Kövess minket 
-on és 
-en!
Az ünnepekkor egy roncskutató nem feltétlenül a fa alá tervezett ajándékokon gondolkodik, számára a legnagyobb örömöt egy repülőgép darabjainak kiemelése jelenti, most éppen Ajkán.
A második világháború idején a Dunántúl súlyos harcok helyszíne volt, ahol a német és a magyar hadsereg harcait a német Luftwaffe és a Magyar Királyi Honvéd Légierő biztosította. A csatarepülők folyamatosan támadták az előre nyomuló szovjet csapatokat. Ezeken a bevetéseken a magyar és a német pilóták főleg alacsonyan repülve pusztították az ellenséget. A kis magasság miatt a csatarepülőgépek folyamatosan ki voltak szolgáltatva az ellenséges légvédelmi tűznek és a szovjet vadászgépek támadásainak. A Focke-Wulf 190 típusú vadászrepülőgép csatarepülő változata szükség esetén meg tudta védeni magát a szovjet vadászoktól, ha olyan képességű pilóták ültek a fülkében, mint például Róza János szakaszvezető, aki nyolc ellenséges repülőgépet lőtt le a földi harcok támogatása közben.
1945. március 24-én elpártolt a szerencse a csatarepülőktől, mert a szovjet 611. Vadászrepülő Ezred pilótái Ajka környékén összecsaptak a bevetett FW 190 típusú repülőgépekkel, és a szovjet légierő négy ász pilótája összesen öt légi győzelmet aratott. Ivan Vasziljevics Logvinyenko százados kettő, Mihali Fedorovics Baratov őrnagy, Ivan Ivanovics Szosnyikov százados és Alekszej Pavlovics Csurilin őrnagy pedig egy-egy FW 190 lelövését jelentette.
Ajka külterületén Varga László kutató azonosított egy helyszínt, ahol sok alumínium lemez darab feküdt a felszínen, majd értesítette Pálffy Sándort, a Magyar Roncskutató Egyesület (MRE) alelnökét, aki elvégezte a roncs típusának beazonosítását. Ezután minden évben a mezőgazdasági munkák után terepbejárást tartottak, hogy minél több bizonyítékot gyűjtsenek össze. A detektoros felmérések során egyértelművé vált, hogy a termőrétegben jelentős mennyiségű fém van, melyek a mezőgazdasági munkát zavarják, ezért a terület tulajdonosa (Bakonyi és Társai Kft.) támogatta a roncsok kiemelését.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmailag indokoltnak tartotta a feltárást. A szükséges engedélyeket az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonája, Magó Károly zászlós szerezte be.
A munkálatokat 2022. december elején kezdték el több szervezet támogatásával és együttműködésével. A feltárás régészeti módszerekkel zajlott, annak érdekében, hogy minden információt dokumentálni lehessen. Feltehetőleg a háború után a gép által ütött krátert betemették, hogy ne zavarja a terület művelését és amit haszontalannak ítéltek a helyi lakosok, azokat bedobálták a gödörbe. A feltárás során minden roncs az eredeti helyén maradt, ügyelve arra, hogy rekonstruálni lehessen a gép becsapódásának körülményeit és betemetés idejének megfelelő állapotot. Ezzel láthatóvá vált a több évtizeddel ezelőtti események utolsó mozzanata, ami gazdag leletállománynak köszönhetően igen látványos és a különböző alkatrészek jól felismerhetőek (kormánylapok, szárny darabja, motortartó bak).
A roncs megtalálási helye és a Logvinyenko százados által jelentett egyik FW 190 lelövésének helyszíne egybe esik, így biztosra vehető, hogy a megtalált FW 190-est ő lőtte le. A levéltári kutatások során kiderült, hogy erre a területre nem jelentettek magyar veszteséget és a német jelentésekben sincs nyoma a lelőtt repülőknek Logvinyenko százados győzelmének időpontjára. Azonban két nappal később, március 26-án négy FW 190F veszteséget jelentett Karmacs térségére a német 10. Csatrepülő Ezred. A négy gépből három nyomtalanul eltűnt. Helmut Frank őrmester és Rudolf Adel tizedes sorsáról azóta sincs információ. Valószínűleg a két német pilóta nem élte túl a repülőgépük lelövését és jelenleg is a gépük roncsai között alusszák örök álmukat. Az Ajka mellett megtalált roncs feltehetőleg a négy német gép egyike. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a MRE együttműködésében feltárt leletek Szolnokra kerülnek először tisztításra, majd a későbbiekben kiállításra.
|
|
|
|
|
|
