A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.
Ők mindannyian a 4/II. huszárosztály 4. századában teljesítettek szolgálatot. Idén szeptemberben szigetszentmártoni lokálpatrióták segítségével sikerült a sírt megtalálni, amelyen Berényi János huszár őrmester neve szerepelt. Erről beszélt a Magyar Jelennek Csarnai Márk történész.
– A sír nagyon elhanyagolt állapotban volt. Ekkor kerestem fel Alkay Zsolt barátomat, a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület elnökét, hogy rendbe kellene tennünk, mert akik a haza védelmében áldozták életüket, azoknak a síremléke nem maradhat ilyen állapotban. Október 21-én, szombat délelőtt mentünk Szigetszentmártonba, ahol először a Telkes utca elején álló Turul-emlékművet renováltuk. A szobrot 2001-ben emelték az 1000 éves Magyarország hőseinek emlékére. Az emlékművet megtisztítottuk, az emléklapon lévő megkopott szöveget pedig újrafestettük – folytatta.
– A Turul-emlékmű rendbetétele után mentünk át a temetőbe, ahol Dr. Kallós Péter plébános atya megáldotta a hősi halált halt huszárok emlékét. Ezt követően kezdtünk hozzá a sírt rendbetételéhez – emelte ki.
Érdemes egyébként megismerni Szigetszentmárton történetét is.
Szigetszentmárton festői település a Duna mentén, a Csepel-sziget szívében. A település neve írásban először 1285-ben fordult elő, amikor is IV.(Kun) László király egyik oklevelét innen keltezte. A község a középkorban mezővárosi rangot is viselt. A török hódoltság korában és a felszabadító háború során a falu lakossága megfogyatkozott. A 18. században sváb telepesek népesítették be újra. Leszármazottaik közül többeket (a falu magyar lakosaival együtt) előbb a szovjetek hurcoltak el málenkij robotra, majd a háború után kitelepítették őket.
A történelmi háttér
A Csepel-szigetért folyó harcok 1944 november elején kezdődtek. November 2-án a magyar 1. lovashadosztály a szovjet csapatok fokozódó nyomása elől a Csepel-szigetre vonult vissza, ahol folyambiztosítási feladatokat látott el. A Csepel-sziget védelmét az 1. huszárhadosztály mellett a 271. tüzérezred és az úgynevezett Szálasi-röppentyűkkel felszerelt 154. sorozatvető osztály látta el. A huszárok védelmét a 72. műszaki zászlóalj két nagyfeszültségű villamos akadály százada erősítette, akik a Duna partján magasfeszültségű vezetéket állítottak fel és aknamezőket telepítettek. A sziget elleni fő támadásra 1944. november 21-én került sor Taksony és Dömsöd között. Ekkortól egészen december 25-ig a Csepel-sziget védelmét a Háros-szigetre vezényelt II. számú könnyített páncélvonat lövegei is támogatták. A szigeten harcoló alakulatokat a Dunai flottilla úszóegységeinek lövegei is támogatták. A leharcolt állapotban lévő 1. lovashadosztály már nem tudta felfogni az újabb szovjet támadásokat, ezért kénytelen volt visszavonulni.
|
|
|
|
|
|
A hadosztály egyes részei, köztük a 4. huszárezred a Csepel-szigeten maradt és utóvédharcot vívott a szovjet csapatokkal. A sziget védelmére a német hadvezetés átcsoprotosította a Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály harccsoportját, egy hadapród zászlóaljat, az 1. és 9. tüzérosztályok lövegeit, egy 120 főből álló hungarista harccsoportot, és az 520 fős galántai csendőrzászlóaljat. Szigetszentmiklós és Tököl eleste érzékeny veszteség volt, ezért a német és magyar csapatok ellentámadást indítottak a két település visszafoglalására, amely a kezdeti sikerek ellenére nem valósult meg, azonban a Szigetszentmiklós-Herminatelep (ma Halásztelek)-Tököl vonalon sikerült stabilizálni a frontot, ami azt jelentette, hogy a Csepel-sziget északi csücske 1945 januárjáig a magyar és német védelem kezén maradt. Itt december 1-jén a Szent László Hadosztályban szolgáló ejtőernyősök váltották fel a huszárokat, és december 6-án tüzérségi támogatással sikeresen vertek vissza egy szovjet támadást. Bár a szovjet csapatok létszámbeli fölényben voltak, nem tudták elsöpörni a magyar és német csapatok által létesített védelmet. Ennek oka a jelentős tüzérségi támogatás volt. A harcok során történt az az átkelés, amit a szovjetek 1944 december elején Ercsinél hajtottak végre.
