Kövess minket -on és -en!

Fontos szerepe volt a nemzetiszocialista Németország filmiparában Alfred Bauernek, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) alapítójának - közölték a fesztivál vezetői a felkérésükre elvégzett tudományos kutatás eredményeiről.

Még januárban írta meg a Die Zeit német lap, hogy Alfred Bauernek fontos szerepe volt a nemzetiszocialisták filmpolitikájában. Akkor az azóta már zsidó-liberális szellemben működő Berlinale azonnali hatállyal fel is függesztette az Alfred Bauer Ezüst Medve-díjak átadását, és egyben "tudományos kutatást" rendeltek meg a témában.

A történészek megerősítették a lap értesüléseit. E szerint Alfred Bauer a doktor Joseph Goebbels vezette propagandaminisztérium utasítására 1942-ben felállított birodalmi filmgyártási igazgatóság (Reichsfilmintendanz) vezetőjének közvetlen munkatársa volt. Tevékenységével hozzájárult a nemzetiszocialista párt legitimálásához, megszilárdításához és működtetéséhez.

A müncheni jelenkortörténeti kutatóintézet (IfZ) azt is feltárta, hogy Alfred Bauer már igen korán, 1933-ban csatlakozott különböző nemzetiszocialista szerveződésekhez és 1937-ben belépett az NSDAP-ba, amikor pedig a második világháború után megpróbálták megtisztítani az állami intézményeket a hazafias elemektől, kicselezte a hatóságokat, és rendszerellenes embernek állította be magát.

Az új ismeretek révén már "másként tekintünk a Berlinale első éveire" - emelte ki a Berlinale közleménye szerint Mariette Rissenbeek, a fesztivál ügyvezető igazgatója, hozzátéve: tovább kell vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen "személyi folyamatosság jellemezte a német kulturális életet a háború utáni években".

Alfred Bauer az 1951-ben elindult Berlinale alapító igazgatója volt, a fesztiváligazgatói tisztséget 1976-ig töltötte be. A jogász és filmtörténész tudós szakember az 1986-ban bekövetkezett haláláig hallgatott nemzetiszocialista múltjáról. Tiszteletére különdíjat alapítottak. Az 1987-től minden fesztiválon kiosztott Alfred Bauer Ezüst Medve-díjat a leginkább újítónak, innovatívnak ítélt film alkotója kapta. A díjat az idén szüntették meg, miután a Die Zeit című hetilap adatokat hozott nyilvánosságra a névadónak a zsidók és liberálisok számára tolerálhatatlan múltjáról.

A Berlinale a cannes-i és a velencei mellett a legjelentősebb a vezető nemzetközi filmfesztiválok sorában, látogatóinak száma rendre félmillió körül van. A szemle a magyar filmművészet számára is fontos bemutatkozási fórum, fődíját, az Arany Medvét 2017-ben Enyedi Ildikó nyerte el Testről és lélekről című alkotásával.

Kövess minket -on és -en!

Egy angol nemzetiszocialista csoport ünnepelte Adolf Hitler születésnapját az angliai Oldhamben található Duke of Edinburgh nevű pubban – számolt be róla a Manchester Evening News.

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

JFK meggyilkolása közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt.

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.