Kövess minket 
-on és 
-en!
Múlt héten közölte a Netflix az első negyedéves jelentését, amelyből kiderül, hogy a folyamatos növekedés után, 2011 óta először visszaesést produkált a cég.
Világszinten 200 ezerrel csökkent az előfizetőinek a száma, ennek megfelelően pedig részvényeinek értéke is mélyrepülésbe kezdett, több mint 20 százalékot esett. A Netflix a következő negyedévben is további visszaesésre számít, és ilyen helyzetben – annak rendje és módja szerint – nemcsak ők, de a közvélemény is a visszaesés okát, okait keresi.
Nem meglepő, hogy az esetek döntő többségében nem egyetlen dolog felelős a kialakult helyzetért, nincs ez másképpen a Netflix esetében sem. A streamingszolgáltató cégek között a Netflix számított az egyértelmű úttörőnek, évekkel megelőzve korát, ám 2022-ben még Magyarországon is egyre szélesebb kínálattal találkozhatunk, ami az előfizetéseken alapuló streaminget illeti (hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga), s ezek közül egyáltalán nem a Netflix számít a legolcsóbbnak. Ehhez még hozzájön, hogy a cég lehetővé tette a fiókmegosztást, vagyis, hogy egy előfizetést egymástól kvázi független emberek is használhatnak, ha megosztják a fiókot (a jelszavukat) egymás között. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez törvényszerűen kevesebb előfizetőt jelent, ám a visszaesésig ez a kérdés kevésbé volt terítéken. A bővülő kínálat, a konkurencia erősödése és a Netflix saját működési elve tehát egészen biztosan a visszaesés okai közé illeszthetőek. Van még azonban két aspektus, amelyek szintén ezen okok közé sorolhatóak és egyszersmind remekül bemutatják ennek a „konszenzuson és tolerancián” alapuló világrendnek a sérülékenységét.
Az egyik ilyen a február végén kitört orosz-ukrán háború. Az óriáscégek egymás után hagyták el Oroszországot és vele együtt az orosz fogyasztói réteget, célközönséget is. A bojkottban természetesen a Netflix is részt vett a „helyi körülményekre hivatkozva”. Feltehetően ezt a döntését – a mélyrepülés ismeretében – azóta már megbánta, hiszen több százezer további előfizetőt vesztett el automatikusan a már említett 200 ezeren kívül. A streamingszolgáltató esetében is meggyőződhetünk tehát arról, amit korábban is fejtegettünk már: önmagában az orosz piac teljes, észnélküli bojkottja nem megoldás semmire, hiszen nem egy kis állam kis piacáról beszélünk. Persze egy bojkott vagy egy kivonulás nem feltétlenül jelent tartós visszaesést vagy problémát még egy Oroszország méretű piacról való távozás esetén sem, de a szóban forgó cégek (átmenetileg) sérülékenyebbek lesznek és egyéb bajforrás esetén (lásd egy váratlan mélyrepülés) a bojkott okozta kiesés is felerősödik. Ezzel párhuzamosan a fegyveres konfliktus még hosszasan elhúzódhat (vagy ki is terjedhet), így a Netflixnek akár évekig nélkülöznie kell az orosz felhasználókat, ha vissza akarnak térni egyáltalán.
Végül egy egészen profán indok, ami még a Netflix visszaesését okozhatja. Egy olyan ok, amelyet a részletesnek tűnő, mainstream elemzések „elfelejtenek” megemlíteni, vagy csak érintőlegesen beszélnek a netflixes műsorok „minőségbeli” problémáiról.
A streamingre épülő platformok zászlóshajói a saját, „házon belül” készült alkotások, amelyek egyfajta exkluzív húzónévként vonzhatják be az új előfizetőket. Egy-egy sikeres sorozattal, filmmel a Netflix nagyokat tudott szakítani, ám ezek elenyésznek a rengeteg igénytelen tartalom mellett. Ennek csak egy szelete a maximumra pörgetett politikai korrektség, amelyre mindjárt rátérünk, egyébként is rengeteg olyan saját műsora van a Netflixnek, amelyet még akkor sem néznék meg, ha egy lakatlan szigeten ez lenne az egyetlen elfoglaltság, amit csinálhatnék. Lassan mindenből sorozatot csinálnak, csak azért, mert a belső méréseik alapján kb. minden szemétre igénye van a nézőknek. Vagy talán mégsem.
A fentebb felsorolt okokat, indokokat azért gyűjtöttem csokorba, hogy még véletlenül se érhessen az a vád, hogy a Netflix visszaesését ez az egyben a túltolt politikai korrektségnek köszönhetjük. Meggyőződésem azonban, hogy a cég olyan szinten esett át a ló túlsó oldalára, hogy az már a mai közönség gyomrát is megfeküdte kissé, és egyre többen gondolkodnak el rajta, hogy viszonylag magas havidíjért akarnak-e terhes férfiról szóló történetet nézni, vagy tényleg helyénvaló-e, hogy minden saját sorozatba, filmbe kell legalább egy LMBTQ- vagy fekete karakter, akkor is, ha mondjuk egy történelmi adaptáció esetén az eltér a valóságtól.
|
|
|
|
|
|
A Netflix mélyrepülése tehát összetettebb annál, semmint egyértelműen csak a „get woke, go broke” számlájára írjuk, de egészen biztosan ordas része van benne. Hogy ez változtat-e bármit is a tendenciákon, részemről kétséges (a Netflix inkább reklámokkal és a fiókmegosztás korlátozásával orvosolná a bajait), mindenesetre, ha halványan is, megjelent a konkrét ellenpólus gazdasági téren is. Egy luxus óramárka, az Egard Watches konkrétan az LMBTQ-lobbi ellen határozza meg magát, „csak az a nő, aki annak születik” reklámfilmjükkel pedig a YouTube cenzorait is kiakasztották, így el is távolították az eredeti felvételt. Ez mindenképpen dicséretes, azonban én arra is kíváncsi vagyok, hogy ez üzleti szinten mit jelent majd az óramárka számára. Ugyanis ha pozitív lesz a mérleg, minél több cég követheti majd a példájukat.
