Kövess minket -on és -en!

A Légió Hungária idén is megszervezi megemlékezését, melynek célja, hogy fénylánc jelezze mindenkinek a Hősök Útját, akik utolsó rohamra indultak Magyarországért, Európáért.

Nem lehet hangsúlyozni, mennyire fontos emlékeznünk eleink bátor tetteire, értünk, a jövőért hozott áldozatukra. Ahogy azt sem lehet hangsúlyozni, mennyire nem ér semmit ez az emlékezés, ha azt nem követik tettek, ha nem vívjuk meg a magunk csatáit, nem hozzuk meg a magunk áldozatait! A legméltóbb tisztelgés talán éppen az, ha felvesszük a földre hullt zászlót, és tovább visszük azon az úton, melyen eleink elindultak. Megvívjuk a magunk harcait, legyőzzük az elénk tornyosuló akadályokat, és mindig azt keressük, hogyan oldható meg egy-egy váratlan helyzet, nem pedig azon kesergünk, miért nem. A megoldásra való törekvés egyik legszebb történelmi példája a budavári kitörés, amikor a megadás, a lemondás, mindennek a feladása helyett elkeseredetten, de az egyetlen lehetséges megoldást választották. Összegyűltek, az utolsó töltényt a csőre töltve, talán rápillantottak szeretteik féltve őrzött fényképére, talán rágyújtottak még egy cigarettára, majd feszülten várták a jelet, várták a parancsot. Indulás! A folytatást ismerjük. Százak néztek a halál szemébe, pedig a Bécsi kaput is alig hagyták el. Azok sem voltak sokkal szerencsésebbek, akik a Széna térig eljutottak.

2019-ben szokásteremtő szándékkal indítottuk el kezdeményezésünket, mely nyomán ezen az útvonalon égnek az emlékezés lángjai. Ezek a kis út szélén elhelyezett mécsesek azokért a katonákért lettek meggyújtva, akik 1945. február 11-én este elindultak, hogy egy utolsó támadással megkíséreljék áttörni a szovjet ostromgyűrűt és csatlakozhassanak a magyar-német csapatokhoz.

A tavalyi évben is már sokan jöttek, hogy egy, vagy akár több mécsest helyezzenek el a kijelölt útvonalon, és reméljük, hogy idén még többen tesznek ugyanígy. A célunk az, hogy évek múlva a magyar nacionalista közösség magáénak érezze a kezdeményezést, és akár különösebb szervezés nélkül is természetes legyen mindenkinek, hogy ezen az estén fényárba borítsuk az Ostrom utcát, így emlékezve az elesett hősökre.

Amíg a fenti elképzelés megvalósul, addig mindenképp igyekszünk összefogni a megemlékezést és támpontokat adni: A legfontosabb, hogy ez egy kegyeleti esemény, ennek megfelelően kezelje mindenki. Ne érkezzen senki ittasan, bódult állapotban.

A mécsesek elhelyezése február 11-én este 18 órától veszi kezdetét a Kapisztrán téren. Ez nem egy klasszikus megemlékezés, nem lesznek beszédek, zászlók és egyéb megszokott elemek. Aki nem tud ebben az időpontban érkezni, természetesen ne maradjon otthon, hiszen bármikor elhelyezhető egy-egy mécses az út szélén, azonban az egységes kép megteremtése érdekében kérünk mindenkit, hogy figyelje, az érkezésekor hol jár a fénylánc és lehetőleg ott csatlakozzon.

Tavaly viharos szél nehezítette a dolgunkat. Éppen ezért javasoljuk olyan mécses beszerzését, mely ellenáll nemcsak az esőnek, de az erőteljesebb légmozgásnak is.

Természetesen lehetőség van rá, hogy olyan mécseseket is hozzanak magukkal melyen a saját szervezetük, egyesületük matricáját, logóját elhelyezik ízléses módon, az esemény célját figyelembe véve.

Előfordulhatnak provokációk, elképzelhető hogy lesznek olyanok, akik próbálják megzavarni a megemlékezést. Ebben az esetben próbáljuk meg határozottan, de észszerű keretek közt kezelni a helyzetet, illetve mindenképp jelezni a problémát Mozgalmunk tagjainak.

Dicsőség a hősöknek!

Légió Hungária

Kövess minket -on és -en!

Egy volt „neonáci” tengerészgyalogost hét év börtönbüntetésre ítélték, mert rövid csövű puskát gyártott egy csoport tagjaként, amelynek célja energia létesítmények támadása volt Idaho környékén – közölte az amerikai Igazságügyi Minisztérium.

A német külügyminiszter, Johann Wadephul közölte, hogy a jövő héten ismét felveszik a kapcsolatot Magyarországgal, mert jobb fogvatartási körülményeket kívánnak elérni a szélsőbalos erőszakkal vádolt Maja T. (eredeti nevén Simeon Ravi Trux) számára – írja a Die Welt.

Kétnapi hajóút után megérkeztünk Szevasztopolba. A kiszállás után a kikötő melletti nagy rétre tereltek bennünket. Rongyos, kiéhezett lakosság rohant meg bennünket – ruhát, cipőt és ennivalót kunyeráltak tőlünk.

Talán furcsán hangzik tőlem, de kezdem megsajnálni az izraelieket. Szomorú és szánalmas azt látni, hogy mi mindent kell elszenvedniük a Hamász, a Hezbollah és a húszik részéről. 

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

A Német Birodalom legerősebb hadosztályai a címbéli felsorolásból kerültek ki. Az alábbi cikkünkben ezeket a hadosztályok hasonlítjuk össze, elsősorban a hadrendet, a fegyverzetet és az újításokat tekintve.

Niedermüller Péter, Erzsébetváros zsidó polgármestere múlt héten tette közzé a Facebook-oldalán, hogy tudomása szerint „neonácik gyülekezőhelye” egy Damjanich utcai pinceklub.

A brüsszeli önkormányzati tanács egyhangúlag jóváhagyta azt az indítványt, amely a belga fővárost „antifasiszta várossá” nyilvánítja – jelentette a The Brussels Times című, angol nyelvű hírportál.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.