír papjaink Budapest ostromában emlékezete" című könyvét. A vetítéssel kiegészített előadás egyszerre elégítette ki azoknak az igényeit, akiket kifejezetten a történelmi háttér érdekel, de érdekes adalékokat tudhatott meg a hallgatóság a hadszíntérkutatás szépségei és nehézségei kapcsán egyaránt. Természetesen a Becsület napi megemlékezés, és a Kitörés emléktúrák története is bemutatásra került.
A kerekasztal beszélgetésben Csikós Gergő képviselte a Zöldinges világnézeti műhelyt, Tyirityán Zsolt a Betyársereget, Incze Béla Mozgalmunkat, a téma szakértőjeként pedig Alkay Zsolt is helyet foglalt az asztalnál. Két, egyenként másfél órás felvonásban járták körbe az előadók a Kitörésben résztvevők világnézeti motivációját, a történelmi korszak sajátosságait, a Becsület Napja szervezése során felmerülő jogi és egyéb rendezvényszervezési nehézségeket, illetve azokat az áttematizálási kísérleteket, melyek mind a meleg-konzervatívok, mind a baloldal részéről tapasztalhatóak.
|
|
|
|
|
|
A moderálást Mozgalmunk egy tagja vállalta magára, aki az alábbi idézet felolvasásával adta meg a beszélgetés kiindulópontját:
„Amikor én odaértem, már csak a halottak voltak ott. (...) Én is körülnéztem, és amit láttam, az megdöbbentett. A tisztek, az altisztek, de még a katonák legnagyobb része is valósággal ki volt öltözve: láthatóan mind a legjobb holmiját vette fel. (...) Ott dolgozott egy régi ismerősöm, Dobov alhadnagy a temetőosztagtól. Az mesélte nekem, hogy csaknem minden halott tisztet hanyatt fekve találtak meg, ami azt jelenti, hogy állva haltak meg. Dubov gyűlöli a németeket – a családja még '41-ben eltűnt - , és semmiképp nem hazudna, vagy akár csak lódítana az érdekükben. Ha ő azt mondja, akkor elhiszem. De a dolog roppant elgondolkodtató: ezeknek a németeknek a fele SS volt, tehát igazán öntudatos náci. De a többi is, a Wehrmacht tisztjei és még a magyarok is, akárhonnan nézzük is, igen szépen haltak meg. Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember." - Vitalij Akszejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya
Az előadók mind egyetértettek abban, hogy az elmúlt évtizedek alatt komoly eredményeket értek el szervezetek és elkötelezett magánszemélyek egyaránt, akik a kitörő hősök emlékezetének ápolásához bármilyen tevékenységgel hozzátettek. Előrelépésként kiemelték, hogy a kérdéskör immár nem mindössze februári események sorozatára szűkül, hiszen egész évben sor kerül könyvbemutatókra, vagy éppen kerekasztal beszélgetésekre, melyek a téma kitüntetettségéhez méltó figyelmet biztosítanak. Azonban ez a küzdelem még távolról sem ért véget.
Sajnos minden érintett területen tapasztalhatóak akadályok. A hadszíntérkutatástól elkezdve, a megemlékezések lebonyolításán keresztül, a témát feldolgozó szakmai és könnyedebb stílusú művek stigmatizáló stílusának felültematizálásáig bezárólag rengeteg frontvonalon kell párhuzamosan eredményeket felmutatni. A beszélgetés zárókérdéseként nem véletlen, hogy a metapolitika harcmezeje merült fel, ahol közegünk gyakorlatilag szövetségesek nélkül, felfoghatatlan mértékű túlerővel szemben kényszerül küzdelemre, azonban pont itt nyer értelmet a kitörő hősök példája, akik arra tanítottak minket, hogy "a becsület fontosabb, mint az élet".
|
|
|
|
|
|
A beszélgetés után kötetlen hangvételű, bajtársi találkozó vette kezdetét, hiszen összejöveteleinknek az is célja, hogy olyan közösséget kovácsoljunk, ami megállja a modern világ kihívásaival szemben.
