Kövess minket 
-on és 
-en!
Bosszú még a síron túl is, avagy a „halál angyalaként” démonizált Dr. Josef Mengele maradványait tudományos kísérletekre fogják felhasználni.
A doktor exhumálását és maradványainak igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát 1985-ben lefolytató brazil orvos nyerte el a jogot, hogy orvosi kísérletekre használja fel Dr. Mengele csontjait. Dr. Daniel Romero Muniz egy brazíliai TV-műsorhoz készülő helyszíni riport kedvéért nyitotta fel a doktor maradványait tartalmazó műanyag zsákot, és 30 év alatt először kivette Mengele koponyáját (ezt a még nagyobb védelem érdekében egy másik műanyag zacskóban is elhelyezték), valamint egyéb maradványait. A Sao Pauló-i Egyetem orvosprofesszora azt tervezi, hogy orvostanhallgatóknak számára fogja rendelkezésre bocsátani a csontvázat. Mint Muniz elmondta, a maradványok különösen a kórbonctani tanulmányokat folytató diákok számára bizonyulhatnak majd hasznosnak.
Bár a brazil rendőrség többször is felajánlotta Mengele családjának, hogy átvehetik a maradványokat, a várható médiahisztéria miatt senki sem mert jelentkezni a Wolfgang Gerhard álnéven új életet kezdő férfi csontjaiért. Mengele az 1970-es években egy német barátja, Wolfgang Gerhard nevét vette fel, aki 1971-ben betegsége miatt Brazíliából visszautazott Németországba. A doktor végül 1979. február 7-én, úszás közben – feltehetően infarktus következtében – vesztette életét egy Bertioga nevű kisvárosban. A holttestre egy Expedito Dias Romao nevű nyugdíjazott rendőr talált rá, de fogalma sem volt róla, hogy valójában kiről van szó.
Doktor Mengele hat éven át Wolfgang Gerhard neve alatt feküdt a sírban, mígnem a német hatóságok elfogtak egy levelet, amelyben a házaspár, amellyel Mengele Brazíliában együtt élt, közölte a hóhér családjával annak halálhírét. A német hatóságok értesítették a brazil kormányt, amely aztán elrendelte Mengele maradványainak exhumálását. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat során megállapították, hogy valóban a nemzetiszocialista orvos csontjai fekszenek a sírban. A maradványokat nem helyezték vissza a föld alá, hanem egy kék műanyagzsákba tették, majd 30 éven át a Sao Pauló-i rendőrség törvényszéki orvosi intézetében tartották azokat. Eduardo de Menezes Gomes, az intézet munkatársa a Globo TV-nek kifejtette, hogy senki sem mert érdeklődni a maradványok iránt.
A Mengele maradványait a televízió kamerái előtt bemutató Muniz a „valaha volt egyik legfontosabb brazíliai igazságügyi orvosszakértői vizsgálatnak nevezte” a doktor exhumálását, miközben a bal arccsonton található egyik kis lyukra mutatott. „Ez a lyuk mutatta meg, hogy Josef Mengele arcüreggyulladástól szenvedett, amelynek következtében az évek során egy fertőzés alakult ki, és egy kis lyuk kialakulását eredményezte a csontokon. Ez segített azonosítani.” Az orvos szerint Mengele csípőcsontja erősítette meg, hogy valóban róla van szó, mivel egy elszenvedett motorbalesetet nyomai látszottak a csonton.
Bár Dr. Josef Mengelét 1945-ben az angol-amerikai csapatok letartóztatták, és Auschwitz elfoglalása után börtöntáborba zárták, nem tudták azonosítani, mert – az SS többi tagjával ellentétben – Mengele nem tetováltatta karjára vércsoportját. Szabadulását követően Olaszországba ment, ahol magát dél-tirolinak kiadva új útlevelet kapott, majd az argentin titkosszolgálat segítségével 1949. július 28-án hajóra szállt Argentína felé, ahol egy évtizeden át a saját nevével élt – igaz, túl sok munkát nem kapott, és főként abortuszműtéteket hajtott végre.
Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad ügynökeinek 1960-ban Adolf Eichmann-nal egyetemben – akit törvénytelenül elraboltak, Izraelben perbe fogtak és két évvel később kivégeztek – Mengelét is sikerült azonosítani, a doktornak azonban hűlt helyét találták, miután 1959-ben előbb Paraguayba, majd egy évvel később Brazíliába szökött. Ezt követően közel húsz éven át, egészen haláláig Sao Paulo állam különböző településein élt. A magát német családoknál meghúzó Mengele átlagos életet élt: kerti partikra és különböző ünnepségekre járt.
|
|
|
|
|
|
A doktor fia, a Münchenben ügyvédként dolgozó Rolf 1986-ban, a Phil Donahue Show-ban bevallotta, hogy 1977-ben, két évvel annak halála előtt meglátogatta az apját. Annak ellenére, hogy a nevét Jenckelre változtató fiú sohasem árulta volna el apja hollétét, nem merte hazahozatni szülei maradványait Németországba.
A doktor fiának írt levelekben kifejtette: depressziós amiatt, hogy egy általa megvetett országban kell élnie, és hogy kacérkodik az öngyilkosság gondolatával.
