Kövess minket 
-on és 
-en!
Szerte az országban az ukránok ugyanazt tapasztalják: egyre kevesebb a helyi férfi, és egyre több az indiai és pakisztáni, ráadásul a Zelenszkij-rezsim afrikai migránsok tömegeit szándékozik befogadni.
Az Ukrajnában érvényes születési és elvándorlási ráta ismeretében egyértelmű, hogy a háború hosszú távon hova vezet. Ukrajna őshonos népessége évről évre folyamatosan csökken. Míg a Szovjetunió felbomlásakor, 1991-ben 52 millió lakosa volt, ma már csak valamivel több mint 30 millióan maradtak a megszállt területek nélkül. A jelenlegi demográfiai tendencia alapján a népesség 2100-ig akár a felére is csökkenhet. Oroszország ugyanebbe az irányba halad, de jelentősen nagyobb népességének köszönhetően (viszonylag) könnyebben képes elviselni azokat a veszteségeket, amelyek Ukrajnára nézve végzetesek lehetnek.
Mihajlo Fedorov ukrán hadügyminiszter szerint kétmillióan „elbliccelték” a mozgósítást, kétszázezer katona pedig dezertált. Az UA.news kijevi székhelyű médium szerint a toborzóközpontoknak be kell tartaniuk a mozgósítási kvótákat, ezért „válogatás nélkül mindenkit besoroznak”, mivel nincs önkéntes. A mozgósítottak között jelentős arányban vannak drogosok és frontszolgálatra alkalmatlan betegek. 2022 februárja óta Ukrajnában általános mozgósítás van érvényben, amelyet már többször meghosszabbítottak, és a hatóságok valóságos hajtóvadászatot folytatnak a besorozható újoncokra. Tele van az internet kényszersorozásokról felvett videókkal, amelyek során az utcán üldöznek és kapnak el, az autójukból vagy a lakhelyükről rángatnak ki kétségbeesetten védekező férfiakat, életkorukra való tekintet nélkül, és furgonokban szó szerint elrabolják őket. A Berliner Zeitung szerint „a legtöbb ukrán újoncot kényszerrel viszik a frontra”. Valójában a brutális emberveszteségek miatt immár az egész országot mozgósítják, olyannyira, hogy állítólag 16 éves lányok kiképzését tervezik gerillaharcmodorra az oroszok által megszállt területeken. A The New York Times szerint a nemrég kinevezett Fedorovtól azt várja el Zelenszkij, hogy az orosz harctéri veszteségek szintje a havi 35 ezer halott vagy sebesült katona helyett legalább 50 ezer legyen, ettől a stratégiától remélve azt, hogy az oroszok nem tudnak majd elég újoncot verbuválni a háború folytatásához. Ennek érdekében Fedorov a célpontok megsemmisítéséről önállóan döntő „automata gyilkos robotok” (automata drónok) bevetését tervezi a gázai genocídium során ezeket már alaposan és hatékonyan letesztelő hírhedt amerikai Palantir adatelemző és MI-cég ultracionista főnöke, Alex Karp segítségével.
Noha az Epstein-dokumentumoknak eddig csak az elenyésző töredékét hozták nyilvánosságra, néhány pikáns részlet ezekből is napvilágra került Ukrajna, Zelenszkij és Putyin kapcsán, például egy üzenetváltás során az egykori amerikai pénzügyminiszter, Larry Summers és Jeffrey Epstein között, amely 2019. május 1-jére datálható. Summers érdeklődött az ukrajnai helyzetről, Epstein pedig azt válaszolta, hogy Zelenszkij segítséget keres, Putyin azonban elutasítja, mondván, hogy „az izraeliek irányítják”. Ahogyan látható, Putyin nagyon is tisztában van vele, hogy valójában kik állnak Zelenszkij mögött, elkötelezett filoszemitaként azonban óvakodik ezt nyilvánosságra hozni, ehelyett kényszeresen „nácinak” titulálja Ukrajna diktátorát, még a zsidóságát is elvitatva tőle, miután már a háború elején megígérte az izraeli vezetőknek, hogy a haja szála sem fog meggörbülni. Szláv véreivel korántsem ilyen kíméletes. Anne Keast-Butler, a brit GCHQ kémügynökség főnöknője szerint eddig csaknem félmillió orosz katona halt meg az ukrajnai háborúban, az ukrán vezérkar 1,37 millió fős orosz veszteségről beszél, míg Putyin a maga részéről havi 40 ezer főre taksálja az ukránok fogyatkozását.
Ez a szlávok közötti testvérháború egyenértékű azzal, ami az első világháború volt Franciaország és Németország között. Az életenergia, amelyet egymás megsemmisítésére pazarolnak, végső soron csak a harmadik világbeli paraziták rajainak kedvez, amelyek a rohamosan fogyatkozó fehér nemzetek életterének gyarmatosítására érkeznek a nagy népességcseréhez. Az európai uralkodóházak közötti háborúk korszakát felváltó európai nemzeti háborúk korszaka után most belépünk a faji háborúk korszakába, amikor a fehér ember mindenhol a túléléséért küzd, Marseille undorító sikátoraiban éppúgy, mint Berlin késdobálóiban – vagy Ukrajna lövészárkaiban. Európában már csak egyetlen tábor van: a fehér tábor. Immár a fehér emberiség puszta túlélése forog kockán. Az európai nemzetek közötti háborúk kivétel nélkül etnikai katasztrófává válnak, mert nemcsak megtizedelik a férfinak született elitet, lecsökkentve egy nemzet génállományának átlagos minőségét, hanem automatikusan idegen inváziós hullámokat indítanak el. A nemzeti sovinizmus már csak kolonc a XXI. századi Európában.
Franciaországot a két háború Németországgal egy kaotikus etnikai dzsungellé változtatta. Közvetlenül az 1914–1918-as katasztrófa után a köztársasági rezsim azonnal megnyitotta a bevándorlás kapuit: örmények, spanyolok, zsidók és olaszok tömegei özönlöttek az országba, beszivárogva a társadalom minden rétegébe. Azonnal felbukkantak a baloldali és szélsőbaloldali pártokban, természetesen egyre toleránsabb irányba tolva a francia állam migrációs politikáját az afroázsiai népességekkel szemben. Egy évszázaddal később Franciaország egyszerűen felismerhetetlenné vált. Németország 1945-ös elpusztítása török bevándorlók millióinak a beáramlását váltotta ki. Ha ehhez hozzáadjuk az állami feminizmust és az általa gerjesztett strukturális „gyermektelenséget”, akkor egy nép számára végzetes kombinációt kapunk.
A XXI. században egyetlen európai nemzet sem engedheti meg magának a háború luxusát, amikor a születési arányszám csupán egy gyermek körül van egy nőre vetítve. Immár olyan értékes lett a fehérek vére, hogy mindenáron spórolni kell vele, miközben küzdeni kell minden ellen, ami ártalmas a népszaporulatra nézve, beleértve az európai – köztük az ukrán és az orosz – bellicista nacionalizmusokat. Ukrajna ma a BlackRock és társai által képviselt globalista karvalytőke önkéntes eszköze és egyben öntudatlan áldozata, amely az általa szított proxyháborúval próbálja kiváltani Oroszország összeomlását, hogy kifoszthassa hatalmas erőforrásait az USA, a NATO és az EU asszisztálásával.
|
|
|
|
|
|
