Kövess minket -on és -en!

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

Az ok megdöbbentő: a népszerű városvezetőt mindössze azért törlik ki a helyi emlékezetből, mert Fekete SS-tisztként szolgált a világháborúban.

Alapjaiban forgatta fel Kapfenberg életét a Der Standard tavaly novemberi cikke, amelyből kiderült, hogy a stájer város díszpolgára és legsikeresebb, legnépszerűbb polgármestere, Franz Fekete SS-tisztként szolgált a második világháborúban.

Az 1921-es születésű férfi segédmunkásként, majd lakatosként dolgozott, innen kapaszkodott fel a polgármesteri székbe. A posztot 1963 és 1987 között töltötte be, és Kapfenberg azóta is népszerű és sikeres vezetőként tekint rá.

Az oktatás és az életminőség javítása mellett a sport fellendítését tűzte ki célul. Hivatali ideje alatt Kapfenberg fejlődésnek indult, 1973-ban felépült a Walfersam Sportcsarnok, 1978-ban saját középiskolát kapott a város, 1979 és 1983 között megépült a Tanzenberg alagút, amely révén a teherforgalom végre elkerülte a települést.

Fekete legnagyobb választási sikerét az 1980-as önkormányzati választáson aratta, amikor a voksok 83 százalékát megszerezte.

25 évig volt polgármester a városban sok minden valószínűleg nem létezne ebben a formában, ha akkoriban nem fektetett volna bele annyi energiát.

„Ami a hívőnek a templom, az a polgárnak a városháza” – ez volt a hitvallása. De tökéletesen tisztában volt a népszerűségével is:

„Az emlékművem ott van az emberek szívében” – mondta egy 2001-ben adott interjúban.

Segítségével 1987-ben teljesen felújították a helyi stadiont, amely a következő években világítással és sportszállodával bővült. Ezzel Kapfenberg megtette az első lépést a mai sportváros felé, nem véletlen, hogy a futballarénát 2001-ben a legendás polgármesterről nevezték el Franz Fekete Stadionnak.

De ez a pálya valószínűleg az egyetlen a világon, amelyet egy egykori SS-tagról neveztek el.

Sok kitüntetés, súlyos sérülés

Fekete 2009. február 20-án halt meg, bár SS-múltját soha nem titkolta, de a polgármesteri sikerei mellett lassan a múlt homályába veszett az évtizedek alatt.

Tavaly november 21-én aztán a Der Standard tényfeltáró cikkben bővebb életrajzot közölt róla. Ebből kiderült, hogy Fekete 1939. április 1-jén csatlakozott az SS-Totenkopf hadosztályához, amely tagjai eleinte a koncentrációs táborokban, Dachauban, Sachsenhausenben és Buchenwaldban részesültek katonai alapképzésben, de a foglyok őrzéséért is felelősek voltak.

Amikor Fekete megkezdte szolgálatát a buchenwaldi SS-laktanyában, számos osztrákot tartottak fogva a hozzá tartozó koncentrációs táborban: kommunistákat, szocialistákat, homoszexuálisokat, zsidókat, tehát a nemzetiszocialista társadalomba nem illő embereket.

Arról nem maradtak fenn bizonyítékok, hogy Fekete bármilyen bűncselekményekben részt vett volna, az viszont biztos, hogy az egyik legtöbb kitüntetést kapott SS-tisztként szolgált.

Többször megsebesült, miután 1943-ban amputálták a jobb lábát, a háború véget ért számára.

Miután története napvilágot látott, a Heimo Halbrainer vezette történészbizottság a stadion nevének cenzúrázását javasolta. Az ügy kirobbantását követően az osztrák szövetség annyit közölt, bár a létesítmény nevét nem változtathatja meg, ezentúl csak Kapfenberg Stadionként emlegeti.

A stadion nevének visszavonását a kapfenbergi önkormányzat december 14-i ülésén hagyja majd jóvá, és 2024. január 1-jén lép hatályba.

Kövess minket -on és -en!

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

Schleswig-Holsteinben töltöttük 1945 nyarát. Itt gyűjtötték össze az angol fogságba került többi magyar katonát és leventét is. 

A Krím-félszigeten nem volt nagy számú a fegyveres őrök csoportja. A Fekete-tenger veszi körül, a kontinenssel csak egy híd köti össze. Ezen illetékteleneknek átmenni pedig lehetetlen. Érthető, hogy az őrök unatkoztak, amit fokozott a helyhez kötöttség is.

A 24 éves Daan C.-t, aki egy nemzetiszocialista akciócsoport vezetője volt, nyolc év börtönre ítélte kedden az antverpeni büntetőbíróság.

Az Alternatíva Németországért (AfD) eltiltotta minden nyilvános megjelenéstől és kampányeseménytől a párt európai parlamenti listavezetőjét, Maximilian Krah-t – jelentette be a párt szóvivője, miután az illető a címben idézett mondatot találta mondani.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

Ausztrália Victoria szövetségi államának rendőrsége arra készül, hogy vádat emeljen az ausztrál nemzetiszocialista aktivista Jacob Hersant ellen „súlyosan sértő közszereplés” miatt, miután körülbelül 30 maszkos aktivista tömeges deportálásokat követelve demonstrált egy melbourne-i állomáson.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

Október 20-án a Die Heimat (korábban NPD) baden-württembergi elnökét, Marina Djonovićot megtámadta és megsebesítette egy csoport baloldali szélsőséges.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

„Tovább építjük a forradalmi kommunizmust Magyarországon, hogy az egész emberiség felszabadulhasson a kapitalizmus pusztító járma alól!” – olvasható a nyíltan szélsőbaloldali Fáklya mozgalom közösségi oldalán.