A Csepel-sziget védelmében elesett huszárok nyughelyét tették rendbe

Kemény János – Magyar Jelen

Kövess minket -on és -en!

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

Ők mindannyian a 4/II. huszárosztály 4. századában teljesítettek szolgálatot. Idén szeptemberben szigetszentmártoni lokálpatrióták segítségével sikerült a sírt megtalálni, amelyen Berényi János huszár őrmester neve szerepelt. Erről beszélt a Magyar Jelennek Csarnai Márk történész.

– A sír nagyon elhanyagolt állapotban volt. Ekkor kerestem fel Alkay Zsolt barátomat, a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület elnökét, hogy rendbe kellene tennünk, mert akik a haza védelmében áldozták életüket, azoknak a síremléke nem maradhat ilyen állapotban. Október 21-én, szombat délelőtt mentünk Szigetszentmártonba, ahol először a Telkes utca elején álló Turul-emlékművet renováltuk. A szobrot 2001-ben emelték az 1000 éves Magyarország hőseinek emlékére. Az emlékművet megtisztítottuk, az emléklapon lévő megkopott szöveget pedig újrafestettük – folytatta.

Archívum

– A Turul-emlékmű rendbetétele után mentünk át a temetőbe, ahol Dr. Kallós Péter plébános atya megáldotta a hősi halált halt huszárok emlékét. Ezt követően kezdtünk hozzá a sírt rendbetételéhez – emelte ki.

Érdemes egyébként megismerni Szigetszentmárton történetét is.

Szigetszentmárton festői település a Duna mentén, a Csepel-sziget szívében. A település neve írásban először 1285-ben fordult elő, amikor is IV.(Kun) László király egyik oklevelét innen keltezte. A község a középkorban mezővárosi rangot is viselt. A török hódoltság korában és a felszabadító háború során a falu lakossága megfogyatkozott. A 18. században sváb telepesek népesítették be újra. Leszármazottaik közül többeket (a falu magyar lakosaival együtt) előbb a szovjetek hurcoltak el málenkij robotra, majd a háború után kitelepítették őket.

A történelmi háttér

A Csepel-szigetért folyó harcok 1944 november elején kezdődtek. November 2-án a magyar 1. lovashadosztály a szovjet csapatok fokozódó nyomása elől a Csepel-szigetre vonult vissza, ahol folyambiztosítási feladatokat látott el. A Csepel-sziget védelmét az 1. huszárhadosztály mellett a 271. tüzérezred és az úgynevezett Szálasi-röppentyűkkel felszerelt 154. sorozatvető osztály látta el. A huszárok védelmét a 72. műszaki zászlóalj két nagyfeszültségű villamos akadály százada erősítette, akik a Duna partján magasfeszültségű vezetéket állítottak fel és aknamezőket telepítettek. A sziget elleni fő támadásra 1944. november 21-én került sor Taksony és Dömsöd között. Ekkortól egészen december 25-ig a Csepel-sziget védelmét a Háros-szigetre vezényelt II. számú könnyített páncélvonat lövegei is támogatták. A szigeten harcoló alakulatokat a Dunai flottilla úszóegységeinek lövegei is támogatták. A leharcolt állapotban lévő 1. lovashadosztály már nem tudta felfogni az újabb szovjet támadásokat, ezért kénytelen volt visszavonulni.

A hadosztály egyes részei, köztük a 4. huszárezred a Csepel-szigeten maradt és utóvédharcot vívott a szovjet csapatokkal. A sziget védelmére a német hadvezetés átcsoprotosította a Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály harccsoportját, egy hadapród zászlóaljat, az 1. és 9. tüzérosztályok lövegeit, egy 120 főből álló hungarista harccsoportot, és az 520 fős galántai csendőrzászlóaljat. Szigetszentmiklós és Tököl eleste érzékeny veszteség volt, ezért a német és magyar csapatok ellentámadást indítottak a két település visszafoglalására, amely a kezdeti sikerek ellenére nem valósult meg, azonban a Szigetszentmiklós-Herminatelep (ma Halásztelek)-Tököl vonalon sikerült stabilizálni a frontot, ami azt jelentette, hogy a Csepel-sziget északi csücske 1945 januárjáig a magyar és német védelem kezén maradt. Itt december 1-jén a Szent László Hadosztályban szolgáló ejtőernyősök váltották fel a huszárokat, és december 6-án tüzérségi támogatással sikeresen vertek vissza egy szovjet támadást. Bár a szovjet csapatok létszámbeli fölényben voltak, nem tudták elsöpörni a magyar és német csapatok által létesített védelmet. Ennek oka a jelentős tüzérségi támogatás volt. A harcok során történt az az átkelés, amit a szovjetek 1944 december elején Ercsinél hajtottak végre.

A német-magyar csapatok nem tudták megakadályozni a Dunán történő átkelést, így a Vörös Hadsereg alakulatai átjutottak a Dunántúlra, a Margit-vonal előterébe, ugyanakkor jelentős veszteségeket is szenvedtek. Ugyanakkor a szovjet 37. lövészhadtest december 5-ei Lórév és Makád között megkísérelt átkelése sikertelen volt. Ezt a 2. huszárezred tüze hiúsította meg. Néhány kisebb szovjet alegység Adony és Kulcs között ugyan partot ért, a támadásukat azonban a 2/II. huszárezred és a 271. német utászzászlóalj felszámolta.

