Hitler-jelmez nyert a halloweeni partin Kubában

Kövess minket -on és -en!

Megbüntették Kubában az állami zenei szervezetek hét tisztviselőjét, miután az általuk szervezett halloweeni partin egy Hitler-jelmez nyerte az első díjat – írja az AFP.

A Cuban Rock Agency igazgatóhelyettesét felmentették állásából, két másik kollégáját pedig kirúgták az október 28-án Havannában tartott halloweeni ünnepség miatt – közölte a Kubai Zenei Intézet pénteki sajtóközleményében. Az ügynökség igazgatója és a zenei intézet három vezető tisztviselője, akik „a kulturális programok jóváhagyásáért, értékeléséért és ellenőrzéséért voltak felelősek”, fegyelmit kaptak.

Hírek

A kormánypárti Cuba Debate beszámolója szerint a Führer jelmeze hatalmas tapsvihar és ováció közepette kapta az első díjat, ami később hisztériát váltott ki. Az incidens után bezárták a rendezvénynek helyszínt biztosító Maxim Rock kulturális központot.

Kövess minket -on és -en!

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

Jogerősen bejegyezték politikai pártként az Alejandro Biondini által vezetett ultranacionalista szervezetet. Biondinit korábban többször hozták összefüggésbe nemzetiszocialista nézetekkel.

Benjamin Netanjahu már csaknem 19 évet töltött Izrael miniszterelnöki székében, de egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja majd dönteni Orbán Viktor húszéves országvezetői rekordját, mert a Háárec szerint nem sok ideje maradt már hátra ezen a poszton.

Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák egyesült serege 1442. március 25-én győzték le az Erdélyre törő Mezid béget Szebennél. A diadal az egyik első volt Hunyadi török elleni sikereinek sorában, amelyek messze földön híressé tették a tehetséges hadvezért.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Bűnösnek vallotta magát a glasgow-i Legfelsőbb Bíróságon az a nemzetiszocialista, Hitler által inspirált skóciai tinédzser, aki egy mecsetben tervezett mészárlást, és ennek érdekében úgy tett, mintha áttért volna az iszlámra, hogy bejuthasson oda, írja a Sky News. 

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

Az élet furcsa forgatókönyvíró: három finn zsidó is Vaskeresztet kapott, miközben egy zsidó orvos halált megvető bátorsággal mentette az SS-tisztek életét.

A világuralmának elvesztésétől tartó globális nyugati elit többfrontos háborút indított: Ukrajna népét ágyútölteléknek használva harcol Oroszország ellen, folyamatosan provokálja Kínát, és fenyegeti az amerikai-izraeli hegemóniának ellenszegülő államokat (Irán, Venezuela, Szíria, és egyre inkább India).

Nyugaton a kultúrmarxista társadalommérnökség általános offenzívát indított a heteroszexuális fehér férfi lejáratása, társadalmi szerepének korlátozása.

A feketék mentális univerzuma egyszerre infantilis és groteszk módon melaninmániás. Bárhová is mennek, mindenhol elvárják, hogy a világ uraiként kezeljék őket, mert azt hiszik, hogy bőrszínük a világ uraivá teszi őket.

Közismert mondás, hogy a győztesek írják a történelmet. Van viszont a történelemnek egy olyan szeglete, amiről még a győztesek sem akarnak írni.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

A fehérek túlélését fenyegető tényezők közül talán az egyik legkárosabb a fehér férfiak folyamatos és fokozatos elnőiesedése.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Ez az írás annak az előadásnak a leirata, melyet Léon Degrelle Waffen-SS tábornok adott az Institute of Historical Review (USA) számára, 1982-ben.