Amerikában egy néger megerőszakolt egy fehér nőt. Semmi különös, csak a mindennapi rutin.

Évente átlagosan 30-40 ezer fehér nőt erőszakolnak meg afroamerikai hímek, vagyis úgy negyedóránként egyet (ugyanakkor fehér férfiak szinte sohasem vetemednek erre afroamerikai nőkkel szemben, nyilvánvalóan a fajgyűlölet egyik különösen gusztustalan megnyilvánulási formájaként).

Ez az eset azonban, amely egy Philadelphia környéki vonaton történt, most mégis felkeltette a helyi, sőt a nemzetközi média figyelmét, pusztán azért, mert a több mint félórás incidens során senki sem sietett az áldozat segítségére. Néhányan viszont rögzítették az esetet a mobiltelefonjukkal, és utóbb közreadták. Maga a pórul járt Karenek (ez a fehér nők gúnyneve az amerikai néger szlengben) eléggé illuminált állapotban volt, így aztán véletlenül „rossz” vonatra szállt fel.

Nem csoda, hogy kapva kapott a kínálkozó alkalmon egy szexuális színesítő Kongóból, aki több mint tíz éve dekkolt az USA-ban illegálisan, és ezalatt többször is randevúzott már a helyi zsarukkal, párszor éppen szexuális színesítés miatt, de mégsem zsuppolták ki az országból, mert azzal csökkent volna a diverzitás (faji sokszínűség), ráadásul pedig a GDP alakulására is kedvezőtlenül hatott volna a hiánya.

Álnaiv skriblerek most azon lamentálnak világszerte, hogy vajon miért nem lépett közbe senki. Íme, néhány tipp a talány megfejtéséhez. Egyrészt, Philadelphiáról lévén szó, a vonat bizonyára tele volt feketékkel, akik nyilvánvalóan azért nem reagáltak, mert semmi rendkívülit nem láttak, hiszen a nemi erőszak teljesen banálisnak számít a kultúrájukban. Kétségtelenül az etnikai tényező magyarázza, hogy a jelen lévő feketék miért hagyták testvériesen, hogy egyikük azt tegye, amit oly sokan tesznek évezredek óta.

Másrészt valójában ami a vonaton történt, az nem is volt nemi erőszak. Elvégre a domináns amerikai ideológia, az úgynevezett woke-izmus szerint a nemi erőszak egyenlő hatalom plusz kikényszerített szex. Mivel a fekete férfiaknak nincs intézményes hatalmuk, ezért nemi erőszakot sem követhetnek el. Teljesen logikus. (Ugyanezen okból rasszisták sem lehetnek.) Miután teoretikusan megállapítást nyert, hogy ami történt, az nem volt nemi erőszak, etikátlan lett volna közbelépni, különösen, ha éppen egy fehér nőt erőszakol… akarom mondani, színesítenek szexuálisan.

A vonaton lévő fehér férfiak egyszerűen csak toleránsak voltak. Egyébként sem akartak szexistának mutatkozni, hiszen a mai modern nő köztudomásúlag erős és független. Egyáltalán nincs szüksége férfiak segítségére. Egyedül is meg tudja védeni magát. Annál is inkább, mert a nem (gender) csak egy társadalmi konstrukció, tehát a nők ugyanolyan erősek lehetnek, mint a férfiak, sőt akár erősebbek is. Elég csak a hollywoodi filmekben és a videojátékokban látható szupernőkre gondolni, akik képesek elbánni bármilyen férfival, akár több tucattal is egyszerre. Mint bizonyára a következő Bond-filmben is, amelyben egy néger nő fogja alakítani a 007-es ügynököt.

A viccet félretéve, teljesen érthető a vonaton (feltehetően) jelen lévő potenciális „fehér lovagok” tétlensége. A jelenlegi feminista és a fehér heteroszexuális férfiak vonatkozásában markánsan férfiellenes társadalmi trend ismeretében az ellenkezője lenne meglepő. Mert miről is van szó? Igaz ugyan, hogy a férfi genetikusan a nő védelmére van programozva, de ennek az antropológiai mechanizmusnak csak homogén törzsi kontextusban van értelme, amelyben a nők ténylegesen a törzsbeli férfiakhoz tartoznak jelenlegi vagy jövőbeli párjaikként. Manapság azonban a fehér nők kényük-kedvük szerint választhatnak maguknak idegen törzsből való ágyas- vagy házastársat, megfosztva így a fehér férfiakat kegyeik kizárólagos élvezetétől.

A fehér nőket színes bőrű hímek részéről érő szexuális agresszió esetén a fehér férfiak által tanúsított közömbösség tehát ennek a helyzetnek, a multikulturalizmusnak a közvetlen eredménye és logikus következménye. Miért mentenék meg a nőket attól, amire szavaztak, amiért tüntetnek, amiért könyörögnek? Az ember általában akkor kockáztatja az életét, ha van valamilyen személyes motivációja az önfeláldozásra. Márpedig a nyugati multiraciális disztópiákban a fehér nők potenciálisan az egész világ domináns hímjeire pályáznak, de mégsem viselik el, hogy az egész világ domináns hímjei korlátozzák e törekvésüket. Ekkor hívják segítségül a fehér férfit egyszerű testőrként, hogy garantálja biztonságukat, ékes cáfolataként az „erős és független nő” feminista mítoszának.

Nyugaton a nők aktív kisebbsége egy militáns feminizmus elkötelezett híve, a többségük pedig cinkos hallgatásával „pszichikai bűnsegédként” támogatja ezt a férfiellenes szociopátiát. Következésképpen a jövőben egyre inkább kénytelenek lesznek vállalni a feminista paradigma teljességét, annak minden, rájuk nézve kellemetlen következményével, adott esetben az idegen megszállók által rajtuk elkövetetett nemierőszak-ódiumával.

Jelenleg nyugaton egy átmeneti stádiumban élnek a ’68 májusa előtti civilizált patriarchátus és a XXI. századi etnikai anarchia között, amikor a nők majd megint háborús zsákmánnyá válnak, ahogyan a történelem folyamán általában. Amíg főleg fehér fúriák alkotják a BLM rasszista terrormozgalom törzsgárdáját, főleg fehér naivák invitálják az egzotikus macsókat mindenhonnan „refugees welcome” feliratú transzparensekkel az utcán és minden egyéb módon a közösségi médiában, és főleg fehér hisztérikák tüzelik antifasiszta elvtársnőiket a fehér „rasszisták” ellen, addig érthető módon nem tülekednek férfitársaik a „fehér lovag” szerepének eljátszására.

Amíg ez a feminista társadalmi rend fennáll, a fehér férfiaknak egyáltalán nincs érdekükben veszélybe sodorni akár az életüket is, hogy segítsenek kikászálódni önmagukat „erősnek és függetlennek” deklaráló feminista nőknek a szexuális vészhelyzetekből, amelyekbe önhibájukból kerültek, és akik miután megmentették őket, hálából kijelentik, hogy „az egésznek semmi köze a bőr színéhez”, mivel a többségük képtelen másként értelmezni a különbséget, mint az eltérő melaninszint kérdéseként.

Amíg a feminista nők és a feminista bétahímek koalíciója megtiltja a fehér alfahímeknek, hogy férfiasak legyenek, és hogy gyakorolják a patriarchátus jogát és feladatát, addig ez utóbbiak értelemszerűen nem is óhajtják beteljesíteni ezt a jogot és feladatot, amit egy újabb Karenek tanult meg a saját kárán egy philadelphiai vonaton.