Kövess minket -on és -en!

A második világháború előtt Adolf Hitler és a nemzetiszocialista vezetés egy gigantikus üdülőkomplexumot álmodott meg a Balti-tenger partjára.

A háború kitörése, majd a szovjet megszállás miatt viszont a projekt sosem valósult meg teljesen, az épületegyüttest szép lassan felemésztette az idő. Egy ingatlanfejlesztő cég viszont látott fantáziát benne, 2013-ban egy részét felvásárolta, a tervek szerint pedig 2022-re befejeződhet a komplexum felújítása, amelyben több száz luxuslakás, éttermek és medencék is helyet kapnak majd.

Legyen szó pártgyűlésről, felvonulásról, fegyverkezésről, vagy építkezésről, a nemzetiszocialista vezetők első számú alapelve volt: a nagyobb jobb. Voltak azonban olyan projektek is, ahol közbeszólt a történelem, és végül sosem valósultak meg. Ilyen volt az Adolf Hitler által megálmodott óriási üdülőkomplexum, a Prora is.

Rügen szigetére esett a választás, ami a mai Németország északkeleti részén található, a Balti-tenger ölelésében.

Robert Ley, a nemzeti szocialista munkásszakszervezet (Deutsche Arbeitsfront) vezetőjének korabeli beszámolója szerint Hitler egy olyan nyaralóhelyet szeretett volna látni, ahova ha megérkezik az ember, "eláll a lélegzete, és megfeledkezik a múltjáról és saját magáról is". A cél az volt, hogy legyen egy hely, ahová a birodalomért fáradhatatlanul dolgozó munkások elutazhatnak, hogy kipihenjék magukat, majd újult erővel fogjanak hozzá a haza szolgálatához.

Az eredeti tervek szerint 20 ezer ember elszállásolására alkalmas, 4,5 kilométer hosszú épületkomplexum építése 1936-ban kezdődött. Az északi és a déli tömb külön-külön négy blokkból állt, amelyek fel voltak osztva 10, egyenként 250 ember befogadására alkalmas épületegységre. Ezekhez az említett blokkokhoz közösségi helyiségek is csatlakoztak volna: éttermek, mozik, sporttermek, uszodák színesítették volna a harmadik birodalom pihenésre vágyó középrétegének életét. A páratlan méretű beruházás az 1937-es Párizsi világkiállításon díjat is nyert. Az 1939-ben kitört világháború azonban közbeszólt, az építőmunkásokat hazavárták a gyárakba, vagy épp kivezényelték őket a frontra, a projekt félbeszakadt.

A háború folyamán, majd a szovjet megszállás alatt elsősorban katonai célokat szolgált, ahol nem volt szempont, hogy ezek a félig befejezett betonépületek nem nyújtottak túl nagy esztétikai élményt. Az 1990-es években az épületegyüttes kihasználatlansága miatt az enyészet útjára lépett, egykori (tervezett) önmagának árnyékává vált.

A 2000-es évek elején komoly vita kezdődött a nagyrészt üresen álló épületek hasznosításáról. A tiltakozók szerint "sötét időket idéz", helyreállítása pedig méltatlan a jelenkor szelleméhez, mások viszont úgy voltak vele, hogy kár lenne egy félkész épületet egy ilyen festői szépségű helyen veszni hagyni. Azóta több blokkot is megvásároltak a kormánytól piaci befektetők, de az 5-ös blokkon kívül, ahol egy felújított, a fiatalok számára kialakított hostel működik 2011 óta, nem történt érdemi változás.

Egészen 2013-ig, amikor egy ingatlanfejlesztő, a Metropole Marketing több blokkot is megvásárolt, hogy azokat luxuslakásokká alakítsa. Annak ellenére, hogy már elővételben is igen borsos áron forognak a lakások (120-230 millió forint körül), az emberek úgy tűnik, igenis látnak fantáziát a projektben, ugyanis számos apartman már talált magának gazdát.

A fejlesztő tervei szerint sok esetben több szobát is egybe nyitnak, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre, például a tetőtéri (penthouse) lakásoknál. Ebben az esetben persze az ársáv felső részével kell kalkulálnia a leendő tulajnak.

Azok is megtalálhatják a számításaikat, akik kisebb, otthonosabb, és olcsóbb helyet szeretnének maguknak nyaralásaikhoz.

Az eredeti tervekhez hasonlóan éttermek, úszómedencék és belső kertek is színesítik majd az összképet. A cég szerint a teljes felújítás 2022-re fejeződhet be, a végeredmény pedig a látványtervek alapján impozánsnak ígérkezik.

Kövess minket -on és -en!

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Ausztrália szigorú „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényeket fogadott el, beleértve a terrorista bűncselekmények és a „gyűlöletszimbólumok” felmutatása esetén kiszabható kötelező minimumbüntetést.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

Niedermüller Péter, Erzsébetváros zsidó polgármestere múlt héten tette közzé a Facebook-oldalán, hogy tudomása szerint „neonácik gyülekezőhelye” egy Damjanich utcai pinceklub.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Budapest belvárosában „neonáci, fajvédő eszmék terjesztői verhettek tanyát” – kongatja a vészharangot Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.