A Csepel-szigetért vívott harcok 1945. január 10-én értek véget. Előző nap a szovjetek ugyan elfoglalták Csepelt, azonban a gyártelep területén a csepeli hungarista harccsoport nem adta meg magát. Az első szovjet támadásokat még vissza tudták verni, azonban amikor bekerítették őket, letették a fegyvert. Ezt megelőzően, 1944. december 27-én a szovjetek albertfalvai átkelését a gyártelep védelmét ellátó 204. honi légvédelmi osztály tüzérei közelharcban verték vissza.

Jelentések

Értékőrző és hiánypótló munka

– A Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület célja, hogy a kitörésben részt vett magyar katonáink méltatlanul elfeledett hőstettei, az embertelen körülmények között, dermesztő fagyban, éhezve, legyengülve, folyamatos tűz alatt saját vonalaik felé kitörők emberfeletti helytállása bekerüljön a legszélesebb köztudatba. Ebből ugyanis, miként Dobó István és egri várvédői, Zrínyi Miklós és szigetvári vitézei vagy épp a drégelyi Szondi György és maroknyi serege példájából, a mai és a jövendő nemzedéke is erőt meríthet – ezt pedig már Alkay Zsolt, az egyesület elnöke nyilatkozta.

– Ennek érdekében a pákozdi katonai emlékparkhoz hasonló szabadtéri gyűjtemény létrehozását, illetve a fellelhető futóárkok, parancsnoki bunkerek és lőállások rendbe hozásával, ismertető táblák kihelyezésével történelmi tanösvények kialakítását tervezzük, amelyeken járva a kirándulók, akár iskolai osztályok megismerik történelmünknek ezt a fejezetét. Emellett az egyesületünk szívesen közreműködik megemlékezések és emléktúrák szervezésében.

A nagy álmunk pedig, egy visszaemlékezéseken és dokumentumokon alapuló, látványos háborús játékfilm elkészítése, amellyel szintén emléket állíthatnánk a magyar katonahőseinknek és vértanú papjainknak. Egyesületi tagjainkkal valamennyien erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy lehetőségeinkhez mérten, ápoljuk katonahőseink és vértanú papjaink emlékét, sírhelyét.

Továbbá valljuk, hogy a halott katona már nem ellenség, így bármely más nemzetiségű katona fellelt földi maradványaihoz, ugyanolyan alázattal és kegyelettel állunk hozzá hadszíntérkutatásunk, katonasírok ápolása során – összegezte.

(Amennyiben támogatni kívánja a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület önkénteseinek munkáját, erre a számlaszámra küldheti el adományát: 11714044-21438974-00000000)

Kövess minket -on és -en!

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.

Kilenc embert vettek őrizetbe, állítólagos „fegyvereket” és nemzetiszocialista emléktárgyakat foglaltak le, miután egy csoport Adolf Hitler születésnapját ünnepelte egy angliai pubban.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Büntetőeljárás indult annak a II. kerületi történelemtanárnak az ügyében, aki egy diákját azzal a megjegyzéssel illette, hogy „Te amúgy is zsidó vagy, neked zsidó iskolában lenne a helyed”. 

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Antiszemita aktivisták március 15-én megsemmisítették a szigetmonostori holokauszt-emlékművet.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

1944 nyara végén már nemcsak az oroszok, hanem az átállt románok is támadtak bennünket, aminek következtében a Zemplén megyei Zalkod községben fogságukba estem.

Ahhoz, hogy a Soros-féle „nyílt társadalom” harmonikusan működjön Európában, ki kell űzni az őshonos népek kultúráját a köztérből.

A magyarság torzítatlan történelmi emlékezetében egészen kivételes hely illeti meg a XX. századi nemzeti önvédelem egyik legkiválóbb harcosát, Francia Kiss Mihályt, akinek egész életét a hazájáért-nemzetéért vállalt hősies küzdelem töltötte ki.

Harminc éve már, hogy elhunyt a 28. Wallonien önkéntes SS gránátoshadosztály parancsnoka, a második világháború legendás „krónikása”, Léon Degrelle.

Azokban az időkben, amikor a honfoglaló magyar törzsek még csak készülődtek a Vereckei-hágón való átkelésre, egy pár „házzal” nyugatabbra, Skócia északi részén is zajlott az élet.

A Honvédelmi Minisztérium kiképzési főosztálya 1944 kora őszén a Honvédség határvadász- és hegyi alakulatai számára a kárpátaljai Rahó székhellyel sítanfolyamot szervezett.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Kötelességünk emlékezni hőseinkre, emellett pedig erőt tudunk meríteni életpéldájukból.

A politikai rendőrség Kecskeméten 1945 áprilisában és májusában jelentős letartóztatási hullámot indított el, pontosan úgy, ahogy a szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt többi magyar, majd német területeken.

1456. augusztus 11-én halt meg Zimonyban Hunyadi János Magyarország kormányzója. A Hunyadi-családot az országos politika élvonalába emelő törökverő hadvezér születésének helye és ideje  máig vitatott. 

Egy történész szerint Adolf Hitlernek nem két, hanem három öccse volt, mert egy fivére, akiről korábban azt gondolták, hogy hamarabb született nála, valójában később született és napokon belül elhunyt.