Kövess minket -on és -en!

Egy héten belül a negyedik menekültszállás gyújtották fel Svédországban.

A hatóságok "gyűlölet-bűncselekménynek" nyilvánították a történteket. A múlt kedden kezdődött sorozat során először egy fiatalkorú bevándorlók számára kialakított szállás égett le a Malmö közelében lévő Arlöv településen.

A legutóbbi eset során Göteborgtól északra égett le egy menekültlakás, ahová már beköltöztek. Senki nem sérült meg, de többen enyhe füstmérgezést szenvedtek a hatóságok közlése szerint. A hétvégén szintén Göteborg környékén történt gyújtogatás, ezt követően hétfőn a rendőrség már megerősítette a menekültlakások őrzését.

A négy gyújtogatás közül három olyan szállásokat pusztított el, amelyekbe még nem költöztek be, bár maguk a lakások már készen álltak a megszállók fogadására. Emiatt a svéd hatóságok közölték, hogy a jövőben titokban fogják tartani az újonnan kialakítandó menekültszállókat.

A svéd TT hírügynökség összesítése szerint idén március óta 15 menekültszállást gyújtottak fel.

A svéd statisztikai hivatal nem gyűjt adatot a lakosok vallásáról és etnikai származásáról, de az állampolgársági és a születési ország adatai alapján következtetni lehet. A 9,6 millió fős Svédországban a hivatalos statisztikák szerint 2014-ben 154 ezer olyan svéd állampolgár volt, aki valamelyik afrikai országban született. Legtöbbjük Szomáliában, Eritreában és Etiópiában. Civil szervezetek (például az Afro-Swedish National Association) becslése szerint az országban körülbelül 200 ezer afrikai származású ember van, a teljes populáció két százalékát teszik ki.

A bevándorlóknak és menekülteknek ugyanakkor nem minden svéd örül, a bevándorlóellenesség a nagypolitikában is jelen van. Az utóbbi években nagyon megerősödött a migránsellenes retorikájú Svéd Demokraták (SD) nevű párt.  Iszlám- és idegenellenes retorikájuk rendkívül népszerű a svéd lakosság jelentős részében.

(MTI, Index nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Kiadták annak a német katonának a memoárját, aki az első világháborúban együtt harcolt a fiatal Adolf Hitlerrel, és bepillantást nyert annak az embernek a gondolkozásába, aki aztán a történelem – Jézus Krisztus után – legismertebb embere lett.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Miután a britek megválasztották Keir Starmert, a hatóságok gyorsabban bebörtönzik a „rasszista anyukákat”, mint az erőszakos bűnözőket.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A román legfőbb ügyészség öt embert állított bíróság elé fasiszta propaganda terjesztése, erőszakra uszítás és tiltott fegyvertartás miatt.