Kövess minket -on és -en!

Ha 15 évvel ezelőtt nem mikrofilmezik a Szálasi-per anyagát, a rossz minőségű papírra vetett iratok adatainak egy része mára elveszett volna.

A levéltáros felelőssége óriási, hiszen meghatározhatja, hogy milyen források maradnak meg a jövő generációinak. A levéltár feladatáról és kihívásairól dr. Kenyeres Istvánnal, Budapest Főváros Levéltára főigazgatójával készített interjút a 24.hu, amiből kiderült, hogy előbb fog elveszni egy 70 éves irat, mint egy középkori oklevél.

Mióta a technológia lehetővé teszi, a mikrofilmezés, a digitalizálás is a levéltár fontos feladata. Ebben szintén komoly felelősség hárul a levéltárosra, akinek mérlegelnie kell, hogy milyen típusú iratokat érdemes feldolgozni. Az egyik kézenfekvő szempont az, hogy mennyire kutatott az adott anyag, ebből következően pedig a 19–20. századi iratokat szokták mikrofilmezni vagy egyre inkább digitalizálni.

A pergamenből készült középkori oklevelekért, illetve a régi, merített rongypapírokon keletkezett iratokért például kevéssé aggódnak a levéltárosok, hiszen ezek több száz évig is igen jó állapotúak maradnak. Az 1940–1950-es évek irataival viszont már más a helyzet: ezek jellemzően savasodó, könnyen roncsolódó papírok – gondoljunk csak az akár otthonainkban is fellelhető, elsárgult, töredező, régi könyvlapokra – mondta Kenyeres István, kiemelve, hogy a "háborús bűnösök" anyagait is ily módon sikerült megmenteni.

A Szálasi-per például fizikailag rengeteg iratból áll, és számos olyan, Szálasi Ferenctől származó feljegyzést, így naplórészletet tartalmaz, amelyeket kifejezetten rossz minőségű papírra írt le 1945-ben a börtönben, a kivégzése előtti időszakban.

Az anyag jelentős része ma már olvashatatlan, szerencsére azonban 15 éve mikrofilmezték az iratokat, ma pedig a mikrofilm elérhető digitális másolatban.

Ha ez nem történt volna meg, a magyar történelem egészen kivételes, pótolhatatlan forrásai tűntek volna el. Hasonlóan savas iratok ma kevéssé fordulnak elő, az újrahasznosított papírok, a stencil és a pauszpapír azonban nem ajánlott archiválásra.

Kövess minket -on és -en!

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Tanúk, trombitálás, skandálás – ismét hangosan vette kezdetét a 2023-as antifa támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. A teremben Simion Trux ismét a bv. kommandósai gyűrűjében érkezett, a padsorokban a német vádlott antifa szimpatizánsaival, eközben az utcán többször is kiabálva követeltek a terroristáknak szabadságot.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Egy alsó-ausztriai vendéglő április 20-án – Adolf Hitler születésnapján – felvette az étlapjára a diktátor egykori kedvenc ételét, a tojásos nokedlit. Az eset hatalmas botrányt kavart – írja a Heute.at.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.