Kövess minket -on és -en!

Egy Tennessee állambeli iskolatanács egyhangúlag megszavazta egy képregény betiltását, amelyet világszerte használnak az úgynezetett holokausztról szóló iskolai tananyagban.

A McMinn megyei iskolaszék aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Mausban szereplő káromkodások nem illenek a tananyaghoz. A tantestület szerint a szerző, Art Spiegelman meztelenséget ábrázoló illusztrációja – amely a koncentrációs táborokba való internálásuk során meztelenre vetkőztetett áldozatokat ábrázolja – szintén helytelen. 

A Maus c. képregényben a zsidókat egerekként, a németeket pedig macskákként ábrázolja Spiegelman.

Január 10-én a McMinn megyei iskolatanács ülésén az egyébként Pulitzer-díjas képregényt eltávolították a 8. osztályos angol nyelv és irodalom tananyagából, és nem javasoltak helyettesítő könyvet.

Pótkönyv nélkül a „holokausztról” szóló modul kihagyásra kerül, amíg nem találnak új könyvet. A szavazás egyhangú volt. Az ülés jegyzőkönyve szerint az előző tanévben a „holokausztról” szóló oktatási modult a COVID időhiánya miatt teljesen kihagyták.

A testület egyik tagja, Mike Cochran azt mondta, elolvasta a képregényt, amit tetszett is neki, ám ennek ellenére sem javasolta a használatát az iskolákban. Azt mondta, a téma fontos ugyan, de szerinte vannak benne feleslegesek részek – olvasható a tanszék üléséről készült jegyzőkönyvben. Példaként említette azt a jelenetet, amelyben egy apa a szüzesség elvesztéséről beszélget a fiával, valamint azt a részt is, amikor egy nő egy pengével megvágja magát – írja a Washington Post.

Tony Allman, a tanács egyik tagja az ülésen azt mondta: „...mivel az iskolákban, pedagógusok vannak, nincs szükségünk arra, hogy lehetővé tegyük vagy valamennyire támogassuk ezt a dolgot. A képregényben az embereket felakasztják, gyerekeket ölnek, miért támogatja az oktatási rendszer az ilyesmit, ez nem bölcs és nem egészséges”.

A woke szellemében ez a tanácstag már arra sem vetett ügyet, hogy a holokausztoktatást kifejezetten arra tervezték, hogy borzalmakat mutasson be, „nehogy megismétlődhessen újra mindaz”.

Julie Goodin, a kerület egyik igazgatóhelyettese így reagált: „Én történelemtanár voltam, és a holokausztban nincs semmi szép, és számomra ez egy nagyszerű módja volt annak, hogy a történelem egy szörnyű időszakát ábrázoljuk. A szavak kifogásolhatóak? Igen, nincs olyan, aki szerint nem, de azzal, hogy erre koncentrálja a figyelmét a tanácstag, nem változtatja meg annak a jelentőségét, amit ábrázolni próbál a szerző.”

Az amerikai Holokauszt Múzeum – száraz és bevett formulákkal – a testület intézkedéseire reagálva a következőket tweetelte:

„A Maus létfontosságú szerepet játszott a holokausztról szóló oktatásban az áldozatok és túlélők részletes és személyes tapasztalatainak megosztásával. A nemzetközi #HolocaustRemembranceDay előestéjén fontosabb, mint valaha, hogy a diákok megismerjék ezt a történelmet”.

Art Spiegelman a CNBC-nek adott interjújában azt mondta, „értetlenül áll” a döntés előtt, és „orwelli” lépésnek nevezte azt.

Kövess minket -on és -en!

A szerző 1948-49-ben, a „nácitlanítás” csúcspontján egy sor titkos propaganda küldetést irányított a levert Németországba.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Amerika az úgynevezett megállított érzelmi fejlődés (Arrested Emotional Development/AED) járványszerűségében szenved. Lényegében permanens infantilizmusról van szó, és a következők valamilyen kombinációja jellemzi: függőség, kapzsiság, éretlenség, félelem, hibáztatás, szégyen, neheztelés és düh.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Kétnapi hajóút után megérkeztünk Szevasztopolba. A kiszállás után a kikötő melletti nagy rétre tereltek bennünket. Rongyos, kiéhezett lakosság rohant meg bennünket – ruhát, cipőt és ennivalót kunyeráltak tőlünk.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

Mindig bátorító, amikor a tudományos felfedezések megerősítik azt, amit az emberek mindig is tudtak. Különösen így van ez manapság, amikor a józan észt elnyomják, de a tudomány mégis megerősíti azt (ami ilyen esetekben forradalminak tekinthető).

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.