Az Európa Tanács szerint Magyarországon romaellenes erőszak dúl és kényelmetlenek a menekültszállók

Kövess minket -on és -en!

A magyarországi menekültbefogadó állomásokon nagyon rosszak a körülmények,

durva a bánásmód, nincs elég mód jogi segítség vagy civil társadalmi támogatás igénybe vételére - állapítja meg "nem-kormányzati szervezetektől" kapott tájékoztatás alapján a strassburgi székhelyű Európa Tanács (ET) "rasszizmus és intolerancia elleni szakértői bizottsága", az ECRI által frissen közzétett jelentése.

A dokumentum emlékeztet arra, hogy 2013 januárjában "kedvezően" változott a menekültügyi törvény, és a "menekültekkel" szemben addig főszabály szerint alkalmazott őrizetbe vételre már csak kivételes jelleggel került sor. Ez növelte a "menekültek" beáramlását: a 2012-es 2157 fővel szemben 2013-ban már 18900-an adtak be menedékkérelmet Magyarországon. "A fogadó létesítmények túlzsúfoltak lettek, a higiénia és a biztonság gyors romlásnak indult" - olvasható a jelentésben. Az ECRI olyan tájékoztatást kapott, hogy a menedékkérők mintegy 22 százalékát fosztják meg személyi szabadságától. Az Európa Tanács szakértői "nagyon aggasztónak találják", hogy a zárt menekültbefogadó állomásokra gyermekekkel érkező családok is kerülnek.

Beszámolók szerint - olvasható a jelentésben - önkényességre utal annak eldöntési módja, hogy ki kerülhet a nyitott befogadó központba, és kit helyeznek el a zárt részlegen. Ez utóbbi helyeken nem ritka a fizikai, illetve verbális bántalmazás - írja az ECRI. A dokumentum kitér arra, hogy néhány létesítményben éhségsztrájkra és tiltakozó megmozdulásra is sor került. Az Európai Bizottság 2013 októberében kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben, és azóta folyik a vita a magyar hatóságokkal - áll az ECRI-jelentésben. Az ET szakértői csoportja azt indítványozza Magyarországnak, hogy csak végső esetben alkalmazza a "menekültek" őrizetben tartását, és lehetőleg nyitott befogadó állomásokon helyezze el az érkezetteket, különösképpen a családokat.

Történelem

Az ECRI országjelentése nem csupán a menekültügyről szól, hanem kitér egyéb jelenségekre is. Megállapítja, hogy "egy radikális jobboldali párt nyíltan fellép romaellenes, homofób és idegenellenes gyűlöletbeszéddel". A "gyűlöletbeszéd" azonban - teszi hozzá - nem korlátozódik a szélsőséges pártokra és csoportokra, hanem máshol is előfordul a politikai spektrumon belül, és "néhány alkalommal a hatóságok adósak maradtak azzal, hogy megszólaljanak az ilyen gyűlöletbeszéddel szemben". Ennek eredményeként a "romákra, zsidókra, melegekre és menedékkérőkre tett becsmérlő kijelentések közhellyé váltak a közbeszédben".

A média egy része "nyíltan rasszista tartalmakat terjeszt" az ECRI szerint. A jelentés a "romaellenes rasszista erőszakot" (!) "az egyik legsúlyosabb magyarországi problémának nevezi". Azt állítja, hogy "félkatonai csoportok szerveztek felvonulásokat és törvénytelen őrjáratokat a roma közösség megfélemlítése érdekében".

A Budapest Pride "neonáci csoportok homofób támadásainak célpontja lett". Az utóbbi időben "migránsok, menedékkérők lettek rasszista erőszak elszenvedői" - írja az ECRI. A dokumentum összeállítói szerint "a romák társadalmi befogadását célzó stratégia eddig kevés eredményt ért el, és nem képes kiküszöbölni a szegregációt az oktatásban".

(MTI nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Amerikában a Goldman Sachs korábbi vezérigazgatója egy 2008-as típusú válság szagát érzi. Lloyd Blankfein, aki 2006 és 2018 között vezette a bankot, megkongatta a vészharangot a 3 billió dolláros amerikai magánhitelpiacon. 

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Hosszú hetek óta tombol a magyarországi csata – írja Greiffenberg Wehrmacht tábornok a Kamerad-Bajtárs magyar-német katonaújság lapjain 1944 késő őszén.

Több százezer elhurcolt, több tízezer bebörtönzött és internált ember, több száz kivégzett mártír. Negyven év zsarnokság számokban.

Mint levente, 1944 novembere végén rendeletre kellett jelentkeznem a területileg illetékes honvéd kiegészítő parancsnokságon.

Az egyenlőséget hirdető kommunista vezetők a nyugati javak élvezetétől rendre megkímélték a tömegeket. Azt már régóta tudni lehetett, hogy Rákosi Cadillackel járt, de milyen luxuskarórát hordott a pártvezér? 

Simáról (BAZ megye) 1945. január 23-án 10 nőt és 9 férfit Abaújszántóra vittek, úgymond 13 napi munkára. Megígérték, hogy utána hazaengednek.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

Azok, akik ma a szabadságért harcolnak - ezek a bátor emberek, akik az életüket és a vagyonukat kockáztatják fajuk és kultúrájuk védelmében -, az idejük és energiájuk nagy részét azzal töltik, hogy meghatározzák és leírják az "ellenséget".

Nem volt szokatlan a Kádár-rendszerben, hogy egyes megbízható elvtársakat ide-oda dobáltak az egymástól gyökeresen különböző, fontosabbnál fontosabb tisztségek között, ugyanis legtöbb esetben nem a hozzáértés és a rátermettség, hanem a párthűség volt a döntő.

A puritanizmus történelmi öröksége vagy genetikai terheltség okán, de tény, hogy a britek a világ legkonformistább népe (tengerentúlra szakadt zabigyerekeikkel, az amerikaiakkal, kanadaiakkal és ausztrálokkal holtversenyben).

„Alerta, alerta antifascista!”, vagyis „Riadó, Riadó antifasiszta!” – üvöltik külföldön és néhány tucatnyian idehaza is évek óta az antifa mozgalom tagjai. Évek óta, de mióta is? Egy biztos, nem idén és nem 2020-ban kell a hazai antifasizmus gyökereit keresgélnünk.

1915. február 23-án született Paul Warfield Tibbets amerikai repülőtiszt, annak a repülőgépnek a parancsnoka, amelyről ledobták Hirosimára a világ első atombombáját. 

A lecserélésben lévő bennszülöttek, akik a múltban fárasztó monotóniában tengették napjaikat, immár az átmenetileg még sajátjuknak mondható országokban is élvezhetik a multikulti vibráló változatosságát, azt a sajátos Benetton-érzést, amelyért korábban távoli tájakra kellett elzarándokolniuk.