Kövess minket 
-on és 
-en!
Winston Churchill a II. világháború idején a német megszállástól tartva adta ki a parancsot, hogy a szigetország területén több rejtett bunker épüljön, ahonnan a partizán hadviselést tudtak volna vívni.
– Nagyon ritka, ha a bunkerek közül valamelyikre rátalálnak kollégáink, mivel a pontos helyük mindig is Londonban őrzött hétpecsétes katonai titok volt. Az elmúlt évtizedekben pedig több be is omlott. Az biztos, hogy ezekből a háborús időkre kialakított föld alatti létesítményekből száznál is több volt Nagy-Britanniában – kezdett bele gerillaszállások történetébe Matt Ritchie Skócia katonai főrégésze.
– Ez a felfedezés betekintést nyújt a brit hadsereg egyik legtitkosabb egységének küldetésébe, műveleteibe, amely a második világháború alatt működött.
A titkos kormányiratokból tudható, hogy körülbelül hét ember használt egy bunkert, amelynek fegyverraktárát vészhelyzet esetére revolverekkel, gyorstüzelő gépfegyverekkel és robbanóanyagokkal töltötték meg.
A másfél méter mélyen a földben található, nyolc méter hosszú és három méter széles rejtekhelyen kisebb kényelmetlenségek mellett egy-két hónapig tudott a különítmény rejtve maradni, éjszakázni, beleértve a jó szellőzést, az emeletes ágyakat, egy asztalt és főzőlapot és a vécét is.
– A bunker mindkét vége téglából van, öntött cement födémmel és egy-egy fallal lezárva, amely elválasztotta a fő bunker teret, amelyet gránátok elleni védelemre terveztek. Német megszállás esetén titkos parancsra a civil ruhás harcosok befészkelték volna magukat, és egy titkos terv szerint a rejtett bázisokról támadásokat indítottak volna a német katonai létesítmények ellen – ismertette a hadmozdulatok ütemtervét a katonai főrégész.
A "semmirekellők"
|
|
|
|
|
|
A leendő gerillákat, akiket a népnyelv scallywagnek, azaz semmirekellőknek hívott, önkéntesekből toborozták. A „láthatatlan” partizánok többsége vidéki farmokon dolgozott, és elsősorban helyismeretük, valamint a biztos fegyverhasználati képességük alapján választották ki őket.