A német-magyar csapatok nem tudták megakadályozni a Dunán történő átkelést, így a Vörös Hadsereg alakulatai átjutottak a Dunántúlra, a Margit-vonal előterébe, ugyanakkor jelentős veszteségeket is szenvedtek. Ugyanakkor a szovjet 37. lövészhadtest december 5-ei Lórév és Makád között megkísérelt átkelése sikertelen volt. Ezt a 2. huszárezred tüze hiúsította meg. Néhány kisebb szovjet alegység Adony és Kulcs között ugyan partot ért, a támadásukat azonban a 2/II. huszárezred és a 271. német utászzászlóalj felszámolta.
A Csepel-szigetért vívott harcok 1945. január 10-én értek véget. Előző nap a szovjetek ugyan elfoglalták Csepelt, azonban a gyártelep területén a csepeli hungarista harccsoport nem adta meg magát. Az első szovjet támadásokat még vissza tudták verni, azonban amikor bekerítették őket, letették a fegyvert. Ezt megelőzően, 1944. december 27-én a szovjetek albertfalvai átkelését a gyártelep védelmét ellátó 204. honi légvédelmi osztály tüzérei közelharcban verték vissza.
Értékőrző és hiánypótló munka
– A Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület célja, hogy a kitörésben részt vett magyar katonáink méltatlanul elfeledett hőstettei, az embertelen körülmények között, dermesztő fagyban, éhezve, legyengülve, folyamatos tűz alatt saját vonalaik felé kitörők emberfeletti helytállása bekerüljön a legszélesebb köztudatba. Ebből ugyanis, miként Dobó István és egri várvédői, Zrínyi Miklós és szigetvári vitézei vagy épp a drégelyi Szondi György és maroknyi serege példájából, a mai és a jövendő nemzedéke is erőt meríthet – ezt pedig már Alkay Zsolt, az egyesület elnöke nyilatkozta.
– Ennek érdekében a pákozdi katonai emlékparkhoz hasonló szabadtéri gyűjtemény létrehozását, illetve a fellelhető futóárkok, parancsnoki bunkerek és lőállások rendbe hozásával, ismertető táblák kihelyezésével történelmi tanösvények kialakítását tervezzük, amelyeken járva a kirándulók, akár iskolai osztályok megismerik történelmünknek ezt a fejezetét. Emellett az egyesületünk szívesen közreműködik megemlékezések és emléktúrák szervezésében.
A nagy álmunk pedig, egy visszaemlékezéseken és dokumentumokon alapuló, látványos háborús játékfilm elkészítése, amellyel szintén emléket állíthatnánk a magyar katonahőseinknek és vértanú papjainknak. Egyesületi tagjainkkal valamennyien erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy lehetőségeinkhez mérten, ápoljuk katonahőseink és vértanú papjaink emlékét, sírhelyét.
Továbbá valljuk, hogy a halott katona már nem ellenség, így bármely más nemzetiségű katona fellelt földi maradványaihoz, ugyanolyan alázattal és kegyelettel állunk hozzá hadszíntérkutatásunk, katonasírok ápolása során – összegezte.
|
|
|
|
|
|
(Amennyiben támogatni kívánja a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület önkénteseinek munkáját, erre a számlaszámra küldheti el adományát: 11714044-21438974-00000000)
