Kövess minket 
-on és 
-en!
A forradalmi harc céljai változhatnak az idők folyamán, az éceszgéberei azonban változatlanok maradnak.
Amióta a Préjugix nevű – minden franciaországi progresszív patikában kapható – előítélet-kipurgáló gyógyszer segítségével a haladás útjára léptem, kezdem egészen más színben látni a világot. A korábbi fekete-fehér helyett rózsa-, sőt egyenesen szivárvány- (LBBT) színben. Régebben a vöröset is csak kísérőszínek, konkrétan fekete és fehér társaságában tudtam értékelni, de most már önmagában is.
Hasonlóan az amerikai fiatal felnőttek (21–38 évesek) több mint egyharmadához, akik a lehető leghaladóbb módon kommunistának vallják magukat. A korosztálybelijeik fele ugyan még mindig a kapitalizmusra esküszik, de az ő számarányuk rohamosan csökken, miközben a kommunistáké lendületesen növekszik, az utóbbi egy évben például nyolc százalékkal. A haladás szempontjából még ennél is biztatóbb momentum (vö. Momentum!), hogy a kortárs amerikai fiatalok több mint egyötöde a magántulajdon megszüntetésének és a Pol Pot-féle teljes vagyonközösségnek a híve, 70 százalékuk pedig már most is kész lenne szocialista jelöltre szavazni, persze nem a nemzeti, hanem a nemzetközi fajtából, jelesül Bernie Sandersre, a demokrata párt egyik prominensére, Trump potenciális kihívójára (More than a third of millennials polled approve of communism, marketwatch.com, 2019. november 2.).
Komoly feladatok várnak viszont a kommunistákra az amerikai tömegek műveltségi szintjének az emelése terén, amely a kapitalista állam tudatos népbutító politikája és a hollywoodi dekadens kultúrsalak mértéktelen fogyasztása következtében jelenleg a béka feneke alatt leledzik. Az USA 320 milliós népességéből ugyanis csaknem 50 millióan funkcionális analfabéták, noha közülük minden ötödik középiskolát végzett, több mint 50 millióan pedig 9-10 éves gyerekek olvasási és szövegértelmezési készségével rendelkeznek.
Ez a százmilliós osztály- és öntudatlan biomassza évente kétmillió fővel növekszik, mert a mai fiatalok még az elődeiknél is nehezebb felfogásúak. Olyannyira, hogy az elemi iskolás végzősök 65 százaléka manapság – finoman szólva – „járatlan” az olvasásban (65% of Public School 8th Graders Not Proficient in Reading; 67% Not Proficient in Math, cnsnews.com, 2018. május 1.). Csakis ennek tudható be, hogy minden harmadik amerikai – sőt tíz fiatalból négy – azt hiszi, hogy csak kétmillió vagy még kevesebb zsidó áldozata volt a holokausztnak. Ráadásul az amerikai felnőttek 15 százaléka szerint engedni kell a náci jelszavak és jelképek használatát, 11 százalékuk pedig elfogadhatónak tartja a neonácik létezését (Holocaust Knowledge & Awareness Study 2018, claimscon.org). Ez utóbbi probléma gyökeres megoldása érdekében az amerikai haladó erők minden bizonnyal sikerrel hasznosíthatják majd bolsevik elődeik jól bevált módszereit (forradalmi terror, statáriális kivégzések, Gulag stb.).
A szovjet korszak egyik korszakos szociális vívmánya volt az alkoholizálás korlátlan szabadsága. Nincs ez másként napjaink preszovjet Amerikájában sem, ahol a népesség többsége permanens forradalom híján permanensen illuminált. Gyakorlatilag az egész ország marihuánafelhőben úszik, a nagytőkések által kizsákmányolt dolgozók pedig többnyire metamfetaminnal stimulálják magukat sztahanovista munkateljesítményre. A világnépesség öt százalékát adó amerikaiak fogyasztják el a világ opioidtermelésének 80 százalékát, ami az alkoholtilalom idejéből datálódó endemikus részegséghez társulva a világ talán legbefolyásolhatóbb népességévé teszi őket. Annál is inkább, mert a kannabinoidoknak van egy különleges hatásuk az agyra, nevezetesen a memóriatörlés.
Napjaink Amerikájában a marihuána százmillióknak segít elfelejteni a kapitalista lét értelmetlensége okozta frusztrációjukat, további vegetálásra ösztönözve őket. Ez azt is jelenti, hogy ugyanabban a témában újra és újra könnyedén manipulálhatók, mert a részben mesterségesen (közoktatás + Hollywood), részben önként (alkohol + kábítószerek) letompított emlékezetüknek köszönhetően mindig tabula rasát képviselnek, és sohasem változik a reakciójuk, látványosan hatékonnyá és végtelenül újrahasznosíthatóvá téve a modern tömegmanipulációs technikákat.
|
|
|
|
|
|
A világon egyedüliként az USA-ban – legalábbis elvileg – még teljes a szólás szabadsága. Újabban azonban e téren is örvendetes progresszív tendenciák mutatkoznak. Immár az amerikaiak 51 százaléka csak elavult feudális csökevénynek tartja a szólás szabadságát garantáló alkotmánymódosítást, 48 százalékuk illegálisnak nyilvánítaná a „gyűlöletbeszédet”, vagyis mindent, amit gyűlölnek hallani, közülük minden második börtönnel büntetné. Persze ez esetben is a genetikailag retrográd fehérek jelentik a társadalmi haladás kerékkötőit, hiszen csak 43 százalékuk támogatja a szólásszabadság korlátozását, 52 százalékuk viszont ellenzi, miközben a társadalmi haladás élcsapatát alkotó latinók (spanyol ajkú félvérek) és wakandaiak (feketék) között 60-70 százalékos a támogatók aránya (Majority of Americans Want to Scrap First Amendment, Polling Finds, campaignforfreespeech.org, 2019. október 23.).
Az amerikai újkommunizmusnak tehát etnikai kritériumok alapján kell megvalósulnia, az őket megillető helyre, ti. a társadalmi piramis aljára és végeredményben a történelem szemétdombjára juttatva a fehéreket mint par excellence haladásellenes elemeket. Amíg még egyáltalán léteznek, mert a végcél természetesen nem lehet más, mint a totális megsemmisítésük, ahogyan azt a Harvard Egyetem egyik lánglelkű forradalmára, a néhai Noel Ignatiev elvtárs programalkotó téziseiben anno megfogalmazta: „Addig szándékozunk ütni a halott fehér hímeket és az élőket, és a nőstényeket is, amíg a »fehér fajként« ismert társadalmi szerkezet megsemmisül. Nem »leépül«, hanem megsemmisül.” (Abolish the White Race, Harvard Magazine, 2002. szeptember–október.).
Marx nyomán a bolsevikok számára még a burzsoázia volt a főellenség, Ignatiev nyomán az amerikai újbolsevikok számára már maga a fehér ember – en bloc. Ez is csak a jövőbeli amerikai Szovjetunió ideológiai-dogmatikai felsőbbségét bizonyítja oroszországi archetípusához képest. A forradalmi harc céljai változhatnak az idők folyamán, az éceszgéberei azonban változatlanok maradnak. Így a folyamatosság biztosított az idők végéig.
Gazdag István - Demokrata.hu
