Hithű nemzetiszocialista volt a Berlinale alapítója

Kövess minket -on és -en!

Fontos szerepe volt a nemzetiszocialista Németország filmiparában Alfred Bauernek, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) alapítójának - közölték a fesztivál vezetői a felkérésükre elvégzett tudományos kutatás eredményeiről.

Még januárban írta meg a Die Zeit német lap, hogy Alfred Bauernek fontos szerepe volt a nemzetiszocialisták filmpolitikájában. Akkor az azóta már zsidó-liberális szellemben működő Berlinale azonnali hatállyal fel is függesztette az Alfred Bauer Ezüst Medve-díjak átadását, és egyben "tudományos kutatást" rendeltek meg a témában.

A történészek megerősítették a lap értesüléseit. E szerint Alfred Bauer a doktor Joseph Goebbels vezette propagandaminisztérium utasítására 1942-ben felállított birodalmi filmgyártási igazgatóság (Reichsfilmintendanz) vezetőjének közvetlen munkatársa volt. Tevékenységével hozzájárult a nemzetiszocialista párt legitimálásához, megszilárdításához és működtetéséhez.

Archívum

A müncheni jelenkortörténeti kutatóintézet (IfZ) azt is feltárta, hogy Alfred Bauer már igen korán, 1933-ban csatlakozott különböző nemzetiszocialista szerveződésekhez és 1937-ben belépett az NSDAP-ba, amikor pedig a második világháború után megpróbálták megtisztítani az állami intézményeket a hazafias elemektől, kicselezte a hatóságokat, és rendszerellenes embernek állította be magát.

Az új ismeretek révén már "másként tekintünk a Berlinale első éveire" - emelte ki a Berlinale közleménye szerint Mariette Rissenbeek, a fesztivál ügyvezető igazgatója, hozzátéve: tovább kell vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen "személyi folyamatosság jellemezte a német kulturális életet a háború utáni években".

Alfred Bauer az 1951-ben elindult Berlinale alapító igazgatója volt, a fesztiváligazgatói tisztséget 1976-ig töltötte be. A jogász és filmtörténész tudós szakember az 1986-ban bekövetkezett haláláig hallgatott nemzetiszocialista múltjáról. Tiszteletére különdíjat alapítottak. Az 1987-től minden fesztiválon kiosztott Alfred Bauer Ezüst Medve-díjat a leginkább újítónak, innovatívnak ítélt film alkotója kapta. A díjat az idén szüntették meg, miután a Die Zeit című hetilap adatokat hozott nyilvánosságra a névadónak a zsidók és liberálisok számára tolerálhatatlan múltjáról.

A Berlinale a cannes-i és a velencei mellett a legjelentősebb a vezető nemzetközi filmfesztiválok sorában, látogatóinak száma rendre félmillió körül van. A szemle a magyar filmművészet számára is fontos bemutatkozási fórum, fődíját, az Arany Medvét 2017-ben Enyedi Ildikó nyerte el Testről és lélekről című alkotásával.

Kövess minket -on és -en!

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Immár világos, hogy az Irán elleni háború elindításakor Donald Trump súlyosan alábecsülte Irán kormányát, katonai erejét és népét. Irán megtámadása során ismét a cionista érdekeket helyezte az amerikaiak és a világ érdekei elé.

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

Egy hónapja tart az USA és Izrael „Epstein dühöngése” (eredetileg „Epic Fury”) nevű ún. villámhadjárata az iráni teokratikus rezsim megdöntésére, és az eddigi eredmény enyhén szólva nem az amerikai–izraeli hadvezetés várakozásai szerint alakult.

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

1944 őszére a szovjet csapatok megközelítették Budapestet. Felmerült a kérdés, hogy Budapestből frontváros lesz-e vagy nyílt várossá fogják-e nyilvánítani.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

A fehérellenes rendszer disztópikus Titanicja már jó ideje beleütközött a multikulti valóság jéghegyébe, és csak idő kérdése, hogy a lékeken át bezúduló „vibráló sokszínűség” mikor rántja le a mélybe.

Mindennap, minden szinten, az elitektől a plebszig, fent és lent, ugyanaz az örökös vádbeszéd, Nürnberg ad vitam aeternam, a „kréta arcok” nagy koncepciós pere.

A hadosztály eredete – akár csak a 3. SS-páncéloshadosztályé – a karhatalmi feladatokra és a koncentrációs táborok őrzésére létrehozott Totenkopfverbände 1. lovasezredéig (1. SS-Totenkopf-Reiterstandarte) nyúlik vissza.

1444. november 10-én szenvedett vereséget a Fekete-tenger partján, Várna közelében a Hunyadi János vezette keresztény sereg a törököktől, a csatamezőn holtan maradt I. Ulászló magyar és lengyel király is.

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – fogalmazta meg 1950-ben írt versében Illyés Gyula, ami nem csak az olyan diktatúrákra volt igaz, mint amilyen a sztálini Szovjetunió, a castroista Kuba, a Kim Dzsongil vezette Észak-Korea vagy a maoista Kína volt, de a kisebb, kelet-európai kommunista diktatúrákra is.

A darnicai 2. számú táborból 1948 novemberében váratlanul hazaindítottak néhányunkat. Kijevben 50-60 fő csatlakozott hozzánk.

Több mint 40 éves dél-afrikai tartózkodásom alapján szeretném megosztani személyes véleményemet a Dél-Afrikában élő feketékről.

Nem szóltak a fanfárok és diszsortűz sem dördült. A moszkvai Vörös tér sötét és kihalt volt, amikor több mint nyolc évvel halála után végre örök nyugalomra helyezték Sztálint.

Dr. Martens. Azt hiszem, sokaknak nem kell bemutatni ezt a cipőmárkát. Aki csak egy kicsit is ismerős a rocker, punk, skinhead színtéren, az valószínűleg ismeri a semmivel sem összetéveszthető acélbetétes bakancsot, gondoljunk csak a sárga-fekete címkére és a szintén sárga gojzer varrásra.