Kövess minket -on és -en!

Valószínűleg rekordot döntött az a férfikorának delén, 35 évesen fegyvert ragadó nő, aki megtestesíti a demokrata szavazó archetípusát: antifasiszta, transznemű és muszlim.

Britney Erica Austint – születési nevén Eric Austint – 17 másik társával tartóztatták le az Egyesült Államokban található Phoenix belvárosában, amint egy palesztin zászlóval a kezében állt egy Izrael-zászlón.

Austint egyébként jól ismerik a helyi rendőrök, ugyanis már fél tucat alkalommal letartóztatták különböző tüntiken, amelyek mindegyikén

arra panaszkodott, hogy nő létére férfiak motozzák meg, holott ezt a vallása tiltja.

(Csendesen megjegyeznénk, hogy mást is tilt még a vallása, de feltételezzük, azokat a fejezeteket nem olvasta a Koránból.)

De nemcsak a rendőségen, hanem a bíróságon is visszatérő vendég, ott viszont felperesként: aki él és mozog, azt beperelte már a szomszédságában, többek között a cégét, mert nem engedték neki, hogy a női mosdót használja, valamint a rendőrséget, mert a teljes testet elfedő burkája nélkül fotózták le.

A férfi egyébként nemrég konvertált muszlim hitűvé, az viszont már nem derült ki, hogy vajon a transzneműeknek is át kell-e esniük ilyenkor a szokásos körülmetélési procedúrán, vagy női péniszüket békén hagyják, mert a helyi muszlim közösség automatikusan kiutasította, miután a női körletbe jelentkezett.

Austinnak így jobb híján meg kell elégednie nevének megváltoztatásával – mármint a másodikkal, mert egyszer már megváltoztatta a nevét, amikor nemet váltott. Új neve, amelyet a közösségi médiában már használ, de a fasiszta rendszer még nem regisztrált, „Szumája Dávud” lesz. A férfi egyébként 2010-ben lett önjelölt nő, 2015-ben muszlim, 2020-ban pedig antifa, úgyhogy 2025-ig még van ideje gondolkodni a következő identitásán. Transzfóka, például?

Kövess minket -on és -en!

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel. 

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Egy angol nemzetiszocialista csoport ünnepelte Adolf Hitler születésnapját az angliai Oldhamben található Duke of Edinburgh nevű pubban – számolt be róla a Manchester Evening News.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Három nemzetiszocialista férfit „jelentős” szabadságvesztésre ítélhetnek, miután bűnösnek találták őket egy leeds-i mecset elleni terrortámadás megtervezésében.