Kövess minket 
-on és 
-en!
1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően a zwickaui születésű, ismert művészcsaládból származó Hildebrand Gurlitt egyike lett Hitler műkereskedőinek, akiket a Führer megbízott, hogy tegyék pénzzé a nem német művészeti alkotásokat, amelyeket elfajzottnak neveztek.
A német vezető deklarálta, hogy a modern, szürreális zsidó szellemű művészet a német állam ellensége – e gondolatát kívánta alátámasztani az 1937-ben megrendezett két kiállítással is.
Egyrészt egy klasszikus, monumentális tárlattal megemlékeztek a német művészet kétezer éves történetéről, másrészt megrendezték a megvetendő festményekből álló Elfajzott kiállítást.
„A zsidó intellektualizmus korának immár vége” – hangoztatta optimistán a szervező, a propagandaminisztérium élén álló Dr. Joseph Göebbels.
Amikor az Elfajzott kiállítás anyagától szabadulni akartak, megbíztak négy műkereskedőt, köztük Gurlittot, hogy „csináljanak pénzt ebből a szemétből.” Gurlitt megkezdte a megszorult helyzetbe került családok értékeinek felvásárlását. Hamarosan a birodalom egyik legjelentősebb műkereskedője lett, miközben saját magángyűjteményének gyarapításán is fáradozott. 1941 és 1945 között Gurlitt Párizsban dolgozott, magángyűjteménye pedig még gazdagabb lett a Rotschild és Rosenberg családtól is származó újabb értékes daraboknak köszönhetően.
Az 1920-as években ugyanis Paul Rosenberg számított a legjelentősebb párizsi műgyűjtőnek, aki a háború idején elmenekült Franciaországból, de gyűjteménye egy részét hátrahagyta. 1918 és 1940 között ő volt a leghíresebb Picasso-kereskedő, személyes barátság fűzte a festőhöz. Rosenberg nevéhez fűződik a New York-i Modern Művészetek Múzeumának megalapítása is. A Párizsban összegyűjtött képeket Gurlitt Németországba szállította, ám drezdai otthona helyett egy névtelen tanyán rejtette el a kincseket. Amikor a háború végén, Drezda bombázása során lakását is lerombolták, a műkereskedő azt állította, hogy a teljes gyűjtemény odaveszett.
A világ fél évszázadon át elhitte Gurlitt állítását, amíg néhány évvel ezelőtt fia, Cornelius Gurlitt a gyűjtemény egyik festményének eladásával leleplezte a 60 éves bűncselekményt. Az 1956-ban autóbalesetben elhunyt Hildebrand Gurlitt gyűjteményét fia, a teljes elzártságban élő Cornelius őrizgette több mint ötven éven át. Elmondása szerint minden nap megnézte a képeket. Amikor idős korában, pár évvel ezelőtt betegsége miatt arra kényszerült, hogy egy festményt eladjon, Max Beckmann Oroszlánszelidítő című képére esett a választása.
Ezzel a lavina elindult, s a hatóság Cornelius Gurlitt lakásán megtalálta az 1400 darabból álló gyűjteményt. Többek között Chagall-, Picasso-, Matisse-, Beckmann- és Nolde-képek kerültek elő, Calandra Caldecott művészettörténész szerint a gyűjtemény összértéke körülbelül egymilliárd euró. A felfedezést a német hatóság egy évig titokban tartotta.
|
|
|
|
|
|
(Harcunk.info - Múlt-Kor nyomán)